Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. ülése 19 hO június 2-í-én, hétfőn. 317 amelyek a szexuális kioktatás, a nemibetegségek elleni felvilágosítás és a gyermekáldás kérdésére vonatkozó tanácsokat mind díjtalanul adják. Mindezeket összegezve kijelenthetem, hogy mind a kormányzatnak, mind a magyar törvényhozásnak, mind pedig a közigazgatásnak elsőrendű kötelessége, hogy mindazokat az intézkedéseket, amelyeket családvédelmi szempontból felsoroltam, feltétlenül szívlelje meg és hajtsa is végre, mert a születések vészes zuhanása miatt óriási a kormány felelőssége. Ha ennek ellensúlyozására csak látszatintézkedések történnek, a történelem fogja számonkérni a vétkes mulasztásokat. A javaslatot azért, mert nem fogja a kívánt célt elérni, nem fogadom le. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Németh Andor. ; Elnök: Németh Andor képviselő urat illeti a szó. Németh Andor: T. Képviselőház! Amidőn szerencsém volt a t. Ház előtt a mezőgazdasági munkabértörvényt ismertetni, kifejezést adtam annak a nézetemnek, hogy a szociális problémák nem oldhatók meg egyetlen intézkedéssel vagy törvénnyel, hanem ehhez' azoknak szerves sorozata szükséges. Miként a mezőgazdasági munkabértörvény, éppen úgy ez a törvényjavaslat is egy láncszeme ennek a sorozatnak, amelynek célja a magyar nép széles rétegeinek felemelése. Éppen ezért mint egy erős, újabb láncszemet üdvözlöm ezt a javaslatot és azt elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy most a javaslatban leszögezett alap működései közül csupán egyről szóljak, a mezőgazdasági népesség megsegítéséről. Teszem ezt azért, mert egyrészt mint szociális tanácsadó, éppen ebben a munkakörben működtem és magam is gazdálkodom, de teszem ezt azért is, mert úgy érzem és azt hiszem, mindnyájan úgy érezzük, hogy a magyar nép felemelése, társadalmunk szerencsétlen strukturális képének megváltoztatása és egy nagy tömeg fogyasztóképessé tétele egyik legsürgősebb feladatunk. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) T. Ház! A városok szegénysorsú lakossáigát a múltban is és a jelenben is sokkal kielégítőbb szociális gondozásban részesítették és részesítik, mint a falusi lakosságot. Ennek többféle oka van. Egyik oka talán az is, hogy a falusi szegénység nem látható annyira, mint a városi, de oka az is, hogy a mezőgazdasági lakosság nagy válságok idején bizonyos tekintetben ellenállóbb, mint a városi lakosság, hiszen falun teljes munkanélküliség még a legnagyobb válságok idején sincs, a föld mindig megmívelésre szorul és a naturál-munkabérek folytán a megélhetés is jobban biztosítva van. így tehát nagy válságok idején az ipari munkáság problémája kerül előtérbe és elhomályosítja a mezőgazdasági munkásság és a falu lakosai szegénységének képét. Oka ennek az is, hogy az ipari munkásság nagy tömegiben lakik egy helyen, míg a mezőgazdasági munkásság és a mezőgazdasági népesség szét; szórva a falvakban, kis házakban, szerteszét az országban él. Éppen ezért a mezőgazdasági munkásság sokkal, de sokkal kevesebb szociális gondozásban részesült mindig, mint a városi munkásság, amelyet hatalmas hivatalok, szociálpolitikai ügyosztályok részesítettek gondozásban nagyszámú személyzettel és elég nagy összegeket is költöttek erre. De a szociális törvényhozás is többet tett már az ipari munkásságért, mint a mezőgazdasági munKásságért, hiszen gondoljunk csak a fizetéses szabadságra, gondoljunk a családi munkabérre és ne feledkezzünJk meg arról sem, hogy a könynyebh munka és a kétségtelenül kellemesebb élet eredményezi azt a mindinkább erősbödő folyamatot, amelyet városbatódulásnak nevezünk és amelynek káros következményeiről, azt hiszem, itt nem kell szólnom. Ezt megakadályozni azonban csakis úgy, lehet, ha kiküszöbölünk minden egyenlőtlenséget, amely a falusi és városi lakosság szociális ellátottsága terén^ az életkülönbségben és a kereseti különbségben fennáll. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Amíg a városokban — mint mondottam — szociálpolitikai ügyosztályok foglalkoztak a mezőgazdasági lakosság gondozásával, addig falun csak akkor lépett közbe a közigazgatás, amikor a hajók már igen nagy arányokat öltöttek és akkor kísérelte meg a hatóság a nyomor enyhítését ínségakciókkal. A törvényjavaslat indokolása kifejti, hogy miként alakulnak át ezek az ínségakciók ínségmunkákká, amikor már ellenszolgáltatást is követelnek meg a segélyezettektől. Tudjuk azt is, hogy az ínségmunkák mennyire aláásták a munkaetikát és mennyire nem voltak produktívek és tudjuk azt is, hogy ezeknek az ínségmunkáknak a fedezete nagyon labilis volt. A mezőgazdasági szociálpolitikának egy egészen új fejezete kezdődött akkor, amikor 1937-ben a 198.000. számú belügyminiszteri rendelet jelent meg és megvetette az alapját a törvényhatóságok szociálpolitikai működésének. E rendelet szerint minden egyes vármegyének egy úgynevezett közjóléti előadót kellett kijelölnie, egy tisztviselőt, akinek egyetlen feladatköre lett volna ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Ugyanekkor a vármegyék s/zabályrendeteket alkottak és ezekkel a szabályrendeletekkel közjóléléti bizottságot és közjóléti alapot létesítettek. A közjóléti r bizottság feladata volt a szétágazó közigazgatási, társadalmi és felekezeti munka egységesítése, tanáccsal szolgálni az alispánnak a tervek tekintetében. A rendelet akkoriban azt is tervezte, hogy necsak vármegyei közjóléti bizottságok alakuljanak, hanem járási és községi bizottságok is. Eleinte a közjóléti alapot a vármegye és a községek dotálták elég csekély öszszegekkel, később azonban a törvényhatóságok nagyobb összegű államsegélyeket is kaptak. 1938-ban a vármegyékbe kiküldött úgynevezett községi kisegítő munkaerők csoportosan végigjárták a vármegye minden községét és ott környezettanulmányokat folytattak és adatokat gyűjtöttek azokról a családokról, amelyeknek évi jövedelme még a 400 pengőt sem haladja meg. 1939-ben Pécsett a szociális tanácsadóknak és közjóléti előadóknak részvételével egy kongresszus tisztázta az alapfogalmakat és rakta le egy speciálisan magyar szociálpolitika alapjait. Ugyanakkor már Szatmár megyében folyt egy nagyszabású kísérlet Esztergár Lajos pécsi polgármester úr vezetésével és elgondolásai szerint, amely a törvényjavaslat indokolásában is ismertetve van és amely kísérlet példát mutatott a többi vármegyének is az intézményes és szerves szociális munka számára. Ezek voltak az előzményei ennek a . törvényjavaslatnak, amely az elmúlt két és fél év tapasztalatai alapján törvénybe iktatja a ma. 48*