Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

314 Az országgyűlés képviselőházának zasságok igen terméketlenek. Szintén Kenéz szerint 1000 15 és 49 éves nő az 1900. és 1901. évek átlagában még 218 törvényes gyermeknek adott életet, 1920-ban és 1921-ben 188-nak, 1930ban és 1931-ben már csak 135-nek. Az 1915— 1918. években a 0—2 gyermekes házasságok aránya Kovács Alajos szerint még csak 38'5 százalék, mig napjainkban ez, 42-6 százalékra szaporodott lel. Mivel köztudomású, bogy két gyermek legfeljebb csak a szülőket pótolja, föltétlenül arra kell törekedni, hogy legalább is háromgyermekes családokat pártoljunk. Tudniillik ha a kétgyermekes családban esetleg egy vagy két gyermek meghal, fiatalabb korában, akkor ezek még a szülőket sem pótolják. Sajnos, ha a 0—2 gyermekes házasságok tovább is növekednek, nemsokára az összes házasságok felét is el fogják érni. Ez a magyar nép termékenységének súlyos csökkenéséről tesz tanúbizonyságot. Pedig a túlszaporodástól egyáltalában nem kell félnünk. Burgdörfer, a mai korban élő legismertebb német népességpolitikus szerint a gazdálkodás niai rendszere mellett a világon ötször annyi embert lehetne eltartani, mint amennyi most él, mert a gazdálkodás fejlődésének még csak a legelején tartunk és ezen a téren a fejlődés lehetőségei úgyszólván korlátlanok. Vannak azonban önző és egyoldalú gondolkozású emberek, akik azt hiszik, hogy a mai megélhetési lehetőségek mértéke kevesebbszámú utódra elosztva, az utódok jobb megélhetését fogja biztosítani. Veszélyes és nem nemzeti elvek ezek, mert ha mindig kevesebb és kevesebb gyermek születik,^ ez a munkáskezek apadását és nemzetgazdaságunk katasztrofális elpusztulását fogja maga után vonni. Minden józan ember tudja, hogy a közgazdasági élet hajtóereje az ifjúság, mert ez alkotja a fogyasztók jórészét. Ha kevés gyermek mellett sok lenne az öreg, akkor feltétlenül bekövetkeznék a gazdasági élet válsága, az egész nép elöregednék, a földek parlagon maradnának, a házak lakatlanok. Franciaországban annyira kevés már a lakosság, hogy az utóbbi években állandóan kénytelenek voltak idegenből behozatni munkasokat, mert nem tudták az országukban lévő munkálatokat sajátmaguk ellátni. Behozattak munkásokat Portugáliából, Spanyolországból, Olaszországból, Lengyelországból, Oroszországból (Bodor Márton: Es Magyarországból!) és hogy ennek a faj védelem szempontjából mi a következménye, azt azok a statisztikák bizonyítják, amelyek arról számolnak be, hogy Franciaországban ma minden hetedik ember idegen származású. A franciák nem tudtak már a saját gyarmataikba sem franciákat állítani és nem tudtak még a saját hivatalaikba sem francia származású hivatalnokokat beültetni. Azt, hogy a városi bevándorlás mennyire előmozdítja a születések korlátozását, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy székesfővárosunk lakossága húsz év alatt csupán 116 fővel gyarapodott természetes szaporodással s hogy mégis milliós fővárossá tudott gyarapodni, az csupán annak köszönhető, hogy a vidék természetes szaporodásának 40 százaléka a fővárosba és a többi nagyobb városba vándorol be. Budapesten ma a lakások 44 százalékában nincs gyermek, holott az 1910. évben még csak 37 százalék volt gyermek nélkül. Az 1880. évben az ország összes lakosainak csak 16 százaléka élt nagyvárosokban, ma 40 százaléka él a gyárkémények által megfertőzött levegőjű és a zsidók által megfertőzött erkölcsű városokban. 121. ülése 1940 június 24-én, hét fon. Kenéz Béla számításai szerint az 1926—30-as évötödben a trianoni Magyarország 3406 megyei városából és községéből 223-ban, a községek több mint 7 százalékában a születések aránya 20 ezrelék alatt maradt. A mai Magyarországon azonban elképesztően alakul ez a szám, az egykezes folytán. Ma 3352 megyei város és község közül már 1205-ben, tehát a községek 35^ százalékában 20 ezreléken alul marad a születési arány. Joggal kérdezhetjük, mi történt a magyarság fajfenntartó erejével ebben a szerencsétlen évötödiben, hogy az egykés jellegű községek száma a múlt évötödhöz képest több mint ötszörösre szaporodhatott. Egykés községeink közül 226 Baranyában, 177 Somogyban, 155 Zalában, 131 Vasban, 82 Tolnában, 39 Veszprémben, 35 Sopronban, 29 Győr-Moson-Pozsonyban, 21 Komárom-Esztergomban, 15 Fejér vármegyében fekszik. Az 1205 egykés község közül tehát 930 a dunántúli vármegyékben terül el, ahol az egyke vészes iramban terjed tovább és tovább. Amíg Magyarországon az 1926—30-as évek átlagában az élveszületettek száma 221.594 volt, addig az 1934—36-os évek átlagában az élveszületettek száma 189.042-re zuhant. Ezt a vérveszteséget a magyarság tovább nem bírja, tehát indokolt a legkíméletlenebb törvénnyel ennek megakadályozása. A születéskorlátozás okait két főcsoportra kell osztani. Az egyik csoportba tartoznak az akaratlan, a másikba az akaratlagos okok. Az elsőbe tartoznak például a betegségek, a különböző szervek fejletlensége, tehát olyan bajok, amelyek a szülők szándéka ellenére akadályozzák meg a fogamzást. De jóval nagyobb százalékban erátolják a születéseket az akaratlagos okok. Ilyen a fogamzásgátlás és a művi terhességmegszakítás. Az indok többnyire vagy erkölcsi, vagy pedig gazdasági jellegű, vagy mind a kettő együtt. A lelki motívumokban rejlő erkölcsi okok közt első helyen áll a vallástalanság terjedése és az evangéliumi szellem kiveszése. Oka azonkívül a zsidó újságok és a ponyvairodalom átkos propagandája amelynek sötét talmudi tana nyíltan és szemérmetlenül hirdeti, hogy a nőnek nemcsak joga van megakadályozni a termékenyülést, de meg is ölheti méhmagzatát. Sokan azt állítják, hogy azért nem nősülnek, mert a családot, az utódot féltik a jövőtől, pedig e mögött csak a legnagyobb fokú önzés rejtőzik. Féltik a saját becsesnek vélt személyüket, az asszonyok a szép alakjukat, a férfiak pedig sokszor nyíltan kimondják, hogy inkább maradnak legényemberek, nem nősülnek, minthogy feleséget kelljen eltartaniok, mert így sokkal kényelmesebben élnek

% így azután a gyermek nélküli, különösen városi embermél kifejlődik a bridzskultusz, a kutyakultusz, mint életcél, úgyhogy ezek az emberek a közgazdasági és egyéb életben nem sokra használhatók, mert a nemzet gyarapításához semmivel sem járulnak hozzá. T. Ház! Az ormánsági leik ékből pedig kiveszett, teljesen hiányzik belőlük az igazi vallásos élet. Aggastyánok^ mesélik ott, hogy ötven évvel ezelőtt még zsúfolva voltak a templomok, éppen csak a betegek maradtak odahaza. Ma a helyzet az, hogy a templomok konganak az ürességtől és még a vasárnapi munkaszünetet sem szentelik meg. Erkölcstelen életmódjuk kibillentette őket a lelki egyensúlyból, nem hisznek már Istenben, de nem hisznek az emberekben sem, sőt még saját magukban sem hisznek. Az egykezes a protestánsoknál sokkal jobban el van terjedve, mint a