Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

Az országgyűlés képviselőházának Az említett körrendelettel kapcsolatosan a belügyminiszter úr ez év elején elrendelte azt is, hogy minden törvényhatóság legalább Öt évre állítsa össze szociálpolitikai tevékenységének részletes munkatervét. Kétségtelen ugyanis, hogy komoly eredményeket csakis tervszerű munkától várhatunk. A szociális munka pedig nálunk eddig csak tervszerűtlen kísérletezések jegyében folyt, a dilettantizmus és az ötletszerűség jellemezte. Az; egész országra kiterjedő s általánosan érvényesülő irányelv, »norma« is alig akadt. Az egri és a pécsi sem tudott a helyi jellegű teljesítményeken kívül az országos elismerésnél többet ki vívni. Mert mindenki csak magát ismerte el igazi szociálpolitikusnak, A szociálpolitikai tudás és szemlélet következtében így az erők szétestek, az eredmények pedig elmaradtak. De Esztergár Lajosnak feltétlenül igazat kell adnunk a tekintetben, hogy a szociálpolitikai elvek érvényesülésének nem a tudatos ellenállás szegte útját, hanem a szükségs ismeretek hiánya, továbbá az a körülmény, hogy sohasem történt gondoskodás a sokat hangoztatott elvek gazdasági alapjának biztosítás-írói. A munkatervek régen el is készültek, azok jók, reálisak. Milliókat irányítanak társadalmunknak megélhetésükben veszélyeztetett vagy megerősítésre érdemes tagjai £elé

% Végrehajtásukkal az ősi vármegyék új hivatást kapnak, a magvar életnek pedig új áramlása indulhat meg. Ezért a belügyminiszter úrnak a 28 ^-ból álló harmadik, majd a 13 §-ból álló negyedik tervezete után elkészített jelenlegi törvényja vaslatát mindannyiunknak örömmel kell üdvözölnünk, mert — mint félévvel ezeloti a népegészségügyi törvényjavaslat előadójakéni már voltam bátor ezt itt kifejezésre juttami — ez fíd gazdasági alapot a magyar családvédelem; nek és általában minden társadalomDolitikai célkitűzésnek. A szociális és családvédelmi e&okrç létesítendő országos nép- és családvédelmi alap rendeltetésénél fogva a magyar szociálpolitikát a nemzet alapjára, a család védelmébe helyezi. A családot erősiti és a családból indítja útjára azt a társadalmi rendet, amely ÍZ egyén szorgalmára a képességekre és rátermettségre, továbbá az élelmességre építi annak boldogulását. Az Alap — szemben minden eddigi elmélettel és gyakorlattal — céljánál ás rendeltetésénél fogva nem pótlékolja a gazdasági és társadalmi elhelyezkedés hátrányait közvetett úton. mintegy karitatív segélyezés-sel, hanem ellenkezőleg az egyes családok és a nemzethez tartozó egyének részére megnyitja as utat, a lehetőséget, megadja az eszközöket és módokat arra, hogy saját erejükből küzdjek ki maguknak a megfelelő társadalmi és gazdasági helyeit s ezzel a>z állami és társadalmi életben annyira nélkülözhetetlen kezdeményezéseknek, öntevékenységnek is utat nyit, az ál. ifi m polgárainak pedig az élet küzdelmeire képesítő nemes öntudatot kölcsönöz. Az Alap rendeltetésénél fogva nem a paszszív álláspont elősegítő je akar lenni, hanem ellenkezőleg, csak a módot, lehetőséget és az anyagi eszközöket kívánna biztosítani ahhoz. hogy a tehetség, élelmesség, rátermettség egvenlő feltételek mellett indulhasson, egyformán érvényesülhessen s ezzel a szociálpolitikában eddig gyakorolt segélyezés, támogatásvárás helyébe az aktív küzdés, valamint az élethez' való hozzáedződés következzék be. Ezzel a rendszerrel a társadalmi ellentétek kiegyenlítése is könnyebben történik meg, az ellentétek 121. ülése 19W június 2U-én

y hétfőn. 311 jobban elsimulnak, mert senki sem lát igazságtalanságot mások előrejutásában, hanem abban a tehetségnek, a képességnek, a nagyobb szorgalomnak érvényesülését becsüli. De természetesen az Alapnak módja lesz arra is, hogy a természetüknél fogva gyengébb, kisebbképességűek érvényesülését, képességeiknek megfelelő, de azért az emberi méltóságihoz illő életszínvonalát, boldogulását biztosítsa. Ily értelemben szabja meg a javaslat 2. §-a azi Alap céljaként a leginkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése útján az életviszonyok javítását és a társadalmi kiegyenlítődés elősegítését s így lesz az, Alap a közjótékonyság gyakorlása helyett a szegények önállósítási alapjává, a népesség szaporodásának előmozdítójává, s mindezeken keresztül a keresztény és nemzeti szociálpolitika céljának megfelelően minél több életerős, fejlődőképes, öntudatos. Önálló magyar egzisztencia elindítójává. (Ilovszky János: Ez a helyes! — Helyeslés.) Enmek a célnak megfelelően az Alap feladata igen sokfele lehet. A 2. § (2) (bekezdése »különösen« csak négyet emel ki közülük: 1. a sokgyermekes családok intézményes támogatását; 2. a gyermekvédelem feladatainak a keresztény morális szellemben, tehát a családi körben való meghagyás útján történő ellátásáról való gondoskodást; 3. a megélhetésükben veszélyeztetett — főként mezőgazdasággal foglalkozó — családok boldogulásának szerves megalapozását házhoz; juttatás, kedvezőbb gazdasági viszonyok közé telepítés, vagy egyéb gazdasági megsegítés (közjóléti szövetkezetek, különböző termelési, értékesítési intézmények és vállalkozások elősegítése stb.) útján: 4. kellő anyagi feltételekkel nem renHelkező, arra érdemes családok részére az anyagi eszközök biztosítását avégből, hogy az állam vagy más közület gazdaságpolitikai tevékenységének részesei lehessenek. A közjóléti szövetkezetekről már megemlékeztem a javaslat előzményeinek ismertetése során. Most még csak a,nnyit, hogy ezek tulajdonképpen a közigazgatás szervei lesznek majd, amelyek azonban a bürokratizmus béklyóitól mentesen működhetnek, mert intézkedéseiknek gyorsaságát az üzletszerűség követelményei szabják meg s távolról sem a szolgálati pragmatika elavult formái. Tagjai: egyrészről a tőkét, az anyagi és erkölcsi támogatást nyújtó s hitelt biztosító állam, illetőleg törvényhatóság, másrészt a támogatásra érdemes és rászoruló családfők, akiknek munkaerejükön, becsületes szándékukon és egészségükön kívül alig lesz majd másuk, mint sok gyermekük. De a társadalom és a nemzet szempontjából ezek igazi értékek, nagyobbak, mint az anyagi javak. Â karitatív segélyezés az ilyen értékes egyének számára nem igen juttatott. Vögy ha igren akkor szükségképpen csökkentette önállóságukat, küzdőképességüket. A segély nem kötelezte őket visszatérítésre, csak felbátorította őket újabb segély igénylésére. Ez a rendszer azután kitermel te a szegénység ügves vamszedőit, a tisztán hatósági támogatásból elő haszontalan embereket, akik mindenre < szívesen vállalkoztak, csak dolgozniok ne kelljen. (Ügy van! Ügy van! iobbfeJőL) A törekvő, a becsületes szegényember azonban hiába kísérletezett bármivel. Izmainak erejére, becsületes nevére és gyermekeinek csengő kacagására senki sem adott neki kölcsön még filléreket sem, mert a kölcsön folyósításához bankszerű fedezet szükséges. Egy-egy disznó, — a szegény