Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

312 Az országgyűlés képviselőházaim. ember boldogságának kezdete — egy-egy jó fejőstehén, esetleg ló, sohasem kerülhetett birtokába. Elérhetetlen vágy maradt számára a vályogból vert kis szobakonyhás lakóház is, A földbirtokreform juttatásaiból, a kisbérletek előmozdítására vonatkozó intézkedésekből semmi sem jutott, vagy juthat neki, mert szűkös keresménye családjának is kellett, bankszerű. Ifedezetről meg legfeljebb csak álmodhatott. Ezért nagyjelentőségű a törvényjavaslat ismertetett 2. §-ának 2. bekezdése d) pontjában foglalt rendelkezés, mert hitelt nyújt a szegényember becsületére, két egészséges izmos karjára és gyermekeinek jövendő ígéretére. Az Alap a nyújtott juttatás visszatérítését pénzben, munkában vagy. természetben igényelheti. Ezzel az intézkedéssel a javaslat fokozza az emberek becsületességét, szorgalmát s egyben egyéni önérzetre, önállóságra való törekvésre neveli majd a juttatásban részesülőket. i

! A javaslat 3. §-a az Alap bevételeiről gondoskodik. Ezek az Alap részére juttatott adományokon és hagyományokon kívül az állam illetékekből befolyó bevételének 27 százaléka, ami ebben az esztendőben 28 milliónál, jövőre 41 milliónál, 1942-től kezdve pedig 46 milliónál kevesebb nem lehet, másrészt az inseg járul ék helyett a jövőben kivethető nép- és családvédelmi pótadó jövedelme. A pótadó százalékát a javaslat nem határozza meg, mert annak mértéke az egyes adónemeknél eddig is különböző volt. A törvényhatóságok és megyei városok szempontjából megnyugtató a paragrafus 4, bekezdésének <az a rendelkezése, amely szerint a belügyminiszter a pótadó hozadékát részben vagy egészben átengedheti nekik meghatározott szociális célokra. A4. ^ az alkotmányjogi szempontból esetleg felmerülő aggályokat már eleve kizárja, amikor — szinte feleslegesen — hangsúlyozza, hogy az Alapot a belügyminiszter kezeli; annak kezelésére, kiadásainak és bevételeinek elszámolására és ellenőrzésére a fennálló törvényes rendelkezések irányadók. De az alkotmányosság szempontjából mégis megnyugtató ez a szakasz, mert világosan kitűnik belőle, hogy az Alappal kapcsolatos új intézmények működése kivétel nélkül parlamentáris ellenőrzés alá kerül. Az 5. § három nagyjelentőségű felhatalmazást biztosít nem a belügyminiszter, hanem a kormány számára. Az első arra vonatkozik, hogy az Alap szervezetét és működésének módját a kormány rendelettel állapíthatja mee\ Ez a felhatalmazás nemcsak azért helyeselhető, mert a szervezet és működési mód részletes szabályozása nem illenék bele a kerettörvénybe, vagy sértené az elegantia legis elvét, hanem főként azért, mert az Alap egész jellesre, célja, feladatköre a mindennapi élet gyors változásaihoz lesz t kénytelen hozzásimulni és azoknak megfelelően kell majd fejlődnie is. Az ezzel kapcsolatos szervezeti és működési újításokat tehát korszerű gyorsasággal csak rendeleti úton lehet majd foganatosítani. A kezdet kezdetén pedig az Alap szervezete is, működése is minden valószínűség szerint csak fokozatosan épül és alakul ki, ami a törvényhozási szabályozást pillanatnyilag céltalanná is tenné. A másik két felhatalmazás tulajdonképpen az elméleti és gyakorlati szociális képzés bevezetését teszi a kormány számára lehetővé. 121. ülése 1940 június 24-én, hétfőn. Az utóbbit annyiban, amennyiben a közszolgálat egyes ágazataira vonatkozólag rendelettel előírhatja majd annak igazolását, hogy a pályázó meghatározott ideig szociális munkát végzett. Azt, hogy milyen tevékenységet kell szociális munkának tekinteni, ugyancsak kormányrendelet határozza meg. Helyesen állapítja^ meg az indokolás, hogy »ily munka elvégzésének igazolása elsősorban azoknál a pályázóknál indokolt, akik a szociális munkakör valamely ágazatában óhajtanak elhelyezkedni, vagy akik hivatásuk teljesítésének körében a nép széles rétegeivel állandó érintkezésben vannak. Csakis ilyen munkától remélhető annak a világszemléletnek megszervezése és annak a gyakorlati készségnek elsajátítása, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy e hivatások betöltői munkakörüket kifogástalanul elláthassák«. A gyakorlati szociális munka sikeréhez azonban elengedhetetlenek az elméleti szociálpolitikai ismeretek, amelyeknek hiányát az előzőkben már ugyancsak vázoltam. De legyen szabad hozzáfűznöm az elmondottakhoz még azt, hogy iskoláinkban egészen a legutóbbi időkig européerekké nevelték a tanulókat, akik a népről, annak lelkiségéről, adottságairól soha semmit, vagy csak igen keveset és rosszul hallottak, még akkor is, ha történetesen a nép legközvetlenebb vezetőivé akarták is őket kiképezni. (Szöllősi Jenő: Ma ugyanez a helyzet!) Már pedig várost, falut vezetni, népet nevelni város-, falu- és népismeret nélkül nem lehet, sőt káros, mert a kölcsönös megértés így nem alakulhat ki, sőt igen könnyen magyar népünknek nemzeti sajátságaiból való ki forgatásához vezethet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Mint az előbb mondtam, a szociális bajok egyik oka éppen a szükséges szociálpolitikai ismeretek hiánya, de az orvoslásuk terén mutatkozó nehézségek is jórészt ezzel magyarázhatók. Tökéletesen igaza van a miniszteri indokolásnak, amikor azt mondja, hogy (olvassa): »Közigazgatási tisztviselőink szociális alapkiképzése hiányos s azok szociális vonatkozású hivatali teendőik ellátásában leginkább velükszületett érzékükre vannak utalva.« Ezt az állapotot akarja megszüntetni a javaslat, amikor felhatalmazást ad a kormánynak, hogy »a tudományegyetemek mellett és azokkal kapcsolatban szociális tanfolyamokat szervezhessen, azok sikeres elvégzését a közszolgálat egyes ágazataiban az alkalmaztatás előfeltételeként rendelettel^ megszabhassa és a tanfolyamokon való részvételt é már közszolgálatban állók vagy azok egyes csoportjai részére is kötelezővé tehesse.« Ezt a felhatalmazást csak azok tudják kellőképpen értékelni, akik tisztában vannak azzal, hogy amikor különböző társadalmi kérdésekről beszélünk, azokat sohasem szoríthatjuk egyes társadalmi rétegek, osztályok vagy rendek szűkebb körére, (Ügy van! Ügy van! jobbfélől.) mert vizsgálatuk, megítélésük, sőt,megoldásuk is csak akkor lesz igazán eredményes, igazán célravezető és valóban tárgyilagos, ha minden vonatkozásban a nemzeti társadalom egységes egészének átfogó szempontjából történik. (Üqy van! Ügy van! jobbfelől.) E nélkül a szemlélet nélkül szociális tevékenységünk továbbra is megtévesztő tüneti kezelés marad. (Szöllősi Jenő: Ügy van!) Ismernünk kell tehát elméleti alapon az egészséges társadalom tulajdonságait, azután gyakorlatilag a nemzeti társadalom valóságos helyzetét, összes adott-