Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

310 Az országgyűlés képviselőházán^ ber 1-én, első miniszterelnöki megnyilatkozásában kimondja érzését és elgondolását, hogy »az egész nemzet lelkét át kell formálni«, továbbá, hogy »nagyot csak úgy lehet végezni, ha mindannyian fegyelmezetten, egy akarattal törekszünk a nagy célok felé«. 1934 december 7-én ebben a szellemben foglalkozik a minisztertanács az egyke kérdésével, amikor is »a maga egész terjedelmében vette vizsgálat alá a magyar nép erőállományának fejlődésében mutatkozó kedvező és kedvezőtlen jelenségeket s ily értelemben tűzte ki a megoldandó feladatokat«. A minisztertanács elvi jelentőségű határozatáról Darányi Kálmán akkori államtitkár 1934 december 18-án kelt átiratával külön is felhívja a kormány tagjait, hogy ezzel kapcsolatos javaslataikat mielőbb készítsék el., A maga részéről háromszakaszos törvényjavaslat-tervezetet is mellékelt, amely »a magyar nemzetre váró nagy történelmi feladatok teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges«, közvetlen beavatkozással és kivételes intézkedésekkel módot adna a kormánynak »a magyar nép népi erőállományának olyan hiztos alapokon való fejlesztésére, amely ennek a nemzetnek elhivatottsága szerint önök helyet biztosít a Kárpátok medencéjében». 1934 decemher 27-én már kész is a pénzügyminiszter törvénytervezete »a többgyermekes családoknak adandó adókedvezményekről és a gyermektelen adózók fokozottabb megadóztatásáról«. A belügyminiszter 1935 február 15-re ugyancsak elkészíti a maga 9 $-iból álló törvényjavaslat-tervezetét »a sokgyermekes családok segélyezéséről«, amely a Többgyermekes Családokat Segítő Alapról, a gyermektelen adózók fokozottabb cmegradóztatásáról, a Többgyermekes Családokat Segítő Országos Alapnak a hagyatékokból való részesedéséről, végül vegyes és éíetbeléptető rendelkezésekről intézkedett volna. Törvényerőre ugyan ez a második javaslat sem lépett, sőt az országgyűlés elé sem kerülhetett, a vele kapcsolatos munkálatoknak, tárgyalásoknak azonban újahb termékenyítő hatása volt mind a törvényi, mind a rendeleti jogalkotásokra. A nén- és családvédelem ügyének újabb lökést ad Komárom és Esztergom k. e. e. vármegyék közigazgatási bizottságának Radocsay László főispán, jelenlegi igaziságügyminiszter elnökletével. 193Ő április 14-én tartott üléséből kelt felirata, amelyet a többi törvényhatóság is szinte kivétel nélkül magáévá tett. vitéz Imréd y Béla kormánya újabb népes családvédelmi rendelkezéseket és javaslatokat hozott, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter űr pedícr hivatott munka társaival, vitéz Bonezos Miklós. JYvhau Béla és Kádár L. Levente államtitkárokkal változatlanul folytatja tervszerű társadalompolitikai tevéken vségét. amelynek eredményeként az ]93R őszén megbízott vármegvm szociális tanácsadók segítségével pontosan felmérte az ors/áí? szociális szükségleteit, a vármeoryei szoeíális +fnácsadók és. közjóléti előadók 1939 fehynáriábam Pécsett megtartott ért-ftkezlptén megfllTaníttatta a masryax szociálpolitika feladatait. Statiner vármegyében pedig Esztergár Lajos pécsi polgármester, a kitűnő elméleti és gyakorlati szociálpolitikus elgondolása és tervei szerint a . szociális munka útján két évvel ezelőtt olyan eryakorlati meeroldást kísérleteztetett ki, amely ma nemcsak Európában, hanem világszerte is egvedül áll s amely mister Gann-nek, a Rockefeller-Alap alelmökének a hazai agrárkérdés tanulmányozása során tett kijelentése szerint ; 121. ülése 1940 június 24-én, hétfőn. az agrárproletariátus felszámolása szempontjából világviszonylatban is a legplauzibilisabh, az egyetlen célravezető és könnyen járható út. A szatmármegyei kísérlet eredményeiről Esztergár Lajos tollából megjelent sat. Ház minden tagjához is eljuttatott beszámoló, a szatmármegyei mintára országszerte megalakuló közjóléti szövetkezetek mind azt bizonyítják, hogy« vitéz Keresztes-Fiseher belügyminiszter úr (Éljenzés.) és kiváló munkatársai (Éljenzés.) megtalálták azt a helyes módszert, amely a magyar nép- és családvédelem intézményes kiépítésével Gömbös Gyula és Darányi Kálmán célkitűzéisének megfelelőéi* valóban »örök helyet biztosíthat« számunkra a Kárpátok medencéjében. Mert a Szatmármegyei Közjóléti Szövetkezet és Streicher Andor alispán eddigi »munkája nyomán a sárviskókat, a dohos, egészségtelen lakásokat felváltják az egészséges, tulipános díszítésű magyar házak, a düledező, roskadozó fészerek helyét elfoglalják az okszerű gazdasági épületek, benépesül az udvar baromfival, háziállatokkal. Streicher Andor munkája új fejezetet nyitott megyéje történetében«. És vele karöltve a déli végeken vitéz Horvát István. Baranya vármegye alispánja, a hulló magyarság földjén, ahonnan Kodolányi János »Földindulás« című darabján keresztül csak a közelmúltban hasított lelkünkbe a halálba rohanó nép segítséget kérő, velőtrázó sikoltása, szövetkezeti munka útján az áttelepítés nehéz, felelősséggel járó munkáját indította meg, hogy az egykés falvak temetői csendjét újra vidám gyermekkacagás zaja verje fel. És az ormánsági tájon szintén megindul az új élet. Pécsett pedig, a magyar Dél dunántúli gócpontjában, az ország egyik legegykésebb városában immár a századik sokgyermekes család kis lakóháza épül ugyancsak szövetkezeti alapon. (Taps jobbfelől.) Ilyen előzmények utam 1939 december 18-án a megélhetésében veszélyeztetett lakosság gazdasági helyzetének megjavítására irányuló szociális tevékenység a belügyminiszter úr rendeletében új célkitűzést kap, ami korszakalkotó jelentőségűnek mondható, mert az egyedül helyes szociálpolitika követelményeinek megfelelően végérvényesen szakít a téves szemléletre alapított inségenyhítési rendszerrel és határozottan kimondja, hogy a törvényhatóság első tisztviselőjének »a megállapított szociális munkaterv végrehajtása során állandóan arra kell törekednie, hogy a munkaterv val óra váltásával a támogatásra szoruló egyének gazdasági és szociális helyzete annyira javuljon, hogy azok a jövőben a köz támogatására lehetőleg ne szoruljanak és hogy azok a nyújtott támogatás értékét valamilyen szolgáltatás (pénz, termény, munka) útján mielőbb visszaterítsék«. »Az 1940. év végéia: rendelkezésre álló összeget nem segélyként, hanem lehetőleg mint kölcsönt kell az arra rászorulók támogatására fordítani s az utóbb említett esetben a kölcsönkén kiadott összeget, mint forgótőkét kell kezelni.« »A hitelezési feltételeket az egyén megbízhatósága. munkakészsége. valamint helyzete megjavításának lehetősége s/erint kell mearállanítani.« A körrendelet —

i amennyiben a kereskedelmi forma célravezetőbbnek látszik — meerengedi az összegnek közjóléti szövetkezet útján való felhasználását is. Éleseu különbséget tesz azután karitatív segélyezés, valamint szociálpolitikai tevékenység között s az előbbire fordított összegeket a szövetkezeti kezelés esetén — igen helyesen — veszteségnek minősíti.