Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-109

18 Az országgyűlés képviselőházának 109 törvényjavaslat egyáltalán nem kötelezi a miniszter urat arra, hogy az állami iskolákat bizonyos határidőn belül szervezze át úgy, ahogy a törvény megkívánja, ugyanakkor ho­gyan 1 lehetne felhatalmazást adni a miniszter úrnak arra, hogy ő a községek vagy pedig a felekezeti iskolák számára a belügyminiszter­rel egyetértően előírhassa, hogy mikor kell át­térniök az új iskolatípusra. Tessék meghatá­rozni, hogy mennyi idő alatt kíván áttérni a kultuszkormány az állami iskolák átszervezése során az új típusra és tessék megadni a mi­niszter úrnak a jogot annak megállapítására, hogy ugyanennyi idő alatt köteles áttérni — természetesen nem tudok mást javasolni, mint a többletterheknek államsegély útján való fedezése által ' — a községi vagy a felekezeti iskola is az új iskolatípusra. A törvényjavaslat azt mondja, hogy egye­lőre azokat az iskolákat szervezik át, amelyek nem túlzsúfoltak. Igaz, hogy ezek az iskolák könnyebben térnek át az új rendszerre, de M: következik ebből ? Az következik, hogy éppen azok az iskolák 'maradnak el továbbra is, ame­lyek eddig is hátrányban voltak a most át alakítandó iskolákkal szemben- Az az iskola ugyanis, amely eddig nem volt túlzsúfolt, nyil­vánvalóan több eredményt ért el, mint a túl­zsúfolt iskolák, tehát éppen a túlzsúfolt iskolá­kat kellene minél előbb és minél gyorsabban átvinni erre az új rendszerre azért, mert ezek­nél sokkal régebbi és sokkal kiáltóbb hiányos­ságokat kellene pótolni az átszervezés során. A 7. §. megengedi az V—VIII. osztályok szorgalmi idejének leszállítását. Talán megint gazdaellenes lesz az, amit mondok, de gazda létemre mégis azt kell mondanom, hogy ott, ahol nem térnek át a nyolcosztályú iskola­típusra, nem szabad megengedni a szorgalmi időnek az V—VI. osztályban való leszállítását. Ez ugyanis ismét kulturális hátrányt jelen­tene, amelyet nem szabad a törvénnyel lehe­tővé tenni, amikor éppen a kulturális emel­kedést kívánjuk szolgálni. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy a VIII. osztály sikeres elvégzése után megfelelő vizsga letételével elmehetnek a falusi iskolák tanulói a korábbi törvényben meghatározott mezőgazdasági vagy egyéb gazdasági irányú szakiskolákba. ' ­T. Képviselőház ! En kevésnek tartom az elemi iskolák számára nyújtandó ezt a jogot. Kevésnek tartom, mert ennek az iskolának rendeltetése kell hogy legyen az is, hogy a tehetségeket válassza ki és segítse előre. Már most az elemi iskola hetedik és nyolcadik osz­tályában < igen sok tanulóról ki fog derülni. hogy hajlamai és képessége nem mezőgazda­sági vagy ipari irányba vinnék őt, hanem az egyik tudományos, a másik jogi, a harmadik egyéb pályára mehetne, ha ez az iskola meg­engedné azt, hogy megfelelő különbözeti vizs­gával és megfelelő előkészülettel bármelyik középiskolának ^ folytatásos osztályába belép­hessen. En tehát a magam részéről azt mon­danám, hogy ha mi a tehetségek kiemelésére törekszünk és evvel a törvényjavaslattal ezt a célt is kívánjuk szolgálni, nem szabad elzár­kóznunk az elől sem, hogy megfelelő képes­ségvizsgálattal és a különbözeti vizsga válla­lásával és letételével az elemi iskola nyolcadik osztályából a gimnázium ötödik osztályába léphessen a tanuló. A vezetőréteg felfrissítését is kívánja szol­gálni ez a törvényjavaslat. Törekszik arra, Mese ÍÚJfO május 30-án, csütörtökön. hogy végre Bosszú idők után ez a nemzet on­nan próbálja venni vezető rétegének tartalé­kait, ahonnan eddig is vennie kellett volna: a magyar parasztság soraiból. Éppen ezért az iskolának olyannak; kell lennie, hogy valóban megmutassa a tehetségeket és módot nyújt­son arra, hogy £zek a tehetségek a magyar életnek minden vonalán, a magyar közélet ve­zetésének minden ágazatába eljuthassanak, ha egyéni arravalóságuk ezt megengedi. T. Képviselőház! Én magam is azt mon­dom, hogy a törvényjavaslat, ha lehetőségek nem nyílnak arra, hogy áldozatokat hozzon a kormányzat ennek a törvényjavaslatnak in­kább mint keretnek kitöltése érdekében, így nem fog sokat jelenteni. Ha azonban ezeket az apró-cseprő, jelentékeny vagy jelentéktelenebb fogyatékosságokat, amelyek egy iker e-másikára itt némelyikünk rámutatott beszéde során, a törvénynek sikerülni fog kiküszöbölnie, és is­métlem, ha a kormánynak módjában áll ko moly áldozatot hoznia a törvénynek jó és ered­ményes végrehajtása érdekében és ha ezt a tör­vényt olyan őszintén igyekszik majd a magyar kormány végrehajtani és tartalommal kitöl­teni, mint amilyen reménykedéssel ezt a ma­gyar földnek, a kultúrában elmaradt, de emel­kedni kívánó népe várja, akkor a törvényja­vaslat jó lehet. Szeretném azt hinni, hogy az igen t. kormány nem fog elzárkózni az eloL hogy a részletes tárgyalásdte során még meg­tegyük észrevételeinket s kérjük arra, hogy ott, ahol gyengének, erőtlenebbnek vagy hiá­nyosnak mutatkozik a törvényjavaslat, Darui­tón hozzá a hiányok pótlásához, a fogyatékos­ságok kiküszöböléséhez. Abban a reményben, hogy az igen t. kormány ehhez hozza fog já­rulni, a törvényjavaslatot általánosságban el­fogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a IfÖríSPUG'yi» ) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö­vetkezik? Spák Iván jegyző: Kéthly Anna. Elnök:, Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. . ,'„,;'. „,„,, Kéthly Anna: T. Képviselőház! Előttem szólott Nagy Ferenc képviselőtársam azzal in­dokolta a javaslat elfogadását, hogy ők és ő személyében is évek óta harcolnak, küzdenek a nyolcosztályos elemi népoktatás megvalósí­tásáért. Valóban hozzátehetem azt, hogy mj magunk is ezt mindig elsőrendű fontosságú kérdésnek tartottuk és amióta bent vagyunk a képviselőházban, én magam személy szerint is költségvetési javaslat vagy bármiféle kul­túrjavaslat került tárgyalás alá, akárhányszor szinte már a megunásig mindig ismételtük a nyolcosztályos iskola követelését és ami ezzel egyet jelent, az iskolakötelezettség korhatárá­nak felemelését. Azt mondottuk, hogy az álta­lános színvonal elengedhetetlen előfeltétele minden értelmes fejlődésnek és az általános műveltségi színvonal emelkedését nem sza­bad az önművelés esetlegességére bízni, nem szabad pusztán arra az erőre bízni, amelyet a kultúra utáni vágy képvisel az iskolából ki­kényszerített emberben és ezt az embert hajtja a mulasztottak pótlására. Az a tény azonban, hogy ez a követelés javaslat formájában idekerült, nem igazolja a javaslat elfogadásának szükségességét, mert nem ezt a javaslatot és nem ilyen iskolaszer­vezetet gondoltunk, amikor a nyolcosztályos népiskoláról neszeltünk. Az EÖtvös-féle közok­tatásügyi törvény és az azóta belkövetkezett törvény reparáeiók, a különféle rendeletek és

Next

/
Thumbnails
Contents