Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-120

Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1940 június 19-én, szerdán. 29l Hivatali titoknak kell tekinteni" mindazt, amit jogszabály, fennálló gyakorlat, szolgálati szabályzat, ügyrend,, hivatali felsőbbség utasítása hivatali titoknak nyilvánít vagy enélkül is mindazt, amiről a cselekmény elkövetője tudta vagy tudhatta, hogy annak ,az első vagy második bekezdésben meghatározott megszerzésével, közlésével vagy felhasználásával közérdeket vagy jogos magánérdeket sért. Hivatali titoknak kell tekinteni az állam, a törvényihatóság, a község intézetének, közintézményének, közművének vagy üzemének üzleti vagy üzemi titkát is.« Ennek a szakasznak beiktatását a következők indokolták: A Btk. 479. §-ának szövegezése — a bizottságban is kifejezésre jutó álláspont szerint, --• a hivatali titok védelme szempontjából már nem kielégítő. Ugyanis ennek a törvényi rendelkezésnek alapján csak az a közhivatalnok büntethető, aki »hivatali állásában tudomására jött« vagy »hivatali minőségében kezéhez vett« titkokat felfedi. A hivatali titok fogalmát különösen megszűkítette a vonakozó szakasz azáltal, hogy esetszerű, d© nem kimerítő felsorolásban csak (hivatalos tárgyalást, meghagyást, tudósítást vagy iratot von a

; hivatali titok feöiré'be és elkövetési cselekményként csupán a közlést vagy a közzétételt bünteti, továbbá a cselekmény büntethetőségét attól a feltételtől, teszi függővé, hogy a titok felfedezése »akár az állam, akár magánosok ártalmára« történjék. Nem kielégítő a büntetési tételként megállapított szabadságvesztésbüntetés sem, mert a bűncselekmény természete a rövid tartamú (egy évig terjedhető) és kivételes elbánást ( biztosító államfogházbűntetést nem indokolja. Mindezek alapján szükségesnek mutatkozott a közhivatalnok fogalmának kiterjesztésével egyidejűleg a hivatali titok megsértésének vétségét is újból szabályozni olymódon, hogy a fentebb említett hiányok megszüntetése mellett összhangba hozzuk azt az 1930:111. te. 60. §-ának 2. pontjában meghatározott hűtlenség, illetőleg az 1939:11. te. 194. §-ában meghatározott hivatali titok megsértésének tény áll adékával és büntetési tételével. Ennek a követelménynek tesz eleget az un szakasz, amely szabatosan meghatározza azt is, hogy mit kell hivatali titoknak tekinteni és kifejezetten kiemeli, hogy az állam, a törvényhatóság és a község intézetének, közim téziményének, közmüvének és üzemének üzleti és üzemi titka is hivatali titok lehet. Tisztelettel kérem ennek az új szakasznak elfogadását. .. „ f

. , /,' ,. Elnök: T. Ház! A házszabályok értelmében erről" az indítványról vita nélkül fogunk dönteni. Kérdezem a t. Házat, méltoztatnak-e az előadó úrnak új szakasz felvételére vonatkozó indítványát magukévá tenni! (Igen!) A Haz az indítványt elfogadja és ennek megfelelően a szakaszok számozása módosulni fog. Ugyan; csak módosulni fognak a szakaszokban levő hivatkozási számok is. , Ezek után kérem a jegyző urat. szíveskedjék a régi 4. %-t felolvasni. Porubszky Géza jegyző (felolvassa a regi &—1B, illetve új 5—li §-okat, amelyeket a Haz egyhangúan elfogad). Elnök: A Ijavaslattal részleteiben as végeztünk, így azt a Ház tárgyalás es hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. T Ház;! Napirendünk anyagával végeztünk Javaslatot teszek ezért arravonatkozoan, hogy legközelebbi ülésünket a Jiövó net héttőjén ' 9

4-én, délelőtt 10 órakor tartsuk es annak napirendjére tűzzük ki a belügyminiszter úr által imént benyújtott törvényjavaslat tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Most áttérünk az interpellációkra. A szóbeli interpellációkat megelőzően három írásbeli választ fogok felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a belügyminiszter úrnak Jandl Lajos képviselő úr részére adott írásbeli válaszát felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Jandl Lajos országgyűlési képviselő úr az országgyűlés 1940. évi április hó 24-én tartott ülésében az elmebetegek gondozása körüli visszás állapotok tárgyaiban szóbeli interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra végleges válaszom a következő: Az elmegyógyintézetek zsúfoltságának oka az, hogy az elmebetegek igen nagy százaléka hosszú, sokszor éveken, sőt évtizedeken át tartó intézeti ápolásra szorul. Ezzel szemben az intézeteknek állandóan fel kell venni az újonnan megbetegedett, közveszélyes állapotú elmebetegeket. Tehát a beteglétszám apadása nem áll arányban a szaporodással. A háború és a háború utáni elszegényedés és a társadalmi rétegek szociális viszonyainak romlása kétségtelenül nagy arányban emelte az intézeti ápolást igénylő elmebetegek számát, mert azok. akik azelőtt otthonukban tudtak a betegről gondoskodni, úgyszólván az egész családnak kereső elfoglaltsága folytán most a beteget még felügyelet alatt sem tarthatják. Ezért minden elmegyógyintézetben számos olyan elmebeteg van, akit csupán azért kell intézeti ápolásban tartani, mert hozzátartozói szociális viszonyai miatt a betegről otthonukban gondoskodni képtelenek. Az érvényben levő törvényes rendelkezések szerint az elmebeteg csak addig tartható zárt intézetben, amíg ön- és közveszélyes állapota ezt feltétlenül szükségessé teszi. Az elmegyógyintezetek igazgatói a rendelkezésre álló korlátolt számú férőhelyek keretében csak úgy tudják az új betegek naponta szükségessé váló feyételét teljesíteni, lha a nem feltétlenül zárt intézeti kezelésre szoruló betegekei, házi, illetve családi ápolásba adják. A budypest—magdolnavárosi elme- és ideggyógyintézet igazgatójának az az eljárása, amellyel a vizsgálata folyamán a neim feltétlenül zárt intézeti kezelést igénylőnek talált betegeket elbacsátja és ezzel a törvény rendelkezéseinek érvényt szerez, fentiek alapján indokoltnak te kmthető. Éppen így indokolt a hatósági orvos által beutalt közveszélyes betegnek a felvétel előtt való tüzetes megvizsgálása és a vizsgálat eredménye szerint való felvétele is, mert a betegeket beutaló hatósági orvosok különleges, elmegyógyászati szakképzettséggel nem rendelkeznek és egyéb sokirányú elfoglaltságuk mellett kellő idejük sincs az elmebeteg tüzetes átvizsgálására és észlelésére, hanem sok esetben a betegek hozzátartozóinak bemondása alapján kell nyilatkoznio^ a zárt intézeti felvétel szükségességéről. Ezért az intézetben megejtert szakorvosi vizsgálat nem minden esetben igazolja véleményük helyességét. Bár az elmebetegek ápolásának alapelveit megállapító 1876. évi XIV. t.-c. már 64 éves, fenti rendelkezése nem tekinthető tel tétlenül elavultnak, 'ha figyelembe vesszük a betegnek és a társadalomnak érdekeit. , A beteg érdekeit szolgálja a zárt mtezeti 44*