Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-118

284 Az országgyűlés kepviselöhdzána) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Kadoesay László igazságügy miniszter; A-aert kell, igen t, képviselőtársam a törvényjavaslat és azért kérem azt elfogadni, hogy törvény legyen belőle és akkor nem lesznek ilyen félreértések. A 2. §-nál ugyancsak Budinszky László igen t. képviselőtársam ismét egy szót nem méltóztatott idézni, amikor a »fogoly« közelebbi meghatározását kritika tárgyává tette, hár elismerte a képviselő úr, hogy szükség van ennek megállapítására. Azt mondotta azonban, hogy ez olyan tágan van szövegezve, nogy ha Valakit íoéldául kórházba visznek és mint beteg ott őrizet alatt van, s valaki próbálja ezt a, beteget onnan kivinni, anélkül, hogy a kórház igazgatója megengedte volna, akkor őt mint fogolyszöktetőt büntetni lehet. Igen t. képviselőtársam téved, mert benne van ebben a szakaszban az a szó, hogy »akit a hatóság őrizetben vagy személyes szabadságának korlátozásával felügyelet alatt tart«. A beteget a kórházban, hogy ha az nem fogolybeteg és nem mint olyat vitték a kórházba, nem a hatóság tartja felügyelet és őrizet alatt. Ennélfogva természetes, hogy annak a megszÖktetése nem lesz büntetendő. Ami a közhivatalnok fogalmára vonatkozó szakaszra tett megjegyzését illeti t. képviselőtársamnak, — aki azt kívánja, hogy kissé szűkíteni kellene a köztisztviselő fogalmát — ebben a tekintetben, sajnos, nem adhatok neki igazat. Szükség van az ilyenirányú kiterjesztésre azért mert a közületeknek, az államnak, a törvényhatóságoknak, a községeknek nemcsak £ közigazgatási szolgálatban álló emberei számára, hanem ezeknek gazdászatában, üzemeiben, intézeteiben alkalmazott emberei számára is — különösen most, amikor a jelenlegi gazdasági viszonyok között minden ilyen funkcionáriusra, ha nem is éppen titkok, de mindenesetre olyan tények vannak bízva, amelyeknek világgá kürtölése legalább is nem opportunus a nemzet szempontjából — meg kell adni a közhivatalnoki jelleget, egyrészt azért, hogy megfelelő védelemben részesüljenek, másrészt azért, hogy megifelelő közhivatalnoki felelősséggel is tartozzanak. (Helyeslés.) A megszűkítés mellett tehát nem tudok állást foglalni, inkább a kiterjesztés mellett. Amit Meskó igen t. képviselőtársam mondott, hogy a »csendőrség« szót is iktassam be a szövegbe, erre az a megjegyzésem, hogy ennek mint teljesen feleslegesnek a mellőzését kérem, hiszen világos, hogy a csendőrség tagjai közhivatalnokok. (Meskó Zoltán: De ezt Szolnoknak is tetszik mondani, nemcsak nekem? — Derültség.) Majd leszek bátor Szolnokra is kitérni. Igaz, hogy az élelmiszerhamisítás tényálladéka nincs benne ebben a szakaszban, de az élelmiszerhamisítás azoknak a céloknak és nemzeti érdekeknek szempontjából, amelyeket ez a javaslat hivatva van szolgálni, igazán szóba sem kerülhető bűncselekmény, mert — hála Istennek — élelmiszerhamisítás úgyis elég ritkán fordul elő és h.a elő is fordul, akkor a hatályos jog alapján úgyis büntethető. A határátlépésre vonatkozó szakasznál igen t. képviselőtársam helyesen jegyezte meg, hogy azok a kettős birtokosok, akiknek sűrűn kell átjárniok a határokon, sokszor juthatnak abba a helyzetbe, hogy például határátlépési igazolványuk érvényessége lejár, még nem volt módjukban újat beszerezni, és sürgős okokból mégis át kell menniÖk, nehogy ott pusztuljon kis termésük. Megtörténhetik te118. ülése 19UO június lJ^-én, pénteken. hát, hogy néha átszöknek, de ez nem olyan borzasztó nagy bűn. Kihágásként feltétlenül büntetni kell — a hatályos jog bünteti is — és éppen ezért fogadtam el örömmel a 9. §-hoz benyújtott azt a módosító indítványt, amelyet az előadó úr volt szíves ismertetni, amely ezekre az esetekre fenntartja a kihágást, vagyis nem minősíti vétséggé a cselekményt. Ez a szakasz módot ad arra, hogy egy kis kihágási büntetéssel szabaduljon a cselekmény elkövetője a felelősségtől. (Helyeslés.) A 10. §-ról Budinszky igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a szakasz általában jó, szükséges és azt helyénvalónak tartja, de a 2—5. pontok hevenyészettek. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, most is csak röviden jelzem: nagy megfontolás után vettük fel ezeket a pontokat. Ügy láttuk, hogy ez az 5. pont kimeríti mindazokat a tényálladékokat, amelyeket ebben a szakaszban pönalizálni akart és amelyeknek pönalizálása a nemzet érdekéből fontos. Ha t. képviselőtársam a szövegezést hevenyészettnek tartja és valami korrektívumot indítványoz esetleg a részletes tárgyalás alkalmával, hogy a szöveg világosabb legyen^ ezt is örömmel fogom fogadni. (Helyeslés.) Végül felvetette a képviselő úr azt a kérdést, hogy a hatáskör szempontjából miért favorizáljuk a budapesti törvényszék ötös tanácsát. Erre az indokolás megadja a választ. Való az, hogy ezeknek a szóbanforgó bűncselekményeknek túlnyomó része amúgy is a budapesti törvényszék hatáskörébe tartozik. Ez az egyik szempont. A másik, sokkal fontosabb szempont az, hogy különösen az új deliktumok tekintetében — mert itt két új deliktum van a 4. és 10. 4-ban, amelyekre nézve még nem lehet eddig kialakult joggyakorlat — a joggyakorlat egységes legyen, az lehetőleg egy bíróság kezében Jegyen és minthogy nem tiílságosan nagy áldozat a vidéken esetleg szórványosan előforduló ilyen bűncselekmények esetén az érdekelteket Budapestre elhozni, ez nem olyan túlságosan nagy^ baj, mint amilyen bajt okozna az, ha a vidéki törvényszékek Ötös tanácsai, különösen kezdetiben, amíg egy kuriális döntés folytán nem jönne létre a jogegység, eltérő joggyakorlatot folytatnánk. Azt hiszem tehát

% helyesebb, ha megtartjuk ezt a rendelkezést és kérem, méltóztassék azt így elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam általában helyeselte azt, hogy ilyen törvényes rendelkezéssel jöjjünk, de nem fogadta el a javaslatot. Ezt természetesnek találom, mert nincs bizalma a kormány iránt. Az ő helyében én sem fogadtam volna el. (Derültség.) Felszólalásának arra a részére, amely a büntető törvénykönyv elavultságára vonatkozik, azt hiszem, általánosságban már válaszoltam, arra a részére pedig, amely általában szigorítást kíván, részletesebben fogok válaszolni. Ezzel kapcsolatban engedje meg a t. képviselő úr, hogy a királyi ügyészségek és a királyi ügyészek presztizsét itt a Ház előtt megvédjem. A magyar királyi ügyészek (Meskó Zoltán: Gsak egyről beszéltem) hivatásuk magaslatán állanak. (Meskó Zoltán: Elismerem!) Ha ee;y eset előfordult, (Meskó Zoltán: Nem általánosítottam!) — ezt loyalisan elismerem, azonban a Ház előtt beszélt t képviselőtársam és a nyilvánosság arra gondolhat, hogy ez talán általánosító célzatú — szükségesnek tartom tehát a Ház színe előtt leszögezni, hogy a