Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-118
Az országgyűlés képviselőházának . gyáva teszik, sok tekintetben kifogásolhatják, hogy tarthatatlan a& «az állapot, hogy kereskedelmi jogunk, iparjogunk, uzsora törvényünk egy nesze és általában gazdasági érdekeinket VédŐ törvényeink nagy része a kartelkapitális gazdasági és termelési rendszert védte és annak jegyében jött létre (Gál Csaba: Ma is védi!) és ma sincs teljes mértékben átépítve abban a szellemben, (Ifj. Tatár Imre: Tessék megcsinálni!) amelyet édesmindnyájan képviselünk. De álljunk meg ismét egy szóra: olyan óriási feladattal állunk szemben, olyan óriási maga az egész rendezendő terület, hogy úgy ahogy Budinszky László igen t. képviselőtársam felfogja, egyszerre, uno actu egész büntető jogunkat a maga egész nagy terjedelmében, az élet összes viszonyaira vonatkozólag, egy kódexbe foglalva megoldjuk és idehozzuk a Ház elé, ez elképzelhetetlen. (Tost László: Ezt ő is tudja!) Ugyanúgy elképzelhetetlen az az egészen más kérdés, hogy gazdasági vonatkozású törvényeinket egy aktussal, egy tollvonással keresztülhúzzuk és helyükbe egyetlen kódexet hozzunk ide. (Ifj. Tatár Imre: Ezt követeli a nemzet érdeke. — Zaj.) Aki ehhez ért, az tudja, hogy nekem igazam van! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Budinszky László: Az olasz büntetőtörvények egybe vannak foglalva!) Elnök: Csendet kérek! Mezey Lajos: Igen t. Ház! Ma már nyilvánvaló az, hogy minden ember fajában és történetében él. A kartel-kapitalizmus és liberalizmus elszakította az embert, az egyént fajától és történetétől és átlagembert nevelt. Ez az átlagember azután a történelmet magát is a fizikai és materialista erők ^ egyszerű jelenségsorozataképpen fogta fel és ezzel minden etikai, minden nemzeti vonást kikapcsolt a maga közösségi életéből. (Kovarcz Emil: így van!) A kartel-kapitalizmus és liberalizmus átlagembert nevelt és magát az em'bert is leszállította az emberi méltóság magasságáról, mert annyi értéket adott neki, amennyi az ő egyszerű munkaértéke volt. (Kovarcz Emil: És most milyen rendszerben élünk?) Ezek a nagy tévedések (Wirth Károly: Rendszerváltozással kell megszüntetni!) kergették bele a világháborúba. Es hogy most ismét egy világháború küszöbén vagyunk, az annak köszönhető, hogy a világháború és az azt befejező békediktátumok nem oldották meg sem a termelés, sem a fogyasztás kérdéseit, sem az egyénnek az államhoz, (ifj. Tatár Imre: Csak a zsidót pártolták!) sem az egyénnek az egyházhoz, sem az egyénnek a fajához, sem az anyagnak és a magasabb etikai felfogásnak egymáshoz való viszonyát és ismét belekereették az emberiséget egy világháborúba. (Kovarcz Emil: És mit oldottak meg?) Elnök: Kovarcz képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Wirth. Károly: A németek négy év alatt megoldották!) Mezey Lajos: Ilyen körülmények között ez a törvényjavaslat, amely nagyszerű jogászi munka, h ár nem kellő időben, hanem az utolsó 24 órában hozatott, alkalmas e mai nehéz és válságos időkben a nemzet, az állam biztonságát a nemzet magasabb nemzetközi érdekét megvédeni. Ezért a magam részéről és nártom részéről Örömmel üdvözlöm és fogadom el általánosságban és részleteiben. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. 8. ülése 1940 június 14-én, pénteken. 279 Szeder János jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: Igen t. Képviselőház! Csak röviden óhajtok a javaslattal 'foglalkozni, hogy néhány pontot leszögezzek. Mindenekelőtt megállapítom, hogy — bár azt nem tartom helyesnek, hogy ebben a pillanatban hozzanak ide ilyen fontos, nagy körültekintést igénylő törvényjavaslatot, amikor ebben a háborús világban sürgős javaslatra van szükség — teljesen osztozom Budinszky képviselő úrnak abban az álláspontjában és igaza van minden becsületes magyar embernek abban, hogy Früchtler úrnak, Csemegi Károlynak a kódexe idejét multa, mert egy liberális világot szolgált. (Turchányi Imre: Egyetértünk! — Zaj!) örülök neki. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Meskó Zoltán: Elismerem, hogy kitűnő zsidó jogász volt, (Felkiáltások jobbfelől: Szabadkőműves!) azonban megállapítom és ezt minden magyar embernek meg kell állapítania, hogy, az ő törvénykönyve nem szolgálta a magyar szellemiséget, nem szolgálta a magyar érdekeket, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) mert elsősorban a hitsorsosa! és a fajtestvérei érdekeit nézte. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez olyan köztudomású dolog, hgy önök, képviselőtársaim is^ helyeselnek. Nem győzzük azonban eléggé hangsúlyozni, mert annyit hivatkoztak és hivatkoznak még ma is a másik oldalon Csemegi Károlyra, hogy kötelességem nekem itt erről az oldalról ismételten és ismételten rámutatni arra. hogy az intellektuelle bűnözőkre, a csalókra, a sikkasztókra, a váltóhamisítókra aránylag enyhe büntetést szabott, de a magyar virtus kifakadásaira. súlyos büntetéseket sózott. A zsidók legyenek büszkék Csemegire, mi pedig várjuk az iíj magyar kodifikátort. várjuk azt a becsületes jogászt, azt az igaz magyart, aki a magyar lelkiségnek megfelelő új büntetőtörvenykönyvet fog végül alkotni. Ennek előrebocsátása után a javaslat egykét szakaszával kívánok csak foglalkozni. Eendkívül örülök annak, hogy az igen t. igazságügyminiszter úr megállapította hogy ki tulajdonképpen a közhivatalnok. Ez nagyon szükséges volt, nemcsak a laikusok, nemcsak a bűntetteket esetleg elkövetők részére, hanem történetesein az ügyészi kar egyik-másik tagja részére is. Itt szavaimat Szolnoknak adresszálom, a szolnoki ügyészséghez, ahol az ügyész úr miég pár hónappal ezelőtt nem tudta, hogy a csendőrség a fegyveres erő kiegészítő része. Nagyon kérném, mélyen t. j°:azságügyminiszter úr, vegye be a sryeneébbek kedvéért ebbe a szakaszba, ahol felemlíti, hogy kik a köz : hivatalnokok, az »ideértve a magyar királyi honvédségnek tényleges szolgálatot teljesítő minden tagját« szavak után »természetesen a csendőrséget is« szavakat. Vannak ugyanis olyan ügyészek, akiket innen nekem, a volt katonatisztnek, nem jogásznak, kell kioktatnom jogi dolgokban. Bocsánatot kérek, nem viszek bele politikát a dologba, de a fegyveres erő megsértését, a csendőrség lekicsinylését látom abban, amikor elejtenek egy vádat, amelynek kritériuma az, hoffv fegyveres erőt alkalma ztak-e valaki ellen. Háborús időket élünk, neveket nem említek, politikát nem keverek bele. Valaki feljelentést tesz valaki ellen és az ügy akkor válik (bűntetté, ha fegyveres erőt alkalmazott az illető. Erre^ nem tudnak más kibúvót találni, hanem politikát kevernek bele. Tudjuk, hogy az ügyész a mindenkori kormányok utasítására dolgozik. Bele42
