Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-118

278 Az országgyűlés képviselőházának látszanak fennforogni, amelyek a magyar alkotmányosságot végtelenül súlyosan sértik (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) és egyenesen a törvény félremagyarázásán és rosszindulatú értelmezésén alapszanak. Ezért a törvényjavaslatot nem fogadjuk el. (Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalovi) Elnök: Szólásra következik! Szeder János jegyző: Mezey Lajos! Mezey Lajos: T. Ház! Az előadó úr részletes és kimerítő előadása után a magam igénytelen felszólalásában a javaslat részleteivel és konstrukciójával nem is kívánok foglalkozni. Budinszky László igen t. képviselőtársam ezt az egész törvényjavaslatot, amely az állam íbiztonságát és nemzetközi érdekeit kívánja fokozott büntetőjogi védelemben részesíteni, színfoltos javaslatnak, kikapott és nem az egész büntetőjogi rendszerünkbe beilleszthető törvényjavaslatnak fogta fel. Bár egyes részleteit korszerűnek, időszerűnek és elfogadhatónak tekintette, mégsem az állam biztonsága és a nemzetközi érdekek védelme szempontjából foglalt állást, hanem tisztán a kormányzat iránti bizalmatlansága miatt nem fogadta el a javaslatot. Amikor Budinszky László igen t. képviselőtársam ezt tette, akkor letért ennek a javaslatnak a tárgyi 'bírálati síkjáról ós pártpolitikai síkra tért át. (Ügy van! jobbfelől.) Én azt hiszem, a mai nehéz és világviszonylatban is súlyos időkben, amikor az állam biztonságáról és nemzetközi érdekeinek fokozott büntetőjogi védelméről van szó, ezeket a kérdéseket egyedül és kizárólag csak ezekből a szempontokból kívánatos és az államrezon szempontjából egyedül csak ezekből a szempontokból üdvös bírálat tárgyává tenni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Tárgyilagosan!) Budinszky László igen t. képviselőtársam színfoltos, kikapott, egész büntetőjogi rendszerünktől idegen és oda nehezen 'beilleszthető javaslatnak tekinti ezt az igen nagy jogászi körültekintéssel létrejött törvényjavaslatot, holott, ha a két nagy baráti nemzet, Olaszország és Németország utóbbi 10—20 éves háborús jogtörténeti fejlődését nézzük, akkor azt látjuk, hogy ott egészen más szempontok érvényesültek e tekintetben, mint amelyeket Budinszky László képviselőtársam a háborús jogalkotás tekintetében kifejtett. (Budinszky László: Egységes kódexük van!) Azt mondja igen Î. képviselőtársam, hogy ott egységes kódex van. Én az este per studio áttanulmányoztam többek között Kari Schmidtnek 800 oldalas kis kötetét. Tudniillik Kari Schmidt a német jogászok egyik legkiválóbbja. aki »Positionen und Begriffe« című nagy munkájában a totális egységről, a totális háborúról, a totális felkészültségről és totális védelemről ír kiválóan. Áttanulmányoztam továbbá, igen t. képviselőtársam, Hohenak kétkötetes nagy háborús jogát, amely két 800—800 oldalas kötetben gyűjti össze csak az 1939-es és 1940-es háborús jogszabályalkotását a Német birodalomnak; maga az 1940-es évre megjelent rendelkezéstömeg töhb mint 600 oldalt tesz ki és hol vagyunk még az év végétől. Igen t. Ház! Ezekből én azt a konzekvenciát vonom le, hogy igenis, a háború és pedig a totális háború esetén minden állam a maga társadalmi, kulturális, gazdasági és állami érdekeit, amelyek kifelé és 'befelé egyaránt veszélyeztetve vannak, a maga speciális igényeinek megfelelően kívánja védeni... (Gál Csaba: 118. ülése 1940 június IS-éti, pénteken. Hát már nem nézik idegen eszmének a totalitást!) Elnök: Csendet kérek! Mezey Lajos: ...és a konkrét veszéllyel kapcsolatban hozza meg minden állam a maga szükségszerű törvényes rendelkezését. Igen t. Ház! Totális háború idején egy nem háborús államnak mi a feladata? A totális felkészültség. És mi a (feladata egy kormányzatnak ilyen nehéz időkben? (Rapcsányi László: Hogy totális legyen!) Minden nemzeti erőt és értéket törvényes oltalommal védeni, hogy alkalmas időben, amikor arra a történelem parancsszava int, minden nemzeti erőt egyetlen cél, a nemzeti állam megvédése, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) a nemzejti népközösség, az alkotmányos élet fenntartása és a magasabb állami célok megvalósítása érdekében koncentrálni tudjon. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Előttünk ebben a tekintetben magyar példát idézve, szomorú esetekre tudnék hivatkozni, de visszatérek a két nagy baráti állam húszéves történetére; mit csinált Németország és mit csinált^ a béke áldásaitól megfosztott Olaszország húsz éven keresztül? (Rapcsányi László: És mit kellett volna nekünk csinálni?) Sejttől-sejtig. elektrontól-elektronig minden nemzeti értéket összenyalábolt, magasabb egységbe foglalt, hüntetőjogi oltalomban részesített és a konkrété felmerülő kérdésekkel szemben abban a pillanatban intézkedett. Ezzel a javaslattal szemben van egy tiszteletteljes kifogásom, mégpedig az, hogy ennek a javaslatnak húsz évvel • ezelőtt kellett volna a magyar parlament elé kerülnie, húsz évvel ezelőtt kellett volna életbeléptetni az ilyen fokozott büntetőjogi védelmet (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és akkor társadalmi és gazdasági életünknek a legkisebb sejtjeire irányuló atomizálása nem következett volna be olyan mértékben, amint azt a mai körülmények között sokszor észlelhetjük. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Rapcsányi László: Mert még ma sem kezdték el úgy, ahogy kellett volna! Azért!) Totális háború esetén a nemzetet felkészültségi állapotban kell tartani, erejének összességében s állami és társadalmi, gazdasági és kulturális értékeinek védelme tekintetében teljesen összefogva. (Ifj. Tatár Imre: Megnyugtatna bennünket, h I i ft gyakorlatban is így történnék! — Kovarcz Emil: Szép szavak! Hol a gyakorlat? Csinálják meg!— vitéz Váczy György: Csinálják már! Vágót és Hubayt kitesszük !) Korszakok határmesgyiéjén, amikor új termelési rendszerekre^ térnek át, amikor a politikai rendszereket új eszmeáramlatok váltják fel és a régi életkeretek, a régi életformák már nem illenek az új életviszonyokra, akkor a mindenkori törvényhozásnak —

r nemcsak magyar Vonatkozásban, hanem általában minden törvényhozásnak tértől és időtől függetlenül — legfontosabb és legnehezebb feladata, hogy a törvényhozás parallel haladjon a gazdasági és politikai átalakulással, hogy ne legyen zökkenői a jogrend és a gazdasági rend tényleges állapota között. Ha ebből a szempontból tesszük bírálat tárgyává ezt a javaslatot, akkor mint kezdeményező lépést örömmel üdvözölhetjük, mert a mi keresztény és nemzeti népi politikai felfogásunk a mi keresztény és nemzeti gazdasági rendszerünk új rendszere között iés a kartelkapitális, liberális korszakban létrejött törvények között óriási szakadék van. Ha az illetékes tényezők ezt a kérdést vizsgálat tár-