Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-118

Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 19W június lí-én, pénteken. 277 déken élő nagy többsége bizonyos aggályokkal tekint a túlságos hivatalnokvédelemre, aminek következtében bizonyos gyűlölet tapasztalható az úgynevezett hivatalnokosztály iránt. Ha ugyanis az a falusi gazdálkodó, az az egyszerű földmívesember, véletlenül szóváltásba keveredik a vasúti bakterrel — én tisztelem a vasúti baktert is — és meglöki, akkor már egy közhivatalnokot támadott meg és ez súlyos büntetőjogi következményekkel jár, ezzel szemben, ha a nemzet nagy többségét kitevő földmívelő réteg valamelyik tagját támadja meg bárki is, az csak egyszerű embernek számít és nem részesül semmiféle fokozottabb védelemben. Az újabb irány és fejlődés tehát az lenne, — és ez volna a helyes — ha a közhivatalnok fogalmát nemhogy kiterjesztenék, hanem bizonyos mértékig inkább szűkítenék, mert ez felel meg a magyar alkotmányban lefektetett törvényeknek és az egyenlőség elvének. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A 4. %, amely megint egy egészen más színfolt a javaslatban, helyes. Aki háborús időkben közszükségeti cikk készletét a rendes gazdálkodás szabályai ellenére a közérdekre káros módon megsemmisíti, vagy egyébként használhatatlanná teszi, az természetesen megfelelő büntetésben részesítendő és az itt felsorolt büntetési tételek is — amelyeket bizonyos mértékig felemeltek — helyesek. Mi sem győzzük eléggé hangsúlyozni a Ház valamennyi tagjával együtt hogy azok a személyek, akik a nemzet egész közössége ellen bűncselekményt követtek el. akik a nemzet gazdasági érdekeit sértik, éppen olyan bűnösök, talán még inkább bűnösök, mint azok, akik bármilyen más bűncselekményt követnek el. Valami azonban hiányzik itt, valamit nem találok meg ebben a szakaszban, amely a közszükségleti cikkek megsemmisítésére vagy használhatatlanná tételére vonatkozik. Nincsenek itt külön kiemelve a közfogyasztási cikkek. Büntetőtörvénykönyvünk bizonyos hamisításokra, így bizonyos élelmiszenhamisításokra vonatkozólag nagyon csekély és alacsony büntetési tételeket szab, ezeket a cselekménveket kihágásnak minősíti. Ha már ilyen színfoltos javaslatot készítettünk, /Gál Csaba: Pettyes!) ezeknek a kérdéseknek újahb szabályozását szintén bele lehetett volna venni a javaslatba. A törvényjavaslatnak az árdrágító visszaélésekről szóló része helyes és különösen helyes a 8. §-nak az a része, amelynek alapján az elítélt egész Vagyonának elkobzását is el lehet rendelni. Szerény megjegyzésünk csak az, hogy méltóztassék a »lehet« szó helyett a »kell« szót alkalmazni, hogy annak, aki ilyen időkben ár drágít, ne csak el »lehessen« venni — tehát meg is lehessen hagyni r

— hanem el »kelljen« venni az egész vagyonát. A tiltott útlevélhasználat lés a tiltott határátlépés eddig kihágás volt. (Zsengellér József: Mi lesz a zsidókkal?) Nem tudom egészen megérteni, hogy miért lett ebből a kihágásból vétség, hiszen nálunk is nagy a kettős birtokosok száma, akik gyakran átmennek^ birtokuk másik részére és mert a határátlépésről is szól ez a szakasz, nagyon könnyen beleeshetnek ebbe a bűncselekménybe és cselekményük most már nem kihágás^ lesz, hanem vétség. A törvényjavaslatot e részében szükségtelennek és indokolatlannak tartom, mert azokat a magyarokat, akik egyszer egy hirtelen beálló gazdasági szükségszerűség következtében kénytelenek átmenni a határon túl; fekvő másik birtoktestükre, nem lehet kitenni annak, — ismerve a közigazgatás legalsó szerveinek sokszor túlzottan szigorú eljárását •— hogy nagyon könnyen a büntető bíróságok elé állíttassanak, ahol nem lesz védekezés, mert a tényállás tiszta. Az lesz a kérdés, hogy átment-e a határon és volt-e átlépési engedélye vagy nem volt. Az illető csak azt felelheti, hogy: nem volt, de meggyulladt a kazlam, vagy pedig valamely más körülmény következtében hirtelen át kellett mennem. A bíróság azt mondja: nagyon sajnálom, nem tehetek mást, el kell ítélnem,. mert a törvény is így rendelkezik. Itt van az állam nemzetközi érdekeinek a veszélyeztetése. Ennek a szakasznak már nagyon régen benne kellett volna lennie büntetőtörvénykönyvünkben. Benne kellett volna lennie akkor, amikor itt egyes csoportok nyugodtan toboroztak embereket és idegen államok javára követtek el olyan cselekményeket, amelyeket most ez a törvényjavaslat pönalizál. Ez a szakasz helyes, itt sincs azonban eléggé meghatározva és eléggé körülírva, — bár ez a szakasz is taxációs — hogy kik és milyen módon követik el ezt a bűncselekményt. Méltóztassanak csak a szakasz 2—5. bekezdéseit megtekinteni. Ezek a rendelkezések is kissé hevenyészetten vannak idecsapva. Ezeknek a cselekményeknek a büntetése tíz évig terjedhető fegyház. Mindenesetre komoly büntetés, amely arányban áll ezekkel a cselekményekkel. A törvényjavaslat utolsó részében a hatáskörrel foglalkozik és nem tudom megérteni, — az indokolás sem mondja meg egészen világosan és érthetően — hogy miért kizárólag a budapesti királyi törvényszék ötös tanácsa foglalkozhatok ezekkel az ügyekkel. Nagyon helyes a szakbíróság és a szakszerűség kifejlesztése, hogy bizonyos bírói körök belejöjjenek ugyanazoknak a cselekményeknek az elbírálásába, ugyanakkor azonban sok szempontból helytelen, hogy mindig ugyanazok a bírák foglalkoznak ugyanazokkal a cselekményekkel. Ez a rendelkezés gazdasági szempontból és főleg gyakorlati szemnontból sem helyes, mert ha Huszton vagy Munkácspn, vagy — ami valószínű — általában az ország határszélein fogják ezeket a cselekményeket elkövetni, nem pedig úgy, ahogyan az indokolás mondja, legtöbbnyire Budapesten, akkor igen nagy apparátus kell ahhoz, hogy Budapestre vonultassanak fel az összes tanuk, az összes bizonyítékok és bizonyító eszközök, holott az illetékes kir. törvényszékeknél meg vannak alakítva a megfelelő ötös tanácsok, semmi akadálya sines tehát annak, hogy ezek az ötös tanácsok ezeket^ a hatáskörükbe eső cselekményeket elbírálják. Tisztelettel kérek 5 perc meghosszabbítást. Elnök: Sajnálom, képviselő úr, a házszabályok 147. Va nem adja meg erre a lehetőséget. Budinszky László: T. Ház! Azonnal, egy mondattal befejezem. Ez a javaslat sok jó rendelkezést tartalmaz,, azonban nem fogadhatjuk el ezt a javaslatot azért, mert a kormány iránt teljes bizalmatlansággal vagyunk kénytelenek viseltetni {Gál Csaba: A legteljesebb bizalmatlansággal!) abból kifolyólag, hogy az utóbbi napokban is láttuk, hogy a parlamenti tárgyalások anyagát kiengedték az utcára, átengedték a néptömegek szenvedélyének, felhívták rá a közvélemény figyelmet es egyáltalában olyan cselekmények és jelenségek