Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-117

2o8 Az országgyűlés képviselőházának 117. igazgatás vezetői elé. Nemrég megtörtént, hogy a központi hatalom, nyúlt bele abba, hogy egy németajkú, Budapest környéki községben németajkú jegyző választassák meg. Meg is választották és amikor az illető jegyző lett, akkor az a németajkú jegyző nem akart többé németül beszélni. Most kénytelenek vagyunk őt erre rászorítani. Ilyen egészen különös, váratlan és megmagyarázhatatlan nehézségek tornyosulnak néha a közigazgatás vezetői és különösen legfőbb vezetői elé. De nagyon fontos itt a társadalom szerepe. Szükséges, hogy mindnyájan segítsünk és irányítsuk a társadalmat a békés együttélésre, annak keresésére, ami összekapcsol és nem annak keresésére, vagy f elhány torgatásár a, ami szétválaszt. jEzt nem lehet intézményekkel megcsinálni, csak a társadalomnak errevaló ránevelésével, mert elvégre az intézményekben ülő közigazgatási emberek és mások is a társadalomnak is tagjai. A társadalom felfogásának irányításával tehát magát a közigazgatást is irányítjuk és azt egyedül rendeletekkel nem lehet megcsinálni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Amint kicsinyben, úgy nagyban is fennforog ennek a jegyzőnek az esete. Ha voltak hibák a múltban, ezek nem okvetlenül a magyarságnak és mondjuk, a törzsökös magyarságnak számlájára írandók. Ezekben a miniszteri székekben, 1867-től 1940-ig 362 miniszter ült. Ezek közül 123 nem magyar származású volt. Ebben a székben, ahol magam ülök, a 30 miniszterelnök közül 10 volt nem magyar származású. (Meskó Zoltán: Mindig boldogultak itt a nem •zetiségek!) így felsorolhatnám a többi minisztériumot is, de nem akarok a t. Ház türelmével visszaélni, (Egy hang a jobboldalon: Püspökök és hercegprímások is voltak nëm magyar származásúak!) Helyesen méltóztatik mondani, ilyen püspökök és hercegprímások is voltak. (Meskó Zoltán: Csak elvétve volt magyar!) Ezeknek szintén befolyásuk volt azokra az egyházi iskolákra (Zaj.) és arra az egyházi iskolapolitikára, amelynek terén nekem kellett kikönyökölni a nemzetiségi iskolát. Mindezek az urak resztvettek a magyar állam igazgatásában, résztvettek legfőbb helyen és valószínűleg, ha megpróbálnám ezt vizsgálni, a kisebb állások terén is ugyanoda jutnék. Ezek résztvettek a magyar állam igaz. gátasában és így ugyanúgy rjéezesek abban, ami a nemzetiségi kérdések terén hibakent jelentkezett Azt hiszem, a legfőbb hiba az volt,, hogy a kérdéseket nem a szeretet organikus jegvében, hanem a kor mechanikus jegyében igyekeztek akkor, amikor igyekeztek, megoldani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindezekben a vonatkozásokban ezen az úton kívánunk haladni, mégpedig fokozottabb gyorsulással. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez nem ígéret akar lenni arra, hogy most nagyobb tempót vágok ki, de egyszerűen a dolgok természetéből folyik, mert mmel jobban tudjuk társadalmunkat ezekre a feladatokra megnevelni, amely feladatok Kárpataija bekebelezésével csak megsokasodtak és.világosabbakká váltak előttünk, annál inkább lógjuk a társadalom köréből kikerülő tisztviselő; feet és egyéb felelős tényezőket ránevelni arra, hogyan kell ezt a problémát organikusan és a magyar nemzet becsületes felfogása szerint mindenkinek javára megoldani. (Helyeslés jobbfelol.) Annak az egységnek azonban, amlyhez való hozzátartozásukat nem magyarajkú honfitársaink annyiszor dokumentálták, ennek az egységnek megbontása es megszakítása nélkül kell ezt organikusan feűleszülése, 1940 június 13-án, csütörtökön. teni. És azokra a tradícióinkra visszanyúlva, amelyek a legszebbek és legnemesebbek, A kormány és közegei^ állandóan és intézményesen figyelemmel kísérik kisebbségeink sorsát. De e mellett azokat a különböző terveket és kísérleteket is, amelyeknek célja a nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldása belföldön és. külföldön. Nincs e tekintetben egyetlen terv vagy gyakorlati kísérlet sem, amely a magyar kormány figyelmét kikerülte volna. Ezeket gyümölcsöztetjük, felhasználjuk, de — mint minden gondolatot, minden eszmét, minden akciót, amely európai volt — mindig sajátos magyar formában úgy, ahogy az a magyar nemzet összetételének és karakterének megfelel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.). Legyen szabad ezt a pár szót, amelyet előbbi felszólalásomhoz hozzáfűzni szükségesnek tartottam, befejeznem néhány szóval, amelyeket az Europäische Revue-ben tavaly júniusban írtam meg a »Zusammenarbeit in Donauraum« című gyűjteményes, tehát többek által megírt tanulmányok között. Természetesen magyarul olvasom fel a szövegét. (Olvassa): »Amint sohasem volt imperialisztikus a patriarkális formákban született szentistváni gondolat, hanem amint tartalmilag mindenkor atyai gondoskodás jellemezte, úgy jellemezte mindig a kötelességérzet is. Annak a kötelességnek az érzete, hogy Európa ezen részében, amelybe a sors Szent István népét állította és amelyet szervező szeme áttekintett és ahol keresztény államot alkotott, békét és jólétet teremtsen, kölcsönös megbecsülést hozzon létre. És ha részletformáiban századról századra változó is a feladat, a lényeg, az elv, az akarat és a becsület ugyanaz volt.« (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés, hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Mester Miklós képviselő úr, mint a közoktatásügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Mester Miklós előadó: T. Képviselőház! Van szerencséim beterjeszteni a képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentését a (művészeti kamarák felállításáról és szervezetük megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Tisztelettel kérem a jelentés kinyömatását és szétosztását elrendelni és arra a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök: A beadott jelentést a_ Ház kinyomatja és tagjai között szétosztatja. Az előadó úr a napirendre tűzést illetően a sürgősség kimondását kérte. Kérdem, méltóztatnaks-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. (Mozgás a Ház minden oldalán.) Méltóztassanak a képviselő urak a helyeiket elfoglalni, az ülésnek még nincs vége!^ Napirendünk első pontját r az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat egyes szakaszai feletti döntés alkotja. (írom. 312. sz.) Felkérem vitéz Faragó Ede élőadó Urat, hogy a bizottság által elfogadott -változtatásokat ismertetni szíveskedjék. vitéz Faragó Ede előadó: T. Képviselőház! A részletes tárgyalás során a bizottság a törvényjavaslat szövegét többhelyen módosította, ezek a módosítások <i következők: Az 1. §-hoz. A § (1) bekezdésének harmadik sorában albizottság a »nevelje,« szó után az »illetőleg« szót iktatta be. A 6. §-hoz. A § (2) bekezdésének végére a következő mondatot iktatta be a bizottság: »A fegyelmi jog gyakorlását a vallás- és közokta-