Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-109

Az országgyűlés képviselőházának 109. remisünk. Jussunk először a mostani hatosztályú népoktatásnál oda, hogy legszélesebb néprétegeink gyermekei számára legalább jó tankönyvéket, iskolai felszerelést tudjunk ingyen juttatni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Addig nem szabad a szociális reformok megoldásáról és a szociális szempontok százszázalékos keresztülviteléről beszélnünk, amíg a mostani kereseti lehetőségek mellett a sokgyermekes magyar családoknak, éppen az arra leginkább rászorulóknak nem tudunk ingyen tankönyvet és ingyen tanfelszerelést juttatni. A tankönyvekkel kapcsolatban volt egy másik kérdés is, amely már részben megoldódott. Maga a miniszter úr is megunta azt, hogy minden esztendőben újabb és újabb tankönyvek tízezreit dobták az elemi iskolások nyakába s ezzel újabb és újabb súlyos kiadások elé állították az iskolába járó gyermekek szüleit. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szívesen láttam volna és örömmel vettem volna azt, ha az egyéb rendelkezések mellett a tankönyvkiadással szociális szempontok is valamilyen formában, valamilyen szövegezésben napvilágot láttak volna a törvényjavaslatban. Személyi feltételei is vannak a reformok megteremtésének. Ilyen az, hogy egy tanítónak ne kelljen 60—80, vagy esetleg 80—100 növendéket egy tanteremben egy időben^ foglalkoztatni, .még akkor sem, ha nyolcosztályú iskolát tanít és ha ezt a) és b) tanmenettel csinálja, — tehát váltakozva, hogy az egyik évben a hetedik, a másik évben pedig a nyolcadik osztály anyagát tanítja — mert ez nem a kulturális színvonal emelésére nyújtott alkalom, hanem kultúrbotrány, akár állami, _ akár községi, felekezeti iskolában történik és ismét hangsúlyozom, együttesen és közös erővel kell gondoskodnunk arról, hogy ez az állapot minél előbb megszüntettessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rosszkor jött idő szerint is ez a javaslat, mert sem az államnak nincs pénze, — ahogy a javaslat mondja — sem pedig a fenntartók nem szívesen vállalnak sokmilliós terheket ilyen nyugtalan időkben. Most minden erőnket megfeszítve, tartjuk a színvonalat és emeljük meglévő iskoláink, intézményeink színvonalát, azonban egy nagyvonalú építkezésbe, tanítói állások szervezésébe ezekben a rendkívül nehéz és válságos időkben belemennünk nem lehet, A jó kultúrpolitika pedig azt hozza magával, hogy a felvetett problémának minden egyes részét töviről-hegyire részletesen megbeszéljük, ahhoz szakszerűen és felelősséggel hozzászóljunk, hogy alapvető reformot csináljunk, nehogy itt 'megoldandó kérdés továbbra is fennmaradjon. A korszakosnak ígért iskolareformot — és ez a végső tiszteletteljes megjegyzésem — nem lehet azzal az alapelvvel megoldani, hogy meg kell csinálni és minél olcsóbban kell megcsinálni. Nem lehet ezt — és itt kijelentem, hogy érdekelt vagyok — egyházi alapon, de nem lehet állami alapon sem. T. Ház! Az egész törvényjavaslaton az látszik, hogy azért kellett előhozni ezt a több mint tíz esztendeig nyugvó törvényjavaslatot, .mivel egyéb kérdések megoldására mód és lehetőség nem kínálkozik számunkra. Amikor tehát exisztenciális fontosságú reformokat kellene megoldanunk (Matolcsy Mátyás: TTgy van!) és ezeknek a reformoknak a tárgyalására mód és alkalom nem kínálkozik, egy ilyen javaslattal jövünk, amely meggyőződésem szerint ülése 194-0 május 30-án> csütörtökön. 15 szinte már túlzott nyugalmat árul el azok részérői, akik a Ház elé hozták ezt a javaslatot. Olyan túlzott nyugalmat, hogy kénytelen vagyok feltételezni azt, hogy nem is a vázolt reformok keresztülvitele és nem is azoknak az áldozatoknak az előteremtése ennek a javaslatnak a célja, amelyek 'feltétlenül szükségesek a reform megvalósításához, hanem valami más egyéb. En. egész felszólalásomban nem érintettem politikai kérdést, tisztán a szakszerűség szempontjából szólottam a javaslathoz, most azonban, beszédem végén, őszintén meg kell állapítanom azt, hogy ennek a kérdésnek ilyen erőszakos idehozása a Ház asztalára és tárgyalásra kitűzése bizonyos politikai háttérre enged következtetni. (Matolcsy Mátyás: Ügy van!) Mivel az ígért pedagógiai eredmények biztosítását anyagi kellékek híján a javaslatban biztosítva nemi látjuk és mivel politikai célokat látok a javaslat mögött és a kormány egész politikai magatartásával szemben a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetünk, pártom nevében ezt a törvényjavaslatot elfogadni nem tudom. (Taps' a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Vájjon az államtitkár úr el tudta volna ezt mondani?) Elnök: Csendet kérek. A vezérszónokok közül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Nagy Ferenc ! . Nagy Ferenc: Igen t Képviselőház! Megvagyok győződve arról, hogy Paczolay György igen t. képviselőtársam nemcsak ellenzéki hitvallásának 'kívánt megfelelni, amikor ezt a szép és nagy beszédet elmondotta, hanem nyilván meggyőződésből is foglalt állást a törvényjavaslattal szemben. Magam is ellenzéki ember vagyok és éppen ezért, amikor ellenzéki szónok után mégis a törvényjavaslat mellett szólalok fel, ezt néhány szóval meg kell indokolnom. Igen t. Ház, én már 10 esztendővel ezelőtt, jóformán egészen fiatal, szinte gyermek koromban, akkor, amikor még soha arra nem gondoltam, hogy valaha is tagja leszek a képviselőháznak, látva a magam népének szörnyű kulturális elhagyatottságát, harcot kezdtem a nyolcosztályú középiskoláért és ennek eszményét hirdettem. Amikor tehát a nyolcosztályú középiskoláról szóló törvényjavaslat itt van, nem tudok szembefordulni a multammal és nem tudok mereven szembehelyezkedni ezzel a törvényjavaslattal. Ha békésebb időket élnénk és ha azt érezném, hogy a nemzeti áldozathozatalnak minden felesleges fillérjét nem kell a magyar megmaradás érdekében a haza oltárára tenni, akkor talán szembe tudnék fordulni ezzel a javaslattal, mert azt mondanám, hogy nem lehet ingyen, áldozat nélkül, egy ilyen nagy kérdés megvalósításához hozzányúlni. Do amikor tudom, hogy mindén fillérünk, nemcsak a felesleges, hanem a szükséges is olyan célok érdekében kerül a haza oltárára, amely a magyar megmaradást jelenti, akkor ínég ez az anyagi kérdés sem akadályozhat még abban, hogy a törvényjavaslat mellé álljak. Igaza van az előbb közbeszólott t. képviselőtársamnak, hogy nem időszerű a törvényjavaslat. Nem azért nem időszerű, mert később kellett volna hozni, hanem azért, mert nem ötven esztendővel ezelőtt hozták,. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem időszerű a tör vény ja vaslat, mert sok mulasztás történt a magyar falu népével szemben évtizedeken ke-