Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-109

Az országgyűlés képviselőházának 109. remisünk. Jussunk először a mostani hatosz­tályú népoktatásnál oda, hogy legszélesebb néprétegeink gyermekei számára legalább jó tankönyvéket, iskolai felszerelést tudjunk in­gyen juttatni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Addig nem szabad a szociális reformok meg­oldásáról és a szociális szempontok százszáza­lékos keresztülviteléről beszélnünk, amíg a mostani kereseti lehetőségek mellett a sok­gyermekes magyar családoknak, éppen az arra leginkább rászorulóknak nem tudunk ingyen tankönyvet és ingyen tanfelszerelést juttatni. A tankönyvekkel kapcsolatban volt egy másik kérdés is, amely már részben megoldó­dott. Maga a miniszter úr is megunta azt, hogy minden esztendőben újabb és újabb tan­könyvek tízezreit dobták az elemi iskolások nyakába s ezzel újabb és újabb súlyos kiadá­sok elé állították az iskolába járó gyermekek szüleit. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szívesen láttam volna és örömmel vettem volna azt, ha az egyéb rendelkezések mellett a tankönyvkiadással szociális szempontok is va­lamilyen formában, valamilyen szövegezésben napvilágot láttak volna a törvényjavaslatban. Személyi feltételei is vannak a reformok megteremtésének. Ilyen az, hogy egy tanító­nak ne kelljen 60—80, vagy esetleg 80—100 nö­vendéket egy tanteremben egy időben^ foglal­koztatni, .még akkor sem, ha nyolcosztályú is­kolát tanít és ha ezt a) és b) tanmenettel csi­nálja, — tehát váltakozva, hogy az egyik év­ben a hetedik, a másik évben pedig a nyol­cadik osztály anyagát tanítja — mert ez nem a kulturális színvonal emelésére nyújtott alka­lom, hanem kultúrbotrány, akár állami, _ akár községi, felekezeti iskolában történik és ismét hangsúlyozom, együttesen és közös erővel kell gondoskodnunk arról, hogy ez az állapot minél előbb megszüntettessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rosszkor jött idő szerint is ez a javaslat, mert sem az államnak nincs pénze, — ahogy a javaslat mondja — sem pedig a fenntartók nem szívesen vállalnak sokmilliós terheket ilyen nyugtalan időkben. Most minden erőn­ket megfeszítve, tartjuk a színvonalat és emel­jük meglévő iskoláink, intézményeink színvo­nalát, azonban egy nagyvonalú építkezésbe, tanítói állások szervezésébe ezekben a rendkí­vül nehéz és válságos időkben belemennünk nem lehet, A jó kultúrpolitika pedig azt hozza magával, hogy a felvetett problémának min­den egyes részét töviről-hegyire részletesen megbeszéljük, ahhoz szakszerűen és felelősség­gel hozzászóljunk, hogy alapvető reformot csi­náljunk, nehogy itt 'megoldandó kérdés to­vábbra is fennmaradjon. A korszakosnak ígért iskolareformot — és ez a végső tiszteletteljes megjegyzésem — nem lehet azzal az alapelvvel megoldani, hogy meg kell csinálni és minél olcsóbban kell megcsi­nálni. Nem lehet ezt — és itt kijelentem, hogy érdekelt vagyok — egyházi alapon, de nem le­het állami alapon sem. T. Ház! Az egész törvényjavaslaton az lát­szik, hogy azért kellett előhozni ezt a több mint tíz esztendeig nyugvó törvényjavaslatot, .mivel egyéb kérdések megoldására mód és lehetőség nem kínálkozik számunkra. Amikor tehát exisztenciális fontosságú reformokat kel­lene megoldanunk (Matolcsy Mátyás: TTgy van!) és ezeknek a reformoknak a tárgyalására mód és alkalom nem kínálkozik, egy ilyen ja­vaslattal jövünk, amely meggyőződésem szerint ülése 194-0 május 30-án> csütörtökön. 15 szinte már túlzott nyugalmat árul el azok ré­szérői, akik a Ház elé hozták ezt a javaslatot. Olyan túlzott nyugalmat, hogy kénytelen va­gyok feltételezni azt, hogy nem is a vázolt reformok keresztülvitele és nem is azoknak az áldozatoknak az előteremtése ennek a javas­latnak a célja, amelyek 'feltétlenül szükségesek a reform megvalósításához, hanem valami más egyéb. En. egész felszólalásomban nem érintettem politikai kérdést, tisztán a szak­szerűség szempontjából szólottam a javaslat­hoz, most azonban, beszédem végén, őszintén meg kell állapítanom azt, hogy ennek a kér­désnek ilyen erőszakos idehozása a Ház aszta­lára és tárgyalásra kitűzése bizonyos politikai háttérre enged következtetni. (Matolcsy Má­tyás: Ügy van!) Mivel az ígért pedagógiai eredmények biztosítását anyagi kellékek híján a javaslatban biztosítva nemi látjuk és mivel politikai célokat látok a javaslat mögött és a kormány egész politikai magatartásával szemben a legteljesebb bizalmatlansággal visel­tetünk, pártom nevében ezt a törvényjavasla­tot elfogadni nem tudom. (Taps' a szélsőbal­oldalon. — Matolcsy Mátyás: Vájjon az állam­titkár úr el tudta volna ezt mondani?) Elnök: Csendet kérek. A vezérszónokok kö­zül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Nagy Fe­renc ! . Nagy Ferenc: Igen t Képviselőház! Meg­vagyok győződve arról, hogy Paczolay György igen t. képviselőtársam nemcsak ellenzéki hit­vallásának 'kívánt megfelelni, amikor ezt a szép és nagy beszédet elmondotta, hanem nyil­ván meggyőződésből is foglalt állást a tör­vényjavaslattal szemben. Magam is ellenzéki ember vagyok és éppen ezért, amikor ellenzéki szónok után mégis a törvényjavaslat mellett szólalok fel, ezt néhány szóval meg kell indo­kolnom. Igen t. Ház, én már 10 esztendővel ezelőtt, jóformán egészen fiatal, szinte gyermek ko­romban, akkor, amikor még soha arra nem gondoltam, hogy valaha is tagja leszek a kép­viselőháznak, látva a magam népének ször­nyű kulturális elhagyatottságát, harcot kezd­tem a nyolcosztályú középiskoláért és ennek eszményét hirdettem. Amikor tehát a nyolc­osztályú középiskoláról szóló törvényjavaslat itt van, nem tudok szembefordulni a multam­mal és nem tudok mereven szembehelyezkedni ezzel a törvényjavaslattal. Ha békésebb időket élnénk és ha azt érezném, hogy a nemzeti ál­dozathozatalnak minden felesleges fillérjét nem kell a magyar megmaradás érdekében a haza oltárára tenni, akkor talán szembe tud­nék fordulni ezzel a javaslattal, mert azt mon­danám, hogy nem lehet ingyen, áldozat nélkül, egy ilyen nagy kérdés megvalósításához hozzá­nyúlni. Do amikor tudom, hogy mindén fillé­rünk, nemcsak a felesleges, hanem a szükséges is olyan célok érdekében kerül a haza oltá­rára, amely a magyar megmaradást jelenti, akkor ínég ez az anyagi kérdés sem akadályoz­hat még abban, hogy a törvényjavaslat mellé álljak. Igaza van az előbb közbeszólott t. képvi­selőtársamnak, hogy nem időszerű a törvény­javaslat. Nem azért nem időszerű, mert ké­sőbb kellett volna hozni, hanem azért, mert nem ötven esztendővel ezelőtt hozták,. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem időszerű a tör vény ja vaslat, mert sok mulasztás történt a magyar falu népével szemben évtizedeken ke-

Next

/
Thumbnails
Contents