Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-109

16 Az országgyűlés képviselőházának 109. ülése IÛ4Ô május 30-án, csütörtökön. resztül, de (Ügy van! jobb felől.) ha valaki azt a kérdést intézné hozzám, hogy hozzuk-e most ezt a törvényjavaslatot, amely ugyan anyagilag nincs megfelelően alátámasztva, vagy pedig* majd tíz esztendő nmlva próbáljunk hozni egy jobbat, akkor azt mondanám, mégis tessék ideihozni ezt a törvényjavaslatot, mert ez a törvényjavaslat egy keret, amelyet ki lehet tölteni tartalommal akkor, ha a kormányzat erre hajlandó és ha a nemzeti áldozatkészség és a nemzeti akarat ezt így szándékozik megvalósítani. (Denikó Mihály: Kárpátalján már ©vekkel ezelőtt megvolt.) A miniszter úr a törvényjavaslat indokolásában igyekszik részletesen kifejteni, hogy miért kellett ezt a törvényjavaslatot idehozni. Azt mondja egyik mondatában (Olvassa): »Tudatosan kell a magyar nép oktatásával és nevelésével, a legszélesebb értelemben vett népnevelés színvonalának emelésével előmozdítanunk, hogy ezen a földön ne legyen műveletlen, vagy fonák (műveltségű magyar ember.« Azt mondja továbbá: »A világnézetek mai küszködő korszakában a nép szóles rétegei csak akkor gyakorolhatják megnyugtató módon állampolgári jogaikat, ha sikerül kialakítanunk a meggyőződéses nemzeti életszemléletet, sikerül megszilárdítanunk a keresztény erkölcsiséget és sikerül kifejlesztenünk a szociális érzést.« En tovább megyek és megpróbálok olyan indokot felhozni, amely e javaslat indokolásából hiányzák. Azért kellett ezt a törvény javaslatot idehozni és kell a nyolcosztályú népiskolát törvényben biztosítani a magyar nép számára, mert a magyar társadalom problémái közül a legsúlyosabb kérdés a társadalmi rétegek közötti különbségek gyakran fellelhető és a nemzeti élet fejlődését minduntalan akadályozó volta és az az érzésem, hogy a társadalmi ellentéteknek vagy társadalmi különbözőségeknek egyik szülő oka éppen a kulturális különbség, ami a különböző társadalmi rétegek között fennáll. A magyar középosztályhoz, mondjuk a magyar tanult társadalomhoz képest túlságosan tanulatlan a magyar nép és nekünk tudomásul kell vennünk azt, hogy a modern időkben, nagy nemzeti erőpróbák idején nem tud megállani az a nemzet, amelynek társadalmi rétegei és osztályai között mélységes, áthidalhatatlan differenciák és szakadékok vannak. (Ügy van! jobbfelől.) Tudomásul kell vennünk azt, hogy társadalmi együttélés, megértés, közös munka, közös akció nehezen születhetik meg művelt és egészen műveletlen emberek között. Szükség van tehát arra, hogy a legalul lévő magyar réteg, elsősorban pedig a magyar parasztság a kornak arra a műveltségi színvonalára emelkedjék, amely az előbb említett társadalmi ellentéteket a művelődési differenciák kikapcsolásával vagy csökkentésével bizonyos mértékben enyhíteni képes. Szükség van tehát a nyolcosztályú népiskolára a nagy kulturális különbség megszüntetése céljából. Azt mondja a miniszter úr indokolása másik részében (Olvassa): »Nem véletlen, hogy a népiskolai nevelés és oktatás kimélyítését egyidejűleg kívánja és követeli az állam és a társadalom minden (mértékadó tényezője. Nem véletlen, hogy egyházi részről sürgetik az erkölcsi nevelés és szakismeretközlés tökéletesbítését. Nem véletlen, hogy honvédelmünk hivatott vezetői részéről elhangzott a leventeintézmény magasabb évfolyamaival kapcsolatban az az óhajtás, hogy a korszerű honvédelem érdekében pótoljuk, s már a fiatalabb nemzedéknél is kiküszöböljük a népiskolai nevelés és oktatás hiányait.« Nem véletlen az sem, hogy maga a magyar parasztság is emelkedni kíván, szemben azokkal, akik itt azt merik állítani és hangoztatni, bár valószínűleg nem jönnek ide ezzel a Ház nyilvánossága elé, hogy a magyar parasztság ellene lesz ennek a törvénynek. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lesz ellene!) Ellene lesznek azok a konzervatív öregek, akik félnek minden újítástól, de a fiatal magyar parasztság kívánja és követeli (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a földműves társadalomnak, a falu népének kulturális emelését. Akik pedig ellene vannak, azok vegyék tudomásul, hogy sok mindennek jönnie kell még ennek a nemzetnek életében, sok fejlődésnek, sok haladásnak, amivel ők mindig szemben fogják találni magukat. Ellenzik sokan a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését azok közül is, akik ezt a kérdést napszámkérdésnek tekintik. Vegyék tudomásul azonban azt, hogy el kell jönnie annak az időnek, amikor nem lehet alapítani a 12—14 éves parasztgyerekre vagy cselédgyerekre mint munkástényezőre. (Taps a jobboldalon és a középen.) Vegyék tudomásul azt, (Rajniss Ferenc: Dehogy veszik tudomásul!) hogy el kell jönnie a nemzet életében annak az időnek, amikor a parasztember, a cselédember, a legszegényebb ember is meg tud élni a nélkül, hogy kénytelen lenne igába fogni a 12 esztendős gyermekét. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) El kell következnie enneki az időnek, mert tűrhetetlen az, hogy a nemzet egyik rétege, az egyik magyar ember 12 esztendős korában már nyakába vegye a munka igáját, a másik pedig 24 esztendős koráig készüljön arra, hogy elviselje az élet terheit és feladatát. Az indokolás nem hangsúlyozza ki annyira a sajátosan népi és sajátosan magyar iskolatípus megteremtésé^ mint az előadó úr áz előadói beszédében. Az indokolásban inkább egy új nevelési rendszerről beszél a miniszter úr és az az érzésem, hogy valahogy az csendül ki az indokolásból, mintha új vonalra, új gondolkozásmódra, új életforma felvételére próbálná majd kényszeríteni az eddig hat osztályt végzett és tanult tömegeket a törvényjavaslat. Kérem, itt nagyon vigyázzunk. Ne higyje senki azt, hogy a magyar népet, főleg pedig a magyar parasztságot, mondjuk, közelebb lehet vinni azokhoz a felfogásokhoz, amelyek az alaptulajdonságaival ellenkeznek, bármilyen kényszer hatása alatt is. Az iskolának kell közelebb jutni a néphez, az iskolának kell a magyar nép ősi tulajdonságaihoz, sajátságaihoz alkalmazkodnia, az iskolának kell olyannak lennie, hogy ki tudja hozni a magyar föld népének, a tanulatlan magyar népnek értékeit, belső lelki tulajdonságait és ezt általánosabbá tudja tenni a nemzet életében. Csodálatosan szép példáit láttuk annak, hogy a 'kulturális fejlődés eddigi elzárt lehetőségei mellett is milyen különösen, szép értékek emelkedtek ki a magyar nép soraiból. írók, művészek, községi vezetők, kulturális vezetőemberek kerülnek ki a magyar nép soraiból a nélkül, hogy az iskola erre nevelné őket. Hát milyen szép eredményt várhatunk mi e téren, a magyar nép kulturális emelkedése terén, a magyar nép tehetségeinek jelentkezése terén akkor, ha két esztendővel tovább igyekszünk