Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-109

14 Az országgyűlés képviselőházának 109, a részleteknél elmondottam, hogy megrontja az V-VI. osztály nevelő hatását a megrövidített szorgalmi idővel és ellenkezik az iskoláról vallót* r egész eddigi felfogásunkkal, ha csak hat hónapig tanítunk. Aki pedagógus, aki forgott iskolában, nagyon jól tudja, hogv éppen a legtöbb romboló hatásnak kitett gyermekeknél, éppen annál a kamaszkorba került fiúnál vagy leánynál, akinek erkölcsi megmentését és fegyelmezését is célozná ez az új iskolafajta, a hat hónapig tartó nevelés után következő hathónapos iskolanélküliség lerombolja a hat hónap munkáját. Ügy látszik, a javaslatban nem igen történik több, mint az V., VI. osztály munkájának, pedagógiai feladatainak, sőt ahogy a javaslat nyíltan be is vallja, az V., VI. osztály tananyagának, ismeretanyagának felhígítása, az V., VI., VII. és VIII. osztályokra elosztva. A javaslat indokolása azt mondja, hogy ahol nincs túlzsúfoltság, ott minden további nélkül be lehet vezetni a nyolc osztályos népoktatást, de maga a javaslat fogja a túlzsúfoltságát előidézni, t. i., ahol 50 vkgy 60 gyermek van a VIL és VIII. osztályban, s az V. 63 a VI. osztályt, tehát nagy általánosságban számítva, mondjuk az iskolának egyharmad részét, mint VII. és VIII. osztályt, kénytelenek leszünk beiskolázni; ott a gyermekek száma 60-ról 75—80-ra fog felemelkedni, tehát kényszerű együttlétté válik egy olyan iskolában is a gyermekek beiskolázása a tanítási idő alatt, ahol eddig, a nyolc osztályos oktatás be nem vezetéséig, esetleg ugyan nehezebb feltételek mellett, de bizonyos eredménye volt a tanító pedagógiai munkájának. Természetes dolog, hogy tantermek most nem készülhetnek olyan számban, mint amilyen számban szükség lenne tantermekre. Csak a református egyház iskolaszükségletét bátorkodtam a Ház előtt felemlíteni; tölbb mint ezer tanteremre lenne szükség, hogy a most megkívánt mértéket a túlzsúfoltság megszüntetésével elérjük. Igen, de ott van még közel 30.000 ismétlő iskolás tanköteles gyermekünk, 30.000 gyermek pedig, ha csak 60 gyermeket számítunk is egy tanteremre, akkor is újabb 500 tantermet igényel, a református népoktatás terén tehát a nyolcosztályos iskola bevezetése legkevesebb 1600 új tanterem felépítését jelentené. Honnan és miből? Éppen azért mondom el innen nemzetiszocialista oldalról ezeket a ténymegállapításainkat, hogy amikor ezeknek a kérdéseknek tárgyalására kerül a sor, akkor tekintsünk a vidéknek és vidéki egyházainknak teherbíróképességére is. De előáll az a helyzet is, hogy ahol az egyház nem képes a terhek vállalását fokozni, mert ott már más közületek is kénytelenek iskolát emelni, az I—

IV. osztály alsófokú iskolává degradáltatik és egyszerűen szólva a felekezeti iskolák elsorvadását, lassú elpusztulását fogja ez a javaslat eredményezni. Ez csendes alkalomadás lesz arra, hogy az I—

IV. osztályt fenntartsák addig, ameddig fenn tudják tartani, a szülők azonban lassankint átviszik gyermekeiket abba az iskolába, ahol folyamatosan tanítják őket az első osztálytól kezdve egészen a nyolcadik osztályig. Ez egészen természetes álláspont lesz a szülők részéről. Szerencsétlen dolog azután az, hogy valójában ott tudjuk igazán zavartalanul keresztülvinni a nyolcosztályos iskoláik fokozatos kiépítését, ott tudjuk tehát ezt a kifejlesztést végrehajtani, ahol amúgy is már szinte fölös számïàêse 19 U0 május 30-án, csütörtökön. ban állnak rendelkezésre egyéb iskolák. Nagykőrösön például, ahol — én vagyok a reforínátus népiskolai szék elnöke, ismerem anyagi helyzetünket, gyülekezetem áldozatkészségét — mi meg fogjuk tudni oldani a nyolcosztályos elemi oktatás bevezetését is. De van már a város területén egy továbbképző gazdasági iskola többszáz hallgatóval, tehát egy Nagykőrös számára éppen megfelelő gazdasági szakiskola, polgári fiúiskolánk és leányiskolánk, tehát akár gazdasági irányú szakiskolába megy tovább az ifjúság, akár polgári iskolába, akár a tanítóképző vagy a gimnázium első osztályába, egész sereg mód és lehetőség kínálkozik a továbbhaladásra a városban lakó ifjúság számára. Ugyanakkor ott, ahol nincs továbbképző gazdaságig iskola, vagy nincsenek meg a különböző típusú középiskolák, — esetleg a falu vagy a gyülekezet szegénysége miatt — széles néprétegek számára nem lehet megosinálni a nyolcosztályos elemi iskolát és az alternatív tankötelezettség megengedésével, vagy tűrésével ezeknél még beláthatatlan időkig megmarad, ugyanaz a rendszer, amely most van. (Mozgás.) T, Ház! Kérdezem, miért mondjuk akkor, hogy éppen a legszélesebb tömegek számára adtunk egy modern népnevelő intézményt a nyolcosztályos népiskola bevezetésével, amikor éppen azoknak a tömegeknek számára nem fogjuk tudni felállítani komolyabb áldozatok nélkül — ezt ismételten hangsúlyozom — a nyolcosztályos iskolát, amely tömegeknek a szellemi és erkölcsi színvonalát és szaktudását kívántuk volna a nyolcosztályos iskola bevezetésével emelni. A magyar vidék népnevelő iskolája ebből a nyolcosztályos elemi iskolából áldozatok nélkül meggyőződésem szerint éppen ezért nem lesz. Nem lesz a gyakorlati oktatás szempontjából sem. Előzőleg részletes megjegyzéseim között említettem, hogy éppen akkor nem járnak ezek a gyermekek iskolába. amikor gyakorlati oktatásban lehetne őket részesíteni, tehát április 15-étől október 'közepéig. Erre azonban egyéb mód sincs. Hol vannak a mintakertek, a gazdasági gyakorlóterületek és a műhelyek? Ahol ezek megvannak, ott megvannak már a megfelelő továbbképző szakiskolák, a gazdasági vagy ipari alsófokú iskolák formájában, ahol pedig nincsenek meg. ott ismét csak egészen komoly áldozatok hozatalával lehet ezeket előteremteni. Mély tisztelettel kérek tíz perc meghoszszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak a kért engedélyt megadni? (Iff

en!) A Ház a meghoszszabbítást megadja. (Matolcsy Mátyás: Húsz percet is adunk!) Paczolay György: T. Ház! Amikor a felekezeti iskolák kérdéseiről szólottam, akkor hangsúlyoztam, hogy nehéz addig egy nagyszabású reform megvalósításához hozzányúlni, amíg a meglévő alapbajok orvoslása meg nem történik, mert különben csak további fokozódó bajokat idézünk elő. Elsősorban a tárgyi feltételek megteremtéséről van szó, mint a szükséges körülmények között a jó nevelői munka lehetővétételéről. Ez azt jelenti, hogy hiányos felszerelésű tantermeinket szereljük fel az állam és az egyházak együttes erőmegfeszitésével, együttes áldozathozatalaval, hiányzó tantermeinket építsük fel újabb kölcsönös megértéssel, kölcsönös áldozathozatallal, a túlságos zsúfoltságot szüntessük meg, gyakorlókerteket, gyakorlóterületeket és műhelyeket te-