Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-116
Az országgyűlés képviselőházának lit T. Ház! Nyilván érdekes, hogyan keletkezett ez az óriási köztartozás, mert véleményem szerint azonnal fel kell vetni a felelősség kérdését is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ki felelős azért, hogy ez a négymillió pengős m köztartozás-hátralék előállíhatott 1 ? (Gruber Lajos: A szegény embernek az utolsó párnáját is elviszik!) Mert ha azok a nyomorult kókai magyarok 50 meg 20 pengő miatt zárolás és végrehajtás alá kerülnek, akkor nyilván I felelős valaki azért, hogy a tatai gróf 24.000 I holdas hitbizoimányán négymillió pengő köztartozás-hátralék van. (Gruber Lajos: Mit szól ehhez a pénzügyminiszter?) Hogyan keletkezett ez a hátralék? Elsősorban ott volt az óriási tragédia, hogy az eladósodott tatai gróf Vidáéktól nem 700.000 pengőt vett fel, hanem felvette egyszerre három évre előre ezt a 700.000 pengőt, vagyis 21 millió pengőt vett fel és ezt tartozásaira, vagy mit tudom én, mire fizette, vagy talán azokra a gyönyörű operai színjátékokra fordította, ame- ! lyeket a tatai kastély parkjában folytattak le. Én nem érdeklődöm, nem is érdekel, hogy ezek a pénzek hova mentek, de az az érdeikes, hogy a tatai gróf elfelejtette ezt a felvett 21 millió pengő terrágiumot a jövedelemadó-bevallásnál beállítani. (Mozgás.) Elfelejtett említést tenni kétmillió pengő jövedelméről és erre a feledékenységére egy elcsapott tisztviselője figyelmeztette az illetékes hatóságot. Amikor a szegény magyar tömegek adómoráljáról beszélünk, beszéljünk a tatai grófok adómoráljáról is. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Természetes, hogy az ilyen adóeltitkolás és csalás után ebiből és az elmaradt jövedelmi adókból 1,040.695 pengő teher származott. A tatai birtokkomplexum rendkívüli hozzájárulása, az a bizonyos beruházási hozzájárulás, 16 millió pengőt tett ki, de milyen különleges dolog, hogy a tatai gróf, illetve a hitbizomány vezetősége minden fórumot megkeresett arra, hogy ezeket az előírásokat csökkentsék, és milyen érdekes, hogy a tatai grófra kivetett rendkívüli beruházási hozzájárulás 1,600.000 pengős tételét több mint 200.000 pengővel mérsékelték. Nekem nagyon rossz véleményem van akkor, amikor az egyik oldalon a kicsiknek ilyen komoly és sokszor törvénytelen igénybevételével találkozunk, a másik oldalon pedig ilyen engedékeny a pénzügyi igazgatás. (Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Hozzájárult azután az évi rendes 400.000 pengős adó, néhány évi elmaradással, úgyhogy ma közel 4 millió pengő köztartozása áll fenn a tatai hitbizomány élvezőjének. (Palló Imre: Mindamellett virilista!) Most arról nem is beszélek, hogy amikor 4 millió pengős köztartozása van és nem teljesítette ezeket a kötelezettségeit, a községnél, a megyénél, mindenütt éppúgy élvezi a virilis jogot, mint azelőtt. T. Ház! Ez az érem egyik oldala, ez csak a köztartozás létrejöttét és nagyságát mutatja, de i ami bennünket főleg érdekel, az az, hogy miért , nem fizették meg és hogyan fogják ezt megfizetni. S itt kezdődik a nagy botrány. T. i. a 4 milliós pengős köztartozást a gróf úr halála után a hitbizománytól független, 600.000 pengőt érő, de csődbejutott személyi szabad vagyonára, mint személyi tartozást kívánták ráve zetni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Arról is lehetne beszélni, hogy ez vájjon adómorál-e. Erről különben akták és elfekvő iratok vannak. Nyilvánvaló, hogy a tatai gróf 4 millió pengős köztartozását nem a miatt a 600.000 pengős vagyon miatt vetették ki, hanem a tatai hití. ülése 19 W június 12-én, szerdán. 251 bizomány miatt, tehát az ennek a vagyonnak a terhe. T. Ház! Ezzel a kérdés még nincs befejezve. Magától értetődik, hogy a pénzügyi kormányzat ezt a nyilvánvalóan értelmetlen kifogást nem fogadhatta el, de a vége az lett, hogy elment Esterházy Móric gróf a volt igazságügyminiszter úrral, Mikecz Ödönnel a pénzügyminiszter úrhoz és felajánlottak a 4 millió helyett 2 millió pengő kifizetést. Mi nem ilyen adómorálról beszélünk, t. Ház, hanem ha máskép nem megy, igenis tessék a 24.000 holdból megfelelő területeket azonnal igénybevenni és a magyar parasztság számára átadni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Beszélhetsz jó vitéz, az úr nem fizet, csak a paraszt fizet!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénz úgyminiszter úrnak. Következnék Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz, a képviselő úr azonban ennek az interpellációjának előterjesztésére halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a halasztáshoz (hozzájárul. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedfék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a köz- és magánalkalmazottak, valamint a munkások drágasági pótléka tárgyábanTekintettel arra, hogy az utolsó hónapok alatt részben az állam által eszközölt fogyasztási adóemelések következtében, részben az időjárás okozta gazdasági helyzet következtéiben az elsőrendű élelmiszerek és egyéb szükségleti cikkek ára tekintetében lényeges emelkedés következett be, kendezem a m. kir. miniszterelnök urat: 1. hajlandó-e gondoskodni aziránt, hogy a köz- és magánalkalmazottak, valamint a munkások is arányos drágasági pótlékhoz jussanak arra az időre„ amíg ezen közszükségleti cikkek áremelkedése fennáll? 2. 'hajlandó-e olyan intézkedést tenni, hogy 1940 június 1-től számítólag a havi 300 pengőt kitevő összes javadalmazás után lesralább 10%, a 300—600 pengőt kitevő összes javadalmazás után legaláblb 5%: drágasági pótlék kifizettessék, a munkásoknál pedig a megállapított, minimális órabérek hasonló arányban emeltessenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Malasits igen t. kép viselőtársam az előbb előadta a drágasággal kapcsolatos interpellációját; az én anyagom voltaképpen ug*yanaz. Éppen ezért végtelenül sajnálatosnak tartom azt, hogy a mélyen t. kormány megkérdezett miniszterei úgy tesznek, mintha homokba dugnák a fejüket és nem akarnának tudomást venni arról, hogy drága ság van és a drágaság: ellen valami orvosszeri kéli keresni. (Meskó Zoltán: Az árdrágítók már működnek!) Mélyen t. Képviselőház! Nem szabad nekünk ezt a kérdést könnyedén és felületesen kezelnünk, mert ha az elején nem fogjuk meg ezt a folyamatot és nem fogunk orvoslást találni, akkor nem lesz megállás abban, hogy itt az egész középosztály, az egész tisztviselőtársadalom, az egész munkásság és minden dolgozó ember rövidesen és rohamosan tönkremenjen. Méltóztassanak visszaemlékezni azokra a háborús időkre, amikor napról-napra emelkedett
