Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-109
Az országgyűlés képviselőházának 109. beni javadalmak. Ugyanakkor pedig a miniszter úr elődjei a tanítók helyi javadalmának értékét önkényesen felemelték, újonnan állapították meg egyes díjlevelek értékegységeit, felemelték a felekezeti iskolák nyugdíjjárulékát; megadóztatták az eddig adót nem fizető tanítói lakásokat, beszüntették a dologi államsegélyeket, illetőleg az eddigi összegnek csak egy jelentéktelen töredékét utalják ki dologi államsegélyek címén. Csak futólag említem meg, hogy például az Összes magyar református középiskolák dologi államsegélyként nem egészen 100 pengőt, 88 vagy 90 pengőt kapnak ebben az esztendőben is, pedig több mint 20 középiskoláról van szó. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Nem valorizálták a tandíjpótló államsegélyeket, jogtalanul beavatkoztak a kántortanítók javadalmazásának kérdésébe. Minden egyes ilyen intézkedés, kivétel nélkül, újabb súlyos terhet jelent iskolafenntartó egyházközségeinikre, amelyek a hiányokat kénytelenek voltak újabb súlyos egyházi adózással pótolni és fedezni. így a felekezeti adókból befolyó összeg egyes gyülekezetekben a világháború előtti öszszeg tízszeresére emelkedett. (Ügy van! Ügy van! half elől. — Matolcsy Mátyás: Hol a kultuszminiszter?!) El kell ezt mondanom, mert amikor reformokat hozunk, akkor lássuk meg azt, hogy vannak a magyar társadalomnak olyan rétegei, — és pedig éppen vidéki gazdavárosaink és a magyar vidék — amelyek kétszeres kulturális terheket hordoznak, mert az általánosan kivetett állami adókban leróják az egyetemes kultúrpolitika céljaira súlyos tartozásaikat, ugyanakkor azonban a maguk százados iskoláiért is minden áldozatot meghoznak. A pénzügyminiszteri adóstatisztikai kimutatás szerint az 1937. évben 21,644.000 pengő volt a felekezeti adókból befolyt összeg, egy adófizetőre ebből az összegből 256 pengő esett, míg a háború előtt, az ország mai területét véve alapul, ugyanolyan egyházi és iskolai viszonyok között az egy fejre eső egyházi adó 055 pengő volt, tehát általában az ötszörösére emelkedett a kulturális teher. Csak mint a kérdésbe mélyen bevilágító tényt kívánom például megemlíteni, hogy Nagykőrös évi egyházi adója 100.834 pengő, amelyből egy nagykőrösi egyháztagra 5.57 pengő 1 esik. Ez a háborúelőtti egyházi adó átlagának tizenegy szerese, az ország legmagasabb átlagának pedig a ikétszerese. T. Képviselőház ! El kellett, mondanom ezeket a rendkívül súlyos, komoly tényeket azért, hogy ne kapjunk indokolatlanul kioktatásokat és hogy amikor a felelősségvállalásban, a magyar népoktatás további kiépítésében a részünket tovább! is biztosítani akarjuk és a felelősséget hordozni kívánjuk, ugyanakkor rámutassunk a magyar felekezeteknek — és itt kivétel nélkül minden felekezetről szó van — rendkívül nehéz helyzetére. A felsőházban felszólalások hangzottak el a földkérdéssel kapcsolatban arról, hogy a rendkívül igazságtalan kulturális terhek kérdését valamilyen módon oldja meg már egyszer a törvényhozás. Az 1848. évi XX. törvénycikket próbáljuk keresztülvinni, ínég ha nem is száz százalékosan és próbáljukl meg különben is súlyos terheket hordozó magyar vidéki tömegeinket a saját felekezeti iskoláik terheitől megszabadítani. (Matolcsy Mátyás: Ügy ülése 19h0 május 30-án, csütörtökön. 13 van!) A kultúrádé r bevezetéséről lenne szó, mert az a meggyőződésünk, hogy sem mostani iskoláinkat a kívánt európai színvonalra emelni, sem pedig ezeket a nagyszabású reformokat komoly áldozatok nélkül nem lehet megvalósítani. A legelső dolog azonban a mutatkozó hiányok kiküszöbölése és a mostani igazságtalan kulturális adóterhek azonnali megszüntetése. Egy ilyen törvényjavaslatnak a Ház elé való hozása olyan jelentőségű, mint amilyen jelentősége van ennek a nyolcosztályú népiskoláról szóló, különben tiszteletreméltó törvényjavaslatnak. T. Képviselőház! Ezekben kívántam észrevételeimet nagy általánosságban megtenni a törvényjavaslatra. A módosított törvényjavaslatnak — röviden összefoglalva — kedvező vonásai a következők. A megnövekedett szellemi szükségletek kielégítésére kíván módot nyújtani az iskolába járatási kötelezettség idejének meghosszabbításával. Az kétségtelen, hogy ezt a szükségletet a hatosztályú népiskola és az ismétlőiskolai kísérlet nem tudta megoldani. Ennek a szükségletkielégítésnek azonban tényleges kielégítésnek kell lennie és fel kéli vetnünk azt a kérdést, hogy azoknak a tömegeiknek, amelyek számára mint nemzeti ajándékot, mint az egyik legsürgősebb reformot kívánjuk nyújtani a nyolcosztályos népiskolát, valóban szükségük van-e és ilyen formában van-e szükségük erre a törvényjavaslatra 1 ? Kétségtelenül szükség van a továbbképző népiskola kicserélésére, mert ez az iskolaforma sehogyan sem tudott meggyökeresedni, nem tudta a hivatását betölteni és tehetetlennek bizonyult arra, hegy rendeltetésének megfeleljen. Szükség van a nevelés időtartamának meghosszabbítására azért is, mert a magyar családi viszonyok olyan rendkívül kedvezőtlenek a magyar ifjúság nevelése, szellemi és erkölcsi állapotának feljebb emelése szempontjából, hogy a gyermeknevelés kötelességének ilyen szociális viszonyok közt a magyar családok legnagyobb része nem tud eleget tenni, sőt azzal az egészen különös helyzettel . állunk szemben, hogy ahol a legnagyobb szükség lenne a rövidebb ideig iskolába járó gyermekek családi fegyelmezésére és az otthon keresztyén családi szellemének a gyermek lelkébe^ való beleplántálására, éppen ott a család idő előtt lemond a nevelés jogáról és a fiatalok dolgába alig mer beleszólni, vagy egyáltalán nem szól bele- A szülő nagyon sokszor nem érzi a felelősséget kamaszkorba került fiáért, sőt sajnos, nagyon sokszor a kamaszkorba került leányáért sem. Öriási erkökcsi veszedelem van itt, t. Ház, és óriási erkölcsi felelősség, hogy a magyar családnak, magyar tömegeinknek a felelősségét fokozottabb mértékben felkeltsük a reájuk bízott gyermekekkel szemben és hogy megváltoztassuk azt a közhiedelmet, hogy a magyar gyermek csak gazdasági tényező a család életében, s ezért kell kora tavasszal kivonni vagy csak késő ősszel beküldeni az iskolába, hanem éreztessük meg a szülőkkel, hogy több felelősséggel tartoznak gyermekeikkel szemben. Ebből a szempontból is rendkívüli jelentősége : lenne egy más formájú törvényjavaslatnak, amely a nevelést a 12 esztendős koron túl a ! leventeintézménnyel és egy modernné, (Ma• tolcsy Mátyás: Fegyelmezetté!) korszerűvé tett magyar és népi nemzetneveléssel, népművelésI sel karöltve megoldaná. A törvényjavaslat hátrányos vonása, amint
