Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-116
246 Az országgyűlés képviselőházának (olvassa): »Nem hinném, hogy egyetlen magyar törvényhozó akadna ebben a Házban, aki megtagadná a segítséget a szerteágazó bűntény felderítésére, ha erre alkalmat adunk neki. Kétségkívül meg fogja tehát nyugtatni a kormányt, hogy a nyomozásban holtpontra jutott hatóságok segítségére lehetünk azzal a megállapítással, hogy például Lázár Imre igen t. képviselőtársam e kommunista iratok nagybani beszerzési forrásának kiderítésére feltételezhetően nyomravezető adatokkal rendelkezik, Amíg ugyanis mi, szegény nyilasok, ezt a szellemi mazsolát csak szemenként élvezhettük egy-egy elfogott példány alakjában, addig Lázár Imre igen t. képviselőtársam valóságos krözus'ként osztogatta ezeket a kommunista röpiratokat ^ a jászapáti választási harc alatt.« (Gruber Lajos: Osztotta vagy nem osztotta? — Budinszky László: Osztotta vagy nem osztotta! — Elnök csenget.) Én nem osztottam. Ezt egyenesen visszautasítom, sőt nem is emlékszem, hogy valakinél is láttam volna. Elnök: Gruber és Budinszky képviselő urakat kérem, maradjanak csendben! (Budinszky László: Tessék híróság elé állni! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Lázár Imre: Én Fáy István jelölt mellett (becsületesen dolgoztam, (Meskó Zoltán: Osztott, vagy nem osztottl) az ellenfelet személyében nem bántottam, (Budinszky László: Osztott vagy nem osztott? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) hogy ellene foglaltam állást, helyesen tettem, amit bizonyít a jelenlegi időkben annak a törvényjavaslatnak a beterjesztése, amelyet Vágó Pál terjesztett be a Ház elé. (Budinszky László: Ez nem függ össze, ne beszéljen erről! — Zai a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Gruber Lajos: Ne beszéljen mellé!) Lázár Imre: Vegye tudomásul Vágó Pál igen t. képviselőtársam, hogy az én apámat annakidején a kommunisták bezárták és súlyos ezer koronáikért kellett őt kiváltanunk a fogságból. (Budinszky László: Ez nem jelent semmit! — Gruber Lajos: Még mindig nem mondta, hogy osztott-e vagy nem osztott? — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Ismételten kijelentem, hogy nem osztottam. Elnök: Gruber képviselő urat ismételten kérem, ne szóljon közbe. Lázár Imre: Ilyen dolgokkal soha nem foglalkoztam. Ez olyan súlyos állítás, hogv válasz nélkül nem hagyhatoimi. (Budinszky László: Tessék bíróság elé állni!) Állok szívesen és tudom, hogy akkor az eredeti állító nem kerül ki. Elnök: Csendet kérek, Budinszky képviselő úr! Lázár Imre: Csodálkozom azon. hogy Maró thy igen t. kén viselőtársam ezt magáévá tette, sőt addig bátorkodott menni, hogy azt kérdezte: Lázár Imre iméen mindig képviselő, még mindig itt van a képviselőházban? (Gruber Lajos: Egészen okosan mondta! — Budinszky László: Bíróság elé! -— Wirth Károly: Osztott vagy nem osztott?) Csodálkozom, hogy ő, aki ügyvéd emiber, nem rendelkezik annyi rutinnal, hogy tudná, hogy az emberek — akár a imi pártunk, akár más párt emberei — sokszor valótlant állítanak. (Maróthy Károly: Tisztázza a dolgot! — Budinszky László: Bíróság elé! — Zaj. — Elnök csen fjet. — Budinszky László: Osztott vagy nem osztott?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lázár Imre: Csodálkozom ezen azért is» mert annakidején ő is a Közigazgatási Bíró116. ülése 194-0 június 12-én, szerdán. ság döntése folytán került a parlamentbe. Talán sokalja, hogy a kisgazdák közül ennyi képviselő van benn! Szerinte ki kell irtani. (Gruber Lajos : Ugyan, micsoda beszéd ez? — Maróthy Károly: Ugyan, ugyan! — Krancz Rajmund: Osztott vagy nem osztottl —Zaj. — Elnök csenget. — Kovarcz Emil: Osztott vagy neimi osztott?) Osztottam számot és kivontam. összeadtam, de röpeédulát nem. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Gruber Lajos ismét közbeszól.) Gruber képviselő urat rendreutasítom! (Maróthy Károly.* Különben is személyes megtámadtatásról beszél!) Maróthy képviselő urat kérem, maradjion csendben, Lázár képviselő urat pedig arra kérem, hogy maradjon a személyes megtámadtatás keretein belül felszólalásában. (Kranez Rajmund: Osztott vagy nem osztott?) Lázár Imre: Kommunista röpiratokat én ; ott nem láttam, de arról sem tudok, hogy valaki osztott volna. Szerintem — de nemcsak szerintem, hanem ő szerintük is — a legbecsületesebben, a legtisztességesebben folyt le ez a választás. (Zaj. — Elnök csenaet.) Egyébként visszautasítom ezt a személyem elleni vádaskodást. (Helyeslés és tavs a jobboldalon és a közéven.) Vágó Pál: Szót kérek. Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólni? Vágó Pál: A házszabályok 143. §-a alapján félreértett szavaim helyreigazítása címén. Elnök: A képviselő urat a szó megilleti. Vágó Pál: T. Ház! A multheti interpellációmban említett azt az állításomat, hogy Lázár Imre képviselő úr a jászapáti választások alkalmával Jászszentandráson »A nyilaskeresztes párt, nemzetiszocialista párt országépítési programmja« oímű végeredményben kommunista propagandát tartalmazó iratot sajátkezűleg osztogatta, minden szavában fenntartom és felelősségem tudatában a Házon kívül, a men telmi jogom védelme nélkül is megismétlem. (Meskó Zoltán: Tessék bíróság elé állni!) Négy i»at áll rendelkezésemre, tíz tanú egybehangzó aláírásával. Méltóztassék a magyar bíróság előtt (Maróthy Károly: Helyes!) véleményt mondani arról, hogy milyen úton jutottak ezek az iratok az iratok átvételét aláíró és igazoló tanuk kezébe. Befejeztem. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Budinszky László: Bíróság elé! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Wirth Károly: Ne beszéljen mellé! — Maróthy Károly: Meglátjuk, tesz-e fel jelen test! — Zaj. — Elnök csenget) Következik Malasits Géza képviselő úr interpellációja az iparügyi és kereskedelemügyi miniszter úrihoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció az iparügyi és kereskedelemügyi miniszter úrhoz a fokozódó drágaság és ezzel kapcsolatban az elmaradt munkabérek és fizetések időszerű rendezése tárgyában. A miniszter úr bizonyára tudja, hogy a kormány azt az ígéretét, hogy a nélkülözhetetlen közszükségleti cikkek árát a szeptember 1-i szinten rögzíti, nem tudta betartani. Ugy az élelmiszerek, mint egyéb szükségleti cikkek, tüzelőanyagok stb. ára napról-napra emelkedik. A drágaság már olyan méreteket öltött, hogy a munkásoknak és egyéb kisebb fizetésű alkalmazottaknak, yalamint azok családtag; jainak silány táplálkozása már veszélyezteti egészségüket és munkaerejük épségben tartását.