Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-116

Az országgyűlés képviselőházának Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a legtöbb munkáskategória kétségbeesetten ostromolja a munkabérmegállapító bizottságokat, hogy azok a drágasághoz mérten rendezzék a béreket és fizetéseket. A bérmegállapító bizottságok azonban csigalassúsággal dolgoznak és ha valamely szakmában nagysokára rendezik is a béreket, annak végrehajtását az árkormánybiztosság a legtöbb esetben megakadályozza. Ilyen körülmények között mit hajlandó a miniszter úr tenni, hogy a munkabérek és fizetések a fokozódó drágasággal összhangba jussanak? Hajlandó-e a miniszter úr a munkabérmegállapító bizottságokat gyorsabb munkára serkenteni? Végül hajlandó-e a miniszter úr az árkormány biztosságnál odahatni, hogy a munkabérmegállapító bizottságok által megállapított bérek haladék nélkül érvénybe lépjenek.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a sok külpolitikai és személyes természetű interpelláció után éna szegény dolgozó néposztályok nyomorúságát, nélkülözéseit és szenvedéseit hozzam ide a Ház elé. A múlt év őszén, közvetlenül a háború kitörése után a magyar kormány nyilatkozatot adott ki, amelyben erősen hangoztatta, hogy tartani fogja az 1939. évi szeptemberi árakat, ezzel szemben azonban sem fizetésjavítást, sem bérjavítást nem engedélyez. A kormány az ígéret második részét igen pontosan betartotta, mert azóta a magániparban és a kereskedelemben alkalmazottaknak sem a bérét, sem a fizetését nem javították fel, ezzel szemben azonban az első részt már nem tudta a kormány betartani, mert a drágaság azóta notion nőtt és ma odajutottunk, hogy a legnehezebb testi munkát végző munkások tápláléka is olyan silány, hogy ezek a munkások nagyon meg fogják fizetni testi leromlásukkal a magyar kormány hiányos intézkedéseit. T. Ház! A főváros illetékes hivatalainak adatai szerint egy esztendő alatt a megélhetési költségek közel 10%-kai emelkedtek. Ez azonban még nem mutatja a drágaság mértékét, azért nem, mert hiszen a felhozatal is erősen csökkent, főleg burgonyában, zöldségneműekben és sertésárukban és így a lakosság igen tekintélyes része kénytelen volt a szomszédos falvakba elmenni és ott élelmiszert beszerezni, már pedig tudjuk, hogy a mi derék gazdáink, ha valaki az ő árujuk után szalad, akkor megkérik annak az árát, úgyhogy a hivatalos árnál sokkal magasabb árat kellett a lakosságnak főleg a burgonyáért fizetni. Most a kormány a sok siránkozás hatása alatt elrendelt egy burgonyarazziát, amelyet hivatalosan is közöltek a közvéleménnyel. Mintegy negyven detektív utazott ellebben az ügyben vidékre. Végre a razzia első eredményeképpen megállapítást nyert, hogy amíg a burgonya a termelőtől a fogyasztóig eljut, három-négy kézen is keresztülmegy és ez az indokolatlanul bekapcsolódó közvetítő kereskedelem okozza azt, hogy az áru lényegesen drágábban kerül a fogyasztó kezébe, mint az megengedhető lenne. Megállapították a detektívek azt is, hogy több vidéki nagykereskedő valóban visszatartotta az árut. Ezért nem volt burgonya Budapesten. Semmit nem olvastunk azonban arról, hogy ezeket a kereskedőket és azokat, akik a burgonyával láncoltak, meg KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI 116. ülése 19U0 június 12-én, szerdán. 247 büntették volna. Egy szegény munkásasszonyt azért, mert makulatúra papirost vitt haza, ami azelőtt megengedett dolog volt a nyomdában, a nyomda katonai parancsnoka hatnapi | egyesre ítélte. Se szeri, se száma nincs annak a sok szörnyű büntetésnek, amelyeknek a gyárakban dolgozó munkások ki vannak téve a katonai parancsnokok részéről. Semmit sem olvastunk azonban arról, hogy a burgonya elrejtegetőit valamikép megbüntetnék. Ezt sza had tenni. Már most odáig jutottunk, hogy ha egy munkásember arra vágyódik, hogy egy kiló burgonyát megegyék, egy órát kell érte dolgoznia. Egy segédmunkásnak két teljes órát kell dolgoznia az agrár Magyarországon azért, hogy burgonyával jóllakhasson. Ez az állapot tarthatatlan. A munkásosztály legfőbb tápláléka a hentesáru. A Fővárosi Községi Üzemben, amely árszabályozó tevékenységet fejt ki, 1939 szeptembere óta a zsír és a zsírszalonna drágulása. 20%-ot tett ki, a kenyér-szalonna 20%-kai drágult, a hentes-, kolbászáru 21%-kal, a sertéshús 30%-kai, a baromfi 15%-kai, és még a szerény birkahús is 30%-kai drágult. Ezeket az árakat az árkormánybiztosság állapította meg, ezek tehát hivatalos árak. T. Ház! Ennek a drágaságnak következménye azután az, hogy a dolgozó néposztályok, a munkások, a kisfizetésű alkalmazottak és családtagjaik élelmezése rendkívül leromlott. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) A magyar munkás táplálkozása általában mindig rossz volt és ha az urak az utcán járnak, láthatják, hogy a kábel-lerakó munkások, a villamos síneken dolgozó munkások mit esznek. Kenyeret vöröshagymával, vagy kenyeret paprikával, ez az egész táplálékuk. Ha valaki elmegy egy épülő házba és megnézi azt, hogy mivel táplálkoznak a munkások, elszörnyülködve jön^ vissza. Az a munkás összevásárolja a hentesnél a fekete zsírt, amit már semmire, még szappanfőzésre sem igen lehet használni, azzal keni meg a kenyerét, vesz hozzá egy kis vöröshagymát, és ez az ebédje. Malátakávé a reggelije, egy kis burgonyaleves a vacsorája és feketekenyér, meg egy félliter tej az ebédje egy nehezen dolgozó munkásnak. Csak a szakmunkásoknak egy vékony rétege engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy egy kis vendéglőben, vagy gyári kantinban meleg ételt ebédeljen. Nem csodálható hát, ha a munkás nép a folyton gyengülő táplálkozás következtében napról-napra mindinkább elbetegesedik, amit eléggé igazol az OTI táppénz- és orvosi kimutatása is, hiszen a munkaerővel a táplálkozás tekintetében valóságos rablógazdálkodás folyik. Gondoljuk csak meg, hogy Budapesten és környékén a munkások átlagos heti keresete 1929ben 26 pengő volt. 11 év múlva, 1940-ben az a 26 pengő 20 pengőre csúszott le. A mai átlagos kereset tehát 20 pengő. A szakmunkások keresete ennél valamivel magasabb, de szintén nem kielégítő. Öt év óta halljuk itt azokat a gyönyörű jelszavakat, amelyeket a t. képviselő urak elmondanak a szociális együttérzésről, a nemzettestvériségről és egyebekről és mély szomorúsággal állapíthatjuk meg, hogy a gyárakban, a bányákban, az építkezéseknél és az ipartelepeken ! minden fogadkozás ellenére is öt év óta a leg36