Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-116

Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 19 W június 12-én, szerdán. 245 kát végez. Csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatom arról a munkáról, amelyet a kormánybiztosság tisztviselői végeznek. A be­jelentések feldolgozása minden félévbn újra ismétlődik, mert mint méltóztatnak tudni, a törvényt hét félév alatt hajtják végre, tehát minden félévben 50.000 bejelentés érkezik be és ezeket minden félévben újra fel kell dol­gozni és ellenőrizni kell. A kormánybiztosság személyzete 286 főből áll. Természetes dolog, hogy egy hirtelen összeállított tisztviselői kar talán nem működhetik kellő módon, mégis azt mondom, hogy megint nem bennük van a hiba, hanem abban a rendszerben, amely ezek­nek a fontos poszton álló embereknek 80 pen­gős havi fizetéseket ad és ezek a tisztviselők csak pótdíjakkal és délutáni többletmunkával együtt tudnak 120 pengőt keresni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hallatlan!") Idáig még nem is voltak véglegesítve ezek a tisztviselők. Ho­gyan lehet egy ideiglenes tisztviselőre ilyen hatalmas munkakört rábízni? Most véglegesí­tik csak őket, de most is azt kell mondanom, hogyan lehet milliós, tízmilliós, százmilliós forgalmat lebonyolító nagy vállalatokat 120 pengős tisztviselőkkel ellenőriztetni? Ez teljes­séggel lehetetlen. Igenis, van ezekben a tiszt­viselőkben becsület, ennek ellenére van bennük törekvés és jószándék, hogy a törvényt végre­hajtsák, de lehetetlent senkitől se követeljünk. A másik dolog az, hogy a kormánybiztos­ságnak nincs nyomozási osztálya, tisztára a bejelentésekre van ráutalva. Ha a bejelentés téves vagy elmarad, akkor a végrehajtásnál egészen nagy kiesések lehetnek. A kormány­biztosság ilyenkor legfeljebb a névtelen leve­lekre támaszkodhatik s ha nincs névtelen le vél, akkor nincs elindulási mód. (Budinszky László: Erre nincs detektív! De a követség előtt volt tüntetésre igen!) A másik nagy hiba, hogy az egész kor­mánybiztosságnak mindössze 21 revizor áll rendelkezésére. Budapesten magában 150 re­vizorra volna szükség, a vidékről egyáltalában nem is beszélek. Miképen lehet 21 revizorral Magyarország összes vállalatait ellenőrizni, amikor ahhoz, hogy egy vállalat ellenőrzése si; keresnek legyen mondható, legalább két hónapi munkára van szüksége egy revizornak? Sze­génységi bizonyítvány a kormány számára (Zaj a szélsőbaloldalon.), hogy nem dotálja megfelelően ezt a kormánybiztosságot. Itt van azután egy másik hibába a kor­mányzatnak. A végrehajtási utasítás, a 7720. M. E. számú rendelet megszabja, hogy a kor mánybiztosságnak jogában van a vállalatokba tisztviselőket behelyezni, vezetőtisztviselőket azonban — ezt különben a törvény is kimondja, — nem áll módjában behelyezni, tehát csak kis­tisztviselőket. Jött a rendelet, amely meg­mondja 59. §-ában, ki a vezető tisztviselő: az akinek 300 pengője van, az már vezető tisztvi­selőnek számít ebből a szempontból. Vannak egyes nagy bankjaink, ahol egy gyors- és gép­írónőnek havi 300 pengő fizetése van, tehát a kormánybiztosnak nincs jogában ezt a tisztvi­selőt felváltani és helyére egy keresztényt ül­tetni. A törvény lehet rossz és hibás, azt nehe­zebben tudjuk talán megváltoztatni, itt van azonban a rendelet, aminek a megváltoztatásá­hoz egy másik rendelet szükséges. Miért nem teszi ezt a kormány? Befejezem beszédemet. Ezek után nem cso­dálhatjuk, hogy akad egy magyar országgyű­lési képviselő, aki azt állítja, hogy a magyar kormány a zsidótörvényt nem diktátumok út­ján hajtja végre, hanem előzetes tárgyalások és megegyezések alapján, a törvény végrehaj­tásánál embertelen lépések nem történnek és nincsenek szívettépő jelenetek, mint követkéz^ menyek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki mondta ezt?) Eckhardt Tibor nagyon helyesen mondta és igazolja mindenben a nemzeti szo­cialista álláspontot, amit én hirdetek minden szerdán, hogy a kormánynak nincs szándéká­ban a zsidótörvényt megfelelően végrehajtani. Mi nem a zsidókat akarjuk bántani és nem könnyhullatást akarunk, de azt akarjuk, hogy azt az életnívót, amely idáig a liberális kor­mányok alatt a magyar középosztálynál le­süllyedt, emeljük fel és ezért küzdünk, ezért harcolunk nem a zsidóság ellen, de a magyar szupremácia érdekében. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a minisz­terelnök úrnak. Következik Kovách Gyula képviselő úr in­terpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét fel­olvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpellá­ció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a zsidótör­vénnyel kapcsolatos különös jelenségek tár­gyában. I. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról a nyilatkozatról, amelyet Eckhardt Tibor országgyűlési képviselő Amerikában az ame­rikai zsidók előtt a zsidótörvényről és annak végrehajtásáról tett? II. Nyilatkozzék a miniszterelnök úr, meg­történt-e Eckhardt Tibor nyilatkozatában em­lített állítólagos tárgyalás, amelyet az illetékes kormánytényezők a zsidótörvény végrehajtása előtt a zsidóság képviselőivel folytattak volna és amely nyilatkozatból e szerint az a követ­keztetés vonható le, hogy a zsidótörvény vég­rehajtása a zsidóság számára nem fog komoly következményekkel járni? III. Mivel magyarázza a miniszterelnök úr, hogy a zsidótörvény végrehaj tsával kapcsola­tos jelenségek arra engednek következtetni, hogy e tárgyalások valóban megtörténtek? IV. Komolynak látja-e a miniszterelnök úr a zsidótörvényt és annak végrehajtását. Ko­vách Gyula s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs itt, interpellációja töröltetik. Következnék Paozolay képviselő úr inter­pellációja a belügyminiszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációja elmondására halasz­tást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Lázár Imre képviselő úr a házszabályok 143. § (1) bekezdésének a) pontja alapján sze­mélyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Lázár Imre: T. Ház! Személyes megtámad­tatás címén kívánok felszólalni és kérni né­hány percre^ a Ház szíves türelmét. Nem szo­kásom személyeskedni és nem is helyeslem azt, de mivel Vágó Pál igen t. képviselőtársam jú­nius 5-én, az interpelíációs napon személyemet valótlan állításokkal megtámadva, bekapcsolta a vitába, fel kell szólalnom, mert nem hinném, hogy ha arra kerülne a sor, állítását bizonyí­tani tudná. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jegyzőkönyvek vannak!) Mindegy, ha jegyző­köny van, akkor is állítom, hogy nem tudná bizonyítani, mert azok valótlanok. Azt mondotta Vágó Pál t. képviselőtársam

Next

/
Thumbnails
Contents