Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-116

Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése19hO június lÊ-ên, szerdán. gyár, száz hatóság százféle feleletet ad, mert nincsen egyetlen központi hatóság, amely e felett a kérdés felett diszponálna és döntene. A közszolgálatból való elmozdítás kérdése a zsidótörvény végrehajtása, a különböző foglalkozási ágak kamaráiban, a sajtó, a színház és mozi terén, a hasznothajtó foglalkozások^ a trafik jog és az italmérési engedélyek terén, a közszállítások és iparjogosítványok terén nincsen egy központi szervre bízva, hanem rá van bízva a törvény végrehajtása az alsófokú hatóságokra és ez természetesen egymássel teljesen, merőben ellentétes eredményekre vezet. A végrehajtás tehát nincsen e^y kézben és ennek az eredménye az, hogy a végrehajtás egyáltalán nem lehet egyöntetű. A központi szerv hiánya tehát az első olyan fontos kérdés, amelyet ezen a téren revízió alá kell venni. De az, hogy a végrehajtás nincsen egy kézben, egyúttal feloldja a felelősség kérdését is. A miniszter uraknak természetesen sok más dolguk van, nem érnek rá a zsidótörvény végrehajtásával foglalkozni. A miniszterelnök úr, aki alá van rendelve az egész kérdés, még jobban elfoglalt ember és így nem veszi észre, hogy a zsidótörvény végrehajtása nem abban merül ki, hogy egyes fiatal kormánypárti képviselőket zsidó vállalatokhoz beteszünk (Korláth Endre: Ugyan! Ugyan!) és azoknál a vállalatoknál stróman-szerepet játszatunk velük. (Korláth Endre: Tessék neveket mondani!) Jó reggelt, képviselő úr! Most ébredt feli (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Korliáth képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Keek Antal; Ma túlságosan élénk!) Maróthy képviselő urat pedig kérem, hogy méltóztassék a Ház komolyságához illő formában előterjeszteni interpellációját. Maróthy Károly: T. Ház! Van ugyan egy szerv, az értelmiségi kormánybiztosság, amelynek hatáskörébe vannak bizonyos kérdések utalva a zsidótörvény végrehajtása körül. Ehhez a kormánybiztossághoz tartozik például az önállósítási alap kezelése, ezzel kapcsolatban az elhelyezkedések, az elhelyezkedésekkel kapcsolatban az átképző tanfolyamok, azután más •tanfolyamok, könyviszakértők és revizorok ügye, stb. Nézzük meg, t. Ház, hogy ebből a szempontból mi a mérleg. A kormánybiztosság eddig 32 tanfolyamot rendezett és ezeken mindössze 1800 személyt képezett át. Meg kell állapítani, hogy igenis, nagyobb lendületre volna szükség ezen a téren. Nem a kormánybiztosság vezetőjétől vagy személyétől függ ez és nem ennek a hiányosságán múlik, hanem azon a pénzösszegen, amelyet a kormány rendelkezésre bocsát vagy nem bocsát rendelkezésre a zsidótörvény végrehajtása céljából. Dotálás kérdése az egész és tudjuk, hogy a kormány ezen a téren nagyon is szűkmarkú. Ez az oka annak, hogy nem tudják átképezni rövidebb időn belül a magyar értelmiséget és ez az oka annak, hogy a zsidóság még ma is a pozíciókban ül. T. Ház! Egyetlen egy példát legyen szabad állításom iigazolására felhozni. Itt van például a vasszakma, amely száz százalékban zsidókkal megrakott szakma. A vasszakmában még: egyáltalában nem tartottak tanfolyamot, tehát nem volt átképzés sem. Már most itt vannak a vasnapok, megrendezik szerte az országban, a főispántól a kisbíróig mindenki beáll a vas napok rendezésébe, nagyon helyesen, hiszen szükség van arra, (hogy ezek megrendeztessenek, mert minden nyersanyagot és minden elhasználtnak látszó anyagot is össze kell gyűjtenünk és fel kell készülnünk, ez mind helyes, t. Ház és magam is azt mondom, hogy érre igen nagy szükség van, ámde ugyanakkor nem szabad, hogy ez a hatalmas nagy mozgalom a zsidók zsebét tömje meg. Legyen szabad mindjárt rámutatnom magukra a tényekre. Van itt Budapesten egy központ, a Vashulladék Értékesítő Rt., amely igaz, hagy formailag a Hangyának és a Mezőgazdáknak a kezében van, de csak formailag, valójában azonban ez a központ a Mávagv nak, r a Rimának és a Weiss Manfrédnak a megbízottja és mivel ezek közül természetesen a Weiss Manfrédnak van túlsúlya, következésképpen a Weiss Manfréd megbízottja a Vashulladék Értékesítő Rt-, tehát a Weiss Manfréd diktál mindent ezen a fronton, diktálja az árakat, diktálja azt, hogy mennyiért veszik be a vasat, diktálja, hogy mennyiért lehet eladni, diktálja a személyzetet is, diktálja a sze mélyi szempontokat is. (Keek Antal: A belügyminiszter úr az egyik igazgató a Weiss Manfrédban!) A (helyzet tehát az, t. Ház, hogy a körzetvezetők túlnyomó része ma is zsidó. A zsidóság ezen a viashulladékgyüjtésen a múltban, a liberális kormányok alatt dúsgazdagra kereste magát és az állítólagos keresztény kormányzat alatt tovább folytatja ezt a gazdagodást. (Keek Antal: Többet keres és intézményesen!) Ebben az esztendőben mindössze öt körzetvezetőt állítottak ki és hoztak helyébe keresztény embert. Megvan erre az ügyes formula. Amikor érdeklődtem, hogy miért nem tudják ezt és ezt a derék szakembert beállítani körzetvezetőnek, azt mondták: kérem, azt nem lehet, mert nekünk azt kell néznünk, hogy ki gyűjt többet Természetesen annak a zsidónak, aki már eddig meggazdagodott a gyűjtésen, módjában áll kocsikat kiküldeni a falvakba, kocsikon kiszállítani az edényeket és edényekért becserélni a vashulladékot; aki sokkal nagyobb tőkével dolgozik, az többet tud gyűjteni. Ezt az okosságot nem kell nekünk a Vashulladék Rttől megtanulnunk, mi már régóta vitatjuk azt, hogy nem egyszerűen tőke kérdése ez, hanem ez igenis a magyarság kérdése. (Keek Antal: Ügy van!) Ezen a téren tehát tessék valamit csinálni. ; • , „ 1

, . T. Ház! Még a zsidó körzetvezeto ala is alig lehet bejuttatni egy keresztény embert. Tudniillik a központ megbízottja gyűjthet csak vasat szerte az országban. Akinek nmcs a központtól megbízatása, annak nincs joga. a vasat átvenni. Mi a helyzet? A központ ezeket a vasgyüjtésre felhívó propagandaplakátokat szétküldi innét Budapestről az ország minden részébe. Természetesen nincs odaírva a plakátra a zsidó körzetvezető neve. A jóhiszemű magyar nagyon helyesen, okosan, a felhívás értelmében behordja a vasat. Legalább nyomtatnák rá arra a plakátra, hogy van abban a községben vagy városban még egy keresztény gyűjtő is, akinek módjában van es szabad gyűjteni. Ámde a plakátot a hivatalos körzetvezető kapja, aki zsidó és természetesen a gyűjtés nagyobbik része is a zsidók zsebebe megy. Formai intézkedések vannak a rendeletekben, így tehát ebiben a kérdésben is, úgyhogy a kormánybiztosságnak ebbe az ügybe sincs módjában belenyúlni, mert a vashulladékközpont formailag betartja a zsidotor vényt, ezen túl tehát nem terjeszkedhetik, a zsidók pedig tovább gazdagodhatnak. Egy másik kirívó probléma a kormánybiztosság személyzeti kérdésével függ össze. A , kormánybiztosság igen nagy, hatalmas mun-