Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-116

Az országgyűlés képviselőházának tárgyában« a miniszterelnökhöz intézett szóbeli interpellációjának indokolása közben bizonyos röpcédulák terjesztésének ügyét is szóvátette, amelyeknek terjesztőit a rendőrség ötnapi nyomozással sem tudta kinyomozni. Ekkor Zsengellér József közbeszólt: »Menjen a fenébe, ha ilyen röpcédula szerzőjét nem tudja kinyomozni! Disznóság!« Elnök Zsengellér József képviselőt ezért a parlament méltóságát mélyen sértő kifejezésért rendreutasította és a mentelmi bizottság elé is utasította. Maró thy Károly országgyűlési képviselő, amint interpellációját befejezte, elnöknek azon nyilatkozatát, hogy az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak, »Cenzúra van és átengedte a cikket, ki is, be is!« szavakkal, hangos kiabálással zavarta, elnök őt ezért rendreutasította és egyben őt a mentelmi bizottsághoz is utasította. Ugyanekkor Gál Csaba országgyűlési képviselő hangosan közbekiáltotta: »Szájkosár!«. Elnök Gál Csalbát ezért a közbeszólásáért szintén rendreutasította és a mentelmi bizottsághoz utasította. Ezen .tényállás alapján a mentelmi (bizottság tmiegállapította, hogy Zsengellér József a Ház méltóságát mélyen sértő kifejezés használata által a házszabályok 190. §-a (1) bekezdésébe ütköző sértést. Maróthv Károly és Gál Csaba képviselők pedig a házszabályok 190. §-a (3) bekezdéséibe ütköző rendzavarást követtek el. Ennélfogva a mentelmi bizottság: a házszabályok 193. §-a (2) bekezdésélben foglaltakhoz képest javasolja a t. képviselőháznak, hogiy Zsengellér József, Maróthy Károly és Gál Csaba országgyűlési képviselők a házszabályok 193. §-ának (4) bekezdése szerint a Ház ünnepélyes megkövetésére köteleztessenek. Egyben a bizottság javasolja, hogv állapítsa meg egyúttal a t. Ház. hogy Maróthy Károly képviselő ezen kötelezetségének a képviselőház folyó évi június hó 6. napján tartott ülésében, a mentelmi bizottság: ülésének megkezdése előtt, már önként eleget tett. Elnök: A házszabályok értelmében vita nélkül kell meghoznunk határozatunkat. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság! most ismertetett javaslatát magukévá tenni? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát magáévá teszi, vagyis Zsengellér József, Maróthy Károly és Gál Csaba képviselő urakat a Ház ünnepélyes megkövetésére ítéli. Megállapítom, hogy Maróthy Károly képviselő úr a Házat június 6-án tartott ülésünkben már megkövette. T. Ház! Napirendiünk any agával végeztünk. Javaslatot teszek ezért arravonatko; zóan, hogy le&rközéldbfbi ülésünket holnap déli 12 órakor tartsuk meg és ennek napirendjére tűzzük ki az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról. valamint az 1931 : XXVI. tc-ben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatoknak részleteikben való '. megszavazását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Gróf Teleki János képviselő úr a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kért és kapott felszólalásra engedélyt. Őt illeti a szó. Gr. Teleki János: T. Ház! (Hall.iuk!

rr Halljuk!) A mai ülést köizvetlenül megelőzően az egyik napilapban egy egészen rövid kis hírt olvastam, amely Matolosy Mátyás igen t. képviselőtársamnak a tegnapi ülésen elhangzott 116. ülése 1940 június 12-én, szerdán. 233 reám vonatkozó megjegyzését tartalmazza. Ha megengedik, felolvasom ezt az egészen rövid hírt, amellyel kapcsolatban akarok személyes megtámadtatás címén a Ház plénumálhoz appellálni (olvassa): »Ugyancsak összeférhetetlen a miniszterelnök úr (másik rokonának. Teleki János grófnak a Kistext.-nél viselt igazgatósági tagsága is. Mert kérdezi Teleki János grófot, vájjon mit képvisel a magyar parlamentben: a magyar parasztságot, vagy a Kistext.-et?« Matolosy Mátyás képviselőtársam kérdést intézett hozzám és erre a kérdésre /'kívánok most válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Először is engedtessék meg nekem, hogy a ténybeli állítást alapjában megtagadjam. Én ugyanis a Kispesti Textilgyár Rt.-nak igazgatósági tagja nem vagyok. Tíz nappal ezelőtt volt 21 éve annak, hogy mint rokkant huszárkapitány, fizetéstelen gyakornokként a gazdasági életbe beléptem. Huszonegy év óta egyetlenegy napig nem szűntem meg dolgozni, lépésrőllépésre mentem előre a hivatalnoki ranglétrán, (vitéz Lipcsey Márton: Ez így van!) a hivatalnoki kálvária minden fokán és lépcsőjén. Huszonegyévi munkám eredményét, huszonegyéves munkás becsületemet látom támadva tehát akkor, amidőn Matolcsy Mátyás képviselő úr talán politikából összefüggésbe hozta nevemet egy olyan tényei, amely ma a gazdasági életben talán averziót kelt. (vitéz Lipcsey Márton: Kihasznál mindent!) Matolcsy Mátyás képviselőtársamnak tudnia kellett, mert hiszen tudományos működésünk során többször találkoztunk a munka porondján, hogy én életemet és egészségemet a gazdasági életnek szenteltem, ahol iparkodtam mindig megbecsülést szerezni a keresztény, magyar névnek, olyan időben, amikor még nem volt divat, {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és középen. — vitéz Lipcsey Márton: Ez igaz, így van! — Vályi Lajos: Amikor nem volt könnyű!) amikor még nem volt könnyű egy keresztény embernek előretörni. Iparkodtam becsülettel dolgozni, lépésről-lépésre mentem előre, nappalaimat a hivatalban töltöttem, ott dolgoztam s nem szegyeiéin, hogy gyakornok, vulgáris kifejezéssel élve, Pudelspringer voltam; nem szégyelem, mert amikor én kezdtem, olyan emberek ültek ott Pudelspringerekként, mint a mai pénzügymini szí er. Igen t. Ház! Kénytelen vagyok visszautasítani ezt a támadást. Nem tudom, hogy ez az én becsületes munkás személyemnek szólt-e? (Matolcsy Mátyás: Nem! Nem! — Keek Antal: Elvi kérdés!) Nem tételezem fel ezt Matolcsy Mátyásról, de akkor kérdezem, miért kellett a bicskát kézbevenni és egy távoli rokonomat hátulról megszúrni? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdem Matolcsy Mátyástól, akinek tudományos és gazdasági működését becsülöm, mint ahogyan régebben módomban volt meggyőződni róla, hogy ő is becsüli az én munkásságomat: miért kellelv az éri szegény nevemet az ország közvéleménye előtt kétes világításba helyezni és ezzel szinte öntudatlanul tagadásba venni azt, amit én egészségem feláldozásával 21 évig építettem? Miért kellett ezt csinálni, amikor meg vagyok győződve arról, hogy ő maga sem így gondolta? Nem gondolta meg Matolosy Mátyás, a közgazdász, hogy ezzel ma, amikor belevetik a köztudatba az Aladárok fogaimát, nem az Aladárokat, hanem minket támad, azt a 100— 150 embert, aki 21 évvel ezelőtt velem együtt kezdte, aki végigjárta a hivatalnoki kálváriát 34*