Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-116
234 Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 19 W június 12-én, szerdán. és így ismeri a munkásnyomort, aki ismeri a tisztviselői-kálváriát, ismeri a munkáaok és tisztviselők minden problémáit, ismeri és szereti a munkásokat és a tisztviselőket, mert ő is az volt; az ilyen támadásokkal tulajdonképpen ezeket az embereket állítják be Aladároknak. Ezt bizonyára nem gondolta meg az, aki ilyen cikkeket ír, mert különben nem általánosítana, akkor nem dobnának be neveket interpellációkba. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem erről van szó!) Ez fáj nekünk és hogy mennyire fáj, azt megmondhatja az a 100—2€0 vezető, aki munkával jutott oda, ahol ma van, (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) aki nem vezérigazgató, aki dolgozik és aki munkásainak és tisztviselőinek becsületes vezetője akar lenni. Nagyon sajnálom, hogy Matolcsy Mátyás barátomnak — pardon, igen t. kép viselőtársaminak (Derültség.) — tegnap nem válaszolhattam azonnal, mert egy fotntosabb dolog tartott vissza. Egy éve vagyok textilgyárnál, de egy év alatt 17 textilgyár választott elnökévé, — nem fizetett elnökévé, hanem érdekképviseleti elnökévé — és ma, amikor mindnyájan tudjuk, hogy nyersanyagkészletünk csekély, én vetettem fel: azt a gondolatot, hogy a meglevő csekély nyersanyagkészletből a lehető legtöbb munkaóra felhasználásával a lehető legtöbb négyzetméter készárut gyártsuk a magyar testek befedésére, Itt van már a századik óra, amikor ezzel foglalkozni kell, mivel pedig én esiküt tett vezetője vagyok egy magyar gyár tisztviselői karának és munkásságának, az én feladatom, hogy az utolsó munkaórát is kipréseljem akkor, amikor az a veszély fenyeget, hogy a külföldi blokádintézkedések, Angliának a világot kiéheztető átkos blokádpolitikája következtében előbb-utóbb esetleg megáll a magyar munkáskéz. Mondom, nem válaszolhattam tegnap, mert ebben a tárgyban kellett ülést tartani. Kérem, ne méltóztassék a jövőben olyan dolgok felemlítésével visszaélni, amiket letárgyalni talán nem az ország nyilvánossága előtt kell. Mindenkinek érzenie kell az egyéni kötelességet abban a tekintetben, hogy aki nem a gazdasági életből való, az. kezdje lentről és ne akarja fent kezdeni. (Altalános helyeslés.) Ellenben ugyanakkor adják meg a lehetőséget és adják vissza nekünk a becsületünket, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert nekünk, akik ma vezetői vagyunk a magyar gazdasági életnek ... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Menynyiérti) hónapok óta támadások közepette kell élnünk, pedig nekünk kell utat csinálnunk annak a további 150-nek vagy 1500-nak, akik utánunk jönnek. Ne tegyék nekünk erkölcsileg leheitetlenné az ország közvéleménye előtt, hogy mi tovább is dolgozhassunk. (Élénk helyeslés \és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek. Gr. Teleki János: Ezért kénytelen vagyok visszautasítani Matolcsy Mátyás képviselő úrnak a személyiemre vonatkozó támadását. (Palló Imre: Elvekről van szó!) Elveket nem ismetreik itt, illetőleg azt mondom, az elv csak egy lehet: ha valaki dolgozik s a vezetésre alkalmas, iáikkor vezessen és talán még akkor is vezessen, Iha neui olyan száz százalékig kiváló. Sajnos, nagyon kevesen vagynnk, akik velem együtt kezdtek anakidején a gazdasági életben s végigmtentek az egészen. En megtűrök magam mellett olyat is, aki talán az egészségét nem áldozta fel, aki talán kevesebbet dolgozott, megtűröm, mert keresztény. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Az én elvem az, hogy ahol egy keresztény ember van, még ha rosszabb is 1 , jöhet melléje egy másik, aki jobb s a legrosszabb az, ha nincs senki keresztény ott. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon ) Ezzel a felszólalásommal nem akartam bírálatot gyakorolni az úgynevezett igazgatósági tagok felett. Honnan vegyük az igazgatósági tag'okat? — En is vettem a vállalatomba — (Zaj a szélsőbaloldalon.) ahol én nem igazgatósági tag vagyok, hanem dolgozó vezérigazgató — magam mellé igazgatósági tagokat, akik támogatják az én politikámat. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Sajnos, ezeket nem lehet a gazdasági életből venni, mert különben nekünk, annak a 100—150-nek egymás vállalatainál kellene szakadatlanul igazgatósági tagságot gyakorolnunk. Olyan vállalatoknál pedig, ahol a részvény többség zsidó kéziben van, az, hogy a részvénytöbbség zsidó kézben van, nem a vezérigazgató dolga, ezért nem ő felelős, hanem a magyar parlament. (Állandó zaj.) Ehhez egyebet hozzátenni nem kívánok, csak újra kérem, védjék meg azokat az embereket, akik harcos: tagjai a magyar gazdasági életnek (Ügy van ügy van!) a jobboldalon és a középen. —i Zaj.) és adják meg ahhoz az erkölcsi lehetőséget, az erkölcsi súlyt és támasztékot^ hogy tovább dolgozhassmnk. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólni? (Matolcsy Mátyás: Félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót!) A képviselő urat a házszabályok 143. $-a alapján a szó megilleti. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy Teleki János képviselőtársam ezt a kérdést újólag a Ház elé hozta. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Miértf) Tegnap is válaszoltam Zichy Nándor képviselőtársunk felszólalása után és most sem tudok mást mondani, mint azt, hogy távol áll tőlem az ő, akár Teleki János gróf úr személyét — a személyét — támadni és sérteni, (vitéz Lipcsey Márton: Minek keveri akkor bele? — Zaj.) Tessék nyugodtan végighallgatni! (vitéz Lipcsey Márton: Jó! Meghallgatom!) En sohasem zavartam a képviselő urat beszéde közben, kérem, ön se zavarjon. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon. — Égy hang a szélsőbaloldalon: Sokat beszélt már! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem Lipcsey Márton képviselő' urat, ne szóljon közbe. Matolcsy Mátyás: Nem tudom megérteni, hogy a kormányzópárton a mi kifogásainkat miért nem értelmezik azon a síkon, (Felkiáltások a jobboldalon: Sikosan kezelik önök! — Korláth Endre: Elgyik nap vádol, másnap bocsánatot kér!) mint ahogyan mi értelmezzük. Újólag hangsúlyozom, távol áll tőlem, hogy bármelyik képviselőtársam személyét sértsem vagy érintsem. Tegnap is hangsúlyoztam, hogy nekem nem fáj az, ha egy keresztény magyar ember vállalat élére kerül, ám tegye, set kötelessége és hivatása. (Zaj.) Nekem az sem fáj, ha Zichy gróf úr ezer pengő helyett háromezer pengőt keres, az sem, ha Teleki János gróf úr százezer pengőt keres. (Zaj a jobboldalon.) Nem érdekel; tegye. Akkor azonban az a véleményünk, hogy ne legyen képviselő, ne legyen mandátuma. (Zajos felkiáltások a szélsőbalol-
