Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-115
226 Az országgyűlés képviselőházának akarom idje tárni, hogy megmutassam, mit érzek én akkor, ha látom, hogy magyar marja a magyart. Mólyen t. Ház! Nemzetiségi kerület /képviselője vagyok, bele kell néznem ennek a kényes.^ de igen fontos problémának a belsejébe és véleményt kell alkotnom, rmert megkérdeznek róla, hogyan kívánom ennek a problémának a megoldását. Tudom, hogy erre választ sem adhatok, csak érzem, ^hogy ennek az óriási problémának megoldásához nem paragrafus, hanem szív kell. A hozzám intézett kérdésekre igyekeztem megmondani, megmagyarázni az én idegen ajkú magyar testvéreimnek, hogy mi leihet a mi feladatunk ebben a szentistváni birodalomban. Itt születtünk, itt akarunk élni és itt további ezeréves boldogulást akarunk látni. (Helyeslés és éljenzés jobb felől és a középen.) Mi ennek az országnak az alapjait, igenis, erősíteni akarjuk, mi ezért az országért szenvedtünk és harcoltunk a hozzánk hasonló ajkú külfölddel szemben a magyar szabadságharcban. Harcoltunk ezért az országért a világháborúban és fogunk harcolni a Felvidéken kívül a többi országrészek visszaszerzésében is. (Éljenzés és taps jobb> fetől, a középen és a baloldalon.) Hogy mi lehet a szerepünk? Nekünk speciális szerepünk van ebben a hazáhan. Erről a szerepiről óhajtanék beszélni, csak azért, hogy a lelkivilágunkba lássanak bele. Ez a szerep az, íhogy ha innen hazulról egy esunya hang ütődik meg — amely nem magyar hang, hangsúlyozom — kifelé a németek fölé, akkor bielénk rúgtak, úgy érezzük, viszont ha onnan jön egy hang, amely belerúg a magyar lélekbe, aiz megint csak bennünket rug meg. Mi vagyunk azok a Prügelknabek, akik érezzük, hogy ez az egy színvonalon, egy világnézeten álló nemzet egymást marja és rúgja, mi vagyunk a vérzők és mi vagyunk azok, akik érezzük ezeknek a rúgásoknak a súlyosságát. Ezt álljuk is és arra fogunk törekedni, mindig ezt a kis hazát szolgálva, hogy összekötő kapcsai legyünk a magyar és a német léleknek. E,gymáö mellett kell élnünk, tehát nem lehetünk ellenségek. A világnézetünk is egy, nekik sem lehet szándékuk,, hogy ezt a kis történelmi gyöngyszemet eltöröljék a föld színéről (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), azonban testvérek, mélyen t. Ház, az az érzésem, hogy ha az ő hatalmas erejük a mi érdekeinket is szolgálja, ajkkor vegyük azt úgy, mintha eigy testvéri kéz szorítaná az árva magyar nemzet kezét. Mélyen t. Ház! Fájó sebet kell elintenem akkor, amikor rá kell mutatnom arra, hogy itt ebben az országban — előrebocsátom, elhiszem, hogy jóhiszeműen csinálják, de valahogy ez nekünk mégis fáj — egyesületeket, társadalmi csoportokat 'létesítenek; mindenféle törzsökösség, turáni vadász és egyéb címek alatt. Én azt érzem, hogy én és a többi magyar, mert magyarok vagyunk, igenis közeledünk és szívvel-lélekkel benne vagyunk ebben a nemzetben, s most jönnek olyanok, akik bennünket ki akarnak rekeszteni ebből az anyai szeretetből, meg akarnak bennünket rövidíteni. Ez ellen tiltakoznunk kell és tiltakozom, mert nem szolgálja a nemzet érdekét az» aki a törzsökösséget keresi. íme vannak ezren, százezren, hiszen a közéleti nagyságaink között is vannak nagyon sokan, akik nőm törzsökös családból származtak, azonban ezt a törzsökösséget meg akarjuk szeírezni, mint ahogy én is megszereztem nevemnek az odaadásával. {Élénk helyeslés, éljenzés és taps 115. ülése 19UO június 11-én, kedden. a jobb- és a baloldalon. — Eqy hang jobbfelől: Magyar ember így beszél! — Meskó Zoltán: Vannak törzsöikös zsidók! — Palló Imre: A nemzeti szocializmus faj védelem!) Mélyen t. Ház! Én úgy éreztem, ,hogy el kellett ezt mondanom. (Helyeslés.) Én nem szégyelem azt, hogy német származású vagyok (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.), de büszke vagyok arra, hogy őseim ebbe a hazába jöttek be és ez a haza hazám marad akkor is, ha elsodor engem innen az élet forgataga, mert aki a Tisza vizét issza. vágyik annak szíve vissza. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) . , „ ' Nemcsak német nemzetiségű területnek vagyok a képviselője, hanem horvát nemzetiségű területé is és mivel bírom a nyelvüket, belenézek a lelkükbe. Azok az emberek is csak azt várják, amit mi, egy sem akar elmenni ebiből a hazából, egy sem akarja a földjét kicserélni, hogy áttelepítsék, nem akarnak elmenni, nem akarunk elmenni, itt akarunk élni és itt akarunk meghalni, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy 48-ban is voltak branyíszkói hősök, voltak tisztességes, becsületes gondolkozású horvátok is. nem Jellasics pribékje volt mindegyik. (Ügy van! a jobboldalon.) Azt is tudom, hogy nagyon de nagyon sok német harcolt a vitéz 48-as honvédek között, hiszen összeállítottam egyszer kíváncsiságból egy statisztikát és azt láttam, hogy Görgey tábornoki karában csaknem 50 százalékban német nevűek voltak, biztosan velem együtt nagyon j,ó magyarok, sőt talán jobbak, mint én, mert többet harcoltak. Rajniss Ferenc közbeszól.) Én megmondtam a népemnek, amikor ilyen súlyos kérdéseket vetettek fel, hogy nem szabad nekünk zúgolódnunk, íha mostohaságot érzünk itt, mert azt a mostohaságot a másik magyar testvér súlyosabban érzi. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Amikor láttam egypár zúgolódó arcot, rámutattam arra, hogyne feledd el, hogy a te községedben neked 50—100—150—200 hold földed van % ugyanakkor, amikor a iszomszéd magyar községben a bírónak csak 20 hold földje van. (Ügy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Meskó Zoltán: Ez a magyar becsület!) Nem fojtották el tehát azt a törekvésedet, (hogy terjeszkedni akarsz» a gyermeked résztvesz a magyar hadseregben, a tanítói karban, a minisztériumban ülnek benn ebből a fajtából, nem mondhatod tehát, hogy ez a haza mostohagyermekként kezelt téged. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) És ha ez a haza nem kezelt mostohagyermekként, akkor te nem tekintheted ezt a Hungáriát mostoha anyádnak. (Élénk éljenzés és taps.) '. . Mélyen t. Ház! Nem akartam felszólalni, hiszen kényes kérdést boncolgatunk. (Egy hang a középen: Éppen azért!) Meg kellett, azonban ezt mondanom, hogy másképpen kell, hogy lássák ezt a nemzetiségi kérdést Magyarországon. Ez az ország egy kis hajó, amelyet vezetni kell és akár németajkúak, akár magyarok, akár Horvátok, akár tótok vagyunk, fogjunk össze, (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) mert ha nem húzzuk a vitorla kötelét, akkor el fogunk sülyedni ebben az óriási germán és szláv tengerben. (Élénk éljenzés és taps.) Mélyen t. Ház! Nem kéli csodíálkozniok azon, hogy rajtam zöld ing van. (Füssy Kálmán: A szív nem az!) Én a nemzeti szocializmust előbb vallottam már életcélomul, mielőtt hazajöttem. Én igenis magyarságom miatt