Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

226 Az országgyűlés képviselőházának akarom idje tárni, hogy megmutassam, mit ér­zek én akkor, ha látom, hogy magyar marja a magyart. Mólyen t. Ház! Nemzetiségi kerület /kép­viselője vagyok, bele kell néznem ennek a ké­nyes.^ de igen fontos problémának a belsejébe és véleményt kell alkotnom, rmert megkérdez­nek róla, hogyan kívánom ennek a problémá­nak a megoldását. Tudom, hogy erre választ sem adhatok, csak érzem, ^hogy ennek az óriási problémának megoldásához nem para­grafus, hanem szív kell. A hozzám intézett kérdésekre igyekeztem megmondani, megma­gyarázni az én idegen ajkú magyar testvé­reimnek, hogy mi leihet a mi feladatunk ebben a szentistváni birodalomban. Itt születtünk, itt akarunk élni és itt további ezeréves boldo­gulást akarunk látni. (Helyeslés és éljenzés jobb felől és a középen.) Mi ennek az ország­nak az alapjait, igenis, erősíteni akarjuk, mi ezért az országért szenvedtünk és harcoltunk a hozzánk hasonló ajkú külfölddel szemben a magyar szabadságharcban. Harcoltunk ezért az országért a világháborúban és fogunk har­colni a Felvidéken kívül a többi országrészek visszaszerzésében is. (Éljenzés és taps jobb> fetől, a középen és a baloldalon.) Hogy mi lehet a szerepünk? Nekünk speciális szerepünk van ebben a hazáhan. Erről a szerepiről óhajtanék beszélni, csak azért, hogy a lelkivilágunkba lássanak bele. Ez a szerep az, íhogy ha innen hazulról egy esunya hang ütődik meg — amely nem magyar hang, hangsúlyozom — kifelé a németek fölé, akkor bielénk rúgtak, úgy érezzük, viszont ha onnan jön egy hang, amely belerúg a magyar lélekbe, aiz megint csak bennünket rug meg. Mi vagyunk azok a Prügelknabek, akik érezzük, hogy ez az egy színvonalon, egy világnézeten álló nemzet egymást marja és rúgja, mi vagyunk a vér­zők és mi vagyunk azok, akik érezzük ezek­nek a rúgásoknak a súlyosságát. Ezt álljuk is és arra fogunk törekedni, mindig ezt a kis hazát szolgálva, hogy összekötő kapcsai le­gyünk a magyar és a német léleknek. E,gymáö mellett kell élnünk, tehát nem lehetünk ellen­ségek. A világnézetünk is egy, nekik sem le­het szándékuk,, hogy ezt a kis történelmi gyöngyszemet eltöröljék a föld színéről (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), azonban test­vérek, mélyen t. Ház, az az érzésem, hogy ha az ő hatalmas erejük a mi érdekeinket is szol­gálja, ajkkor vegyük azt úgy, mintha eigy test­véri kéz szorítaná az árva magyar nemzet kezét. Mélyen t. Ház! Fájó sebet kell elintenem akkor, amikor rá kell mutatnom arra, hogy itt ebben az országban — előrebocsátom, el­hiszem, hogy jóhiszeműen csinálják, de vala­hogy ez nekünk mégis fáj — egyesületeket, társadalmi csoportokat 'létesítenek; mindenféle törzsökösség, turáni vadász és egyéb címek alatt. Én azt érzem, hogy én és a többi ma­gyar, mert magyarok vagyunk, igenis közele­dünk és szívvel-lélekkel benne vagyunk eb­ben a nemzetben, s most jönnek olyanok, akik bennünket ki akarnak rekeszteni ebből az anyai szeretetből, meg akarnak bennünket rö­vidíteni. Ez ellen tiltakoznunk kell és tilta­kozom, mert nem szolgálja a nemzet érdekét az» aki a törzsökösséget keresi. íme vannak ezren, százezren, hiszen a közéleti nagysá­gaink között is vannak nagyon sokan, akik nőm törzsökös családból származtak, azonban ezt a törzsökösséget meg akarjuk szeírezni, mint ahogy én is megszereztem nevemnek az odaadásával. {Élénk helyeslés, éljenzés és taps 115. ülése 19UO június 11-én, kedden. a jobb- és a baloldalon. — Eqy hang jobbfe­lől: Magyar ember így beszél! — Meskó Zol­tán: Vannak törzsöikös zsidók! — Palló Imre: A nemzeti szocializmus faj védelem!) Mélyen t. Ház! Én úgy éreztem, ,hogy el kellett ezt mondanom. (Helyeslés.) Én nem szégyelem azt, hogy német származású va­gyok (Éljenzés és taps a jobboldalon és a kö­zépen.), de büszke vagyok arra, hogy őseim ebbe a hazába jöttek be és ez a haza hazám marad akkor is, ha elsodor engem innen az élet forgataga, mert aki a Tisza vizét issza. vágyik annak szíve vissza. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) . , „ ' Nemcsak német nemzetiségű területnek vagyok a képviselője, hanem horvát nemzeti­ségű területé is és mivel bírom a nyelvüket, belenézek a lelkükbe. Azok az emberek is csak azt várják, amit mi, egy sem akar el­menni ebiből a hazából, egy sem akarja a földjét kicserélni, hogy áttelepítsék, nem akarnak elmenni, nem akarunk elmenni, itt akarunk élni és itt akarunk meghalni, azon­ban nem szabad elfelejtenünk, hogy 48-ban is voltak branyíszkói hősök, voltak tisztességes, becsületes gondolkozású horvátok is. nem Jel­lasics pribékje volt mindegyik. (Ügy van! a jobboldalon.) Azt is tudom, hogy nagyon de nagyon sok német harcolt a vitéz 48-as honvé­dek között, hiszen összeállítottam egyszer kí­váncsiságból egy statisztikát és azt láttam, hogy Görgey tábornoki karában csaknem 50 százalékban német nevűek voltak, biztosan ve­lem együtt nagyon j,ó magyarok, sőt talán jobbak, mint én, mert többet harcoltak. Raj­niss Ferenc közbeszól.) Én megmondtam a népemnek, amikor ilyen súlyos kérdéseket vetettek fel, hogy nem szabad nekünk zúgolódnunk, íha mostohaságot érzünk itt, mert azt a mostohaságot a másik ma­gyar testvér súlyosabban érzi. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Amikor láttam egy­pár zúgolódó arcot, rámutattam arra, hogy­ne feledd el, hogy a te községedben neked 50—100—150—200 hold földed van % ugyanakkor, amikor a iszomszéd magyar községben a bíró­nak csak 20 hold földje van. (Ügy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Meskó Zoltán: Ez a magyar becsület!) Nem fojtották el te­hát azt a törekvésedet, (hogy terjeszkedni akarsz» a gyermeked résztvesz a magyar had­seregben, a tanítói karban, a minisztériumban ülnek benn ebből a fajtából, nem mondhatod tehát, hogy ez a haza mostohagyermekként kezelt téged. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) És ha ez a haza nem kezelt mos­tohagyermekként, akkor te nem tekintheted ezt a Hungáriát mostoha anyádnak. (Élénk éljenzés és taps.) '. . Mélyen t. Ház! Nem akartam felszólalni, hiszen kényes kérdést boncolgatunk. (Egy hang a középen: Éppen azért!) Meg kellett, azonban ezt mondanom, hogy másképpen kell, hogy lássák ezt a nemzetiségi kérdést Ma­gyarországon. Ez az ország egy kis hajó, ame­lyet vezetni kell és akár németajkúak, akár magyarok, akár Horvátok, akár tótok va­gyunk, fogjunk össze, (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) mert ha nem húzzuk a vitorla kötelét, akkor el fogunk sülyedni eb­ben az óriási germán és szláv tengerben. (Élénk éljenzés és taps.) Mélyen t. Ház! Nem kéli csodíálkozniok azon, hogy rajtam zöld ing van. (Füssy Kál­mán: A szív nem az!) Én a nemzeti szocializ­must előbb vallottam már életcélomul, mielőtt hazajöttem. Én igenis magyarságom miatt

Next

/
Thumbnails
Contents