Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

220 Az országgyűlés képviselőházának vasárnap tegyenek eleget a leventekötelezettségüknek. Ma olyan erős munka van, hogy nem nélkülözhetjük a levente munkáskezét a mezőgazdasági munkában hétköznap. A másik kérdés pedig, amelyben én már a Házon kívül is fordultam úgy a honvédelmi miniszter úrhoz, mint a pénzügyminiszter úrhoz egy nagyon szerény, de nagyon nyomatékosan előadott kéréssel, a családi segélyek kérdése. Tudom, igen t. Ház, hogy a mai idők mérhetetlenül sok pénzbe kerülnek nekünk, amikor azonban mi a maximumot követeljük meg az embereinktől, akkor tegyük lehetővé a lelki felkészülődést is, ehhez pedig rendkívül nagy mértékben fog hozzájárulni az, ha a bevonult harcos tudni fogja, hogy otthon most nem négy pengővel kevesebbet kap a családtagja, mint ahogy az ősszel vagy tavasszal kapott, hanem ismét visszaállítjuk a családi segélyt az eredeti színvonalára, ahogyan azt az elmúlt időkben folyósítottuk. T

1

. Ház! Osak ejgypiáír kérésit óhajtottam idehozni ép- ezen az egypár kérésen kívül, amelyet most a legsürgősebbnek láttam, kívántam leszögezni azt a tényt, hogy igenis, a kormányzat politikájával, a gyorsabb, haladóbb tempójú politikával egyetértek és ezért a felhatalmazást a kormányzat részére megszavazom. (Éljenzés és t<if)S a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző Rajniss Ferenc! Elnök: Rajniss Ferenc képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársamnak abban igaza van, hogy az ország hadüzenet nélkül is háborúban van. Nem tudjuk hogy melyik napon, nein tudjuk, hogy melyik órában kell az országgal szembeni legszentebb kötelességünket teljesíteni. Nem tudjuk, hogy mi vár a magyarra, nem tudjuk, hogy mit hordoz, a jövő: szerencse, boldogság, szerencsétlenség és: bufcás, elméletileg és logikailag mindkét eshetőség bekövetkezhetik a magyarság sorsában. Ez a súlyos helyzet Magyarország minden politikusát bizonyos meggondolásokra kell hogy késztessél. Tény, hogy csökkent a bírálat joga bármennyi keserűség legyen is valakinek a szívében, bármennyire is érezze önmagában azt, hogy elmaradtunk, Végzetesen elmaradtunk kötelességeink teljesítésében, elmaradtunk a világ haladásától, magára hagytuk óriási tömegeinket és nem teljesítettük velük szemben szociális feladatainkat, — hiszen nem paradicsom teremtéséről van itt szó, mert paradicsomról tényleg csak az álmodozó beszél ebben az országban, de egyszerű dolgokat, amelyeknek a keresztülvitele vagy megvalósítása csodálatos módon egyik oldalon sem ütközik semmi néven nevezendő akadályba, a gyakorlatban mégis esztendőkön, hosszú esztendőkön keresztül nem tudtunk végrehajtani. T. Ház! Hat esztendő alatt ebben a Házban töméntelen sok tapsot értem meg a kormánypárt és az ellenzék részéről, olyan kérdésekben, amelyeken a megoldás mind a mai napig késett. Ez a bürokráciával megterhelt, a személyi felelősség tökéletes hiányában adminisztratív úton vezetett ország, amelyben az új teremtő erő tökéletesen hiányzik, megszenvedi ezt az állapotot és amikor a bírálat csökkentésének kötelességét megállapítom, meg kell hogy állapítsam azt is, hogy a másik oldalon, ott, ahol a hatalmat kézben tartják, nem lehet az ország súlyos helyzetét tisztán az; uralomfennartás .bizonyos formájának a javára felhasználni. Kétoldalú a becsületes játék; az 115. ülése 19'40 június 11-én, kedden. egyik oldalon mérsékelt hang, a másik oldalon pedig olyan politika, amely nem személyeknek és nem egy lezárt rendszernek az uralmát akarja feltétlenül megrögzíteni azon a címen, hogy az ország bajban van. Húsz esztendő óta, mióta a magyar politikai életet figyelem, ahányszor itt Magyarország legsúlyosabb szociális kérdései a Ház elé kerültek, azokban a csodálatos békeidőkben, amelyeknek békéjét ma érezzük komolyan, és ma tudjuk, hogy valóban békeidők voltak, részben a& öregen, részben a fiatalon elaggott uraktól ebben a Házban mindig azt hallottam, hogy nem lehet most ehhez a kérdéshez hozzányúlni, mert az ország roppant súlyos külpolitikai helyzetben van. Méltóztassanak a naplókban utánanézni, húsz esztendő óta folyik ez a játék. Abban az időben is. amikor nem volt komolyan súlyos a külpolitikai helyzetünk, ugyanarra hivatkoztak, amire ma hivatkoznak. Mélyen t. Ház! Rengeteg kérdésben, amelyet itt az országszervezést illetően becsületesen és jogosan felvetettek, esztendőkön át nem kaptak választ a kormányzat részéről a kormányzathoz, a kormánypárthoz tartozó és az ellenzékhez tartozó képviselők. Komédia lett az interpellációs jog. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen beállításban szerepeltetni az interpellációs jogot. Rajniss Ferene: Igen. Az interpellációs jog értelme az lett volna, hogy az egyik oldalon azok, akik interpellálnak, a lehetőség szerint gondiolják^ meg, hogy milyen kérdéssel jönnek a Ház elé, a másik oldalon pedig az lett volna a kötelesség, hogy a miniszter urak helytálljanak és válaszoljanak a kérdésekre. Tisztelettel megállapítom, hogy akár egyik, akár másik oldalon van a hiba, egy bizonyos mértékű nagylelkűséget azok kell hogy gyakoroljanak, akik a hatalom birtokában vannak. (Ügy van! a baloldalon.) Ez a szabály mindenütt a világon, különösen, ahol eltúlzottan és hatalmasan, nagyban és teljes egészében a hatalom egyetlen kormányzat vagy párt kezében van. A nemzeti megbékülés tehát, amiről olyan sokat beszéltünk és amiről olyan sokat írnak, amit minden bankettbeszédben elmondanak, nem kezdődhetik úgy, hogy mindenki minden álmát, minden gondolatát, minden javító szándékát feladja, lefekszik és a másik oldal ennek tapsol. Ez nem megoldása a nemzeti együttműködésnek. Méltóztassanak végignézni Európán, hadviselő és nem hadviselő államokban, amikor arról volt szó, hogy felejtsék el a sérelmeket és^ próbáljanak a pártok legalább ebben az átmeneti időben egymásmellett haladni, sehol sem találták H ezt a nagyszerű megoldást, amelyet mi kitaláltunk, hogy a kormányzat teljes, tökéletes egészében, a maga irányzatának teljes viselésében helyén maradt, a többi plédig törje el a derekát a kormányzat előtt. Ilyen megoldás sehtol Európában nincs, ezt a megoldást a mi politikai életünkre találták ki. T. Ház! Magyarország végeredményben a revizió országa és a magyar nép a revízió népe. Húsz esztendő óta minden banketten ugyanazokat a beszédeket halljuk. Ha miniszter, államtitkár vagy valami szeretett ember mondja el ezeket, akkor ugyanazok a stereofcip mondatok nagy betűkkel adatnak le az újságokban. Ha más mondja el, nem adatnak le. Revízióról h eszélnek, a revízióra ürítik mindig a serleget és én azt mondóim, hogy a mi szellemi életünk előkészítésében, a mi népünk felkészítésében a nagy időkre és a revizió kérdé-