Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

220 Az országgyűlés képviselőházának vasárnap tegyenek eleget a leventekötelezett­ségüknek. Ma olyan erős munka van, hogy nem nélkülözhetjük a levente munkáskezét a mezőgazdasági munkában hétköznap. A másik kérdés pedig, amelyben én már a Házon kívül is fordultam úgy a honvédelmi miniszter úrhoz, mint a pénzügyminiszter úr­hoz egy nagyon szerény, de nagyon nyoma­tékosan előadott kéréssel, a családi segélyek kérdése. Tudom, igen t. Ház, hogy a mai idők mérhetetlenül sok pénzbe kerülnek nekünk, amikor azonban mi a maximumot követeljük meg az embereinktől, akkor tegyük lehetővé a lelki felkészülődést is, ehhez pedig rendkívül nagy mértékben fog hozzájárulni az, ha a be­vonult harcos tudni fogja, hogy otthon most nem négy pengővel kevesebbet kap a család­tagja, mint ahogy az ősszel vagy tavasszal ka­pott, hanem ismét visszaállítjuk a családi se­gélyt az eredeti színvonalára, ahogyan azt az elmúlt időkben folyósítottuk. T 1 . Ház! Osak ejgypiáír kérésit óhajtottam idehozni ép- ezen az egypár kérésen kívül, ame­lyet most a legsürgősebbnek láttam, kívántam leszögezni azt a tényt, hogy igenis, a kormány­zat politikájával, a gyorsabb, haladóbb tem­pójú politikával egyetértek és ezért a felhatal­mazást a kormányzat részére megszavazom. (Éljenzés és t<if)S a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző Rajniss Ferenc! Elnök: Rajniss Ferenc képviselő urat il­leti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársamnak abban igaza van, hogy az ország hadüzenet nélkül is háborúban van. Nem tudjuk hogy melyik napon, nein tud­juk, hogy melyik órában kell az országgal szembeni legszentebb kötelességünket teljesí­teni. Nem tudjuk, hogy mi vár a magyarra, nem tudjuk, hogy mit hordoz, a jövő: sze­rencse, boldogság, szerencsétlenség és: bufcás, elméletileg és logikailag mindkét eshetőség bekövetkezhetik a magyarság sorsában. Ez a súlyos helyzet Magyarország minden politikusát bizonyos meggondolásokra kell hogy késztessél. Tény, hogy csökkent a bírálat joga bármennyi keserűség legyen is valaki­nek a szívében, bármennyire is érezze önma­gában azt, hogy elmaradtunk, Végzetesen el­maradtunk kötelességeink teljesítésében, elma­radtunk a világ haladásától, magára hagytuk óriási tömegeinket és nem teljesítettük velük szemben szociális feladatainkat, — hiszen nem paradicsom teremtéséről van itt szó, mert pa­radicsomról tényleg csak az álmodozó beszél ebben az országban, de egyszerű dolgokat, amelyeknek a keresztülvitele vagy megvalósí­tása csodálatos módon egyik oldalon sem üt­közik semmi néven nevezendő akadályba, a gyakorlatban mégis esztendőkön, hosszú esz­tendőkön keresztül nem tudtunk végrehajtani. T. Ház! Hat esztendő alatt ebben a Ház­ban töméntelen sok tapsot értem meg a kor­mánypárt és az ellenzék részéről, olyan kér­désekben, amelyeken a megoldás mind a mai napig késett. Ez a bürokráciával megterhelt, a személyi felelősség tökéletes hiányában ad­minisztratív úton vezetett ország, amelyben az új teremtő erő tökéletesen hiányzik, megszen­vedi ezt az állapotot és amikor a bírálat csök­kentésének kötelességét megállapítom, meg kell hogy állapítsam azt is, hogy a másik ol­dalon, ott, ahol a hatalmat kézben tartják, nem lehet az ország súlyos helyzetét tisztán az; ura­lomfennartás .bizonyos formájának a javára felhasználni. Kétoldalú a becsületes játék; az 115. ülése 19'40 június 11-én, kedden. egyik oldalon mérsékelt hang, a másik oldalon pedig olyan politika, amely nem személyeknek és nem egy lezárt rendszernek az uralmát akarja feltétlenül megrögzíteni azon a címen, hogy az ország bajban van. Húsz esztendő óta, mióta a magyar politikai életet figyelem, ahányszor itt Magyarország legsúlyosabb szo­ciális kérdései a Ház elé kerültek, azokban a csodálatos békeidőkben, amelyeknek békéjét ma érezzük komolyan, és ma tudjuk, hogy va­lóban békeidők voltak, részben a& öregen, rész­ben a fiatalon elaggott uraktól ebben a Ház­ban mindig azt hallottam, hogy nem lehet most ehhez a kérdéshez hozzányúlni, mert az ország roppant súlyos külpolitikai helyzetben van. Méltóztassanak a naplókban utánanézni, húsz esztendő óta folyik ez a játék. Abban az idő­ben is. amikor nem volt komolyan súlyos a külpolitikai helyzetünk, ugyanarra hivatkoz­tak, amire ma hivatkoznak. Mélyen t. Ház! Rengeteg kérdésben, ame­lyet itt az országszervezést illetően becsülete­sen és jogosan felvetettek, esztendőkön át nem kaptak választ a kormányzat részéről a kor­mányzathoz, a kormánypárthoz tartozó és az ellenzékhez tartozó képviselők. Komédia lett az interpellációs jog. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék ilyen beállításban szerepeltetni az in­terpellációs jogot. Rajniss Ferene: Igen. Az interpellációs jog értelme az lett volna, hogy az egyik ol­dalon azok, akik interpellálnak, a lehetőség szerint gondiolják^ meg, hogy milyen kérdéssel jönnek a Ház elé, a másik oldalon pedig az lett volna a kötelesség, hogy a miniszter urak helytálljanak és válaszoljanak a kérdésekre. Tisztelettel megállapítom, hogy akár egyik, akár másik oldalon van a hiba, egy bizonyos mértékű nagylelkűséget azok kell hogy gya­koroljanak, akik a hatalom birtokában van­nak. (Ügy van! a baloldalon.) Ez a szabály mindenütt a világon, különösen, ahol eltúl­zottan és hatalmasan, nagyban és teljes egé­szében a hatalom egyetlen kormányzat vagy párt kezében van. A nemzeti megbékülés te­hát, amiről olyan sokat beszéltünk és amiről olyan sokat írnak, amit minden bankettbe­szédben elmondanak, nem kezdődhetik úgy, hogy mindenki minden álmát, minden gondo­latát, minden javító szándékát feladja, lefek­szik és a másik oldal ennek tapsol. Ez nem megoldása a nemzeti együttműködésnek. Mél­tóztassanak végignézni Európán, hadviselő és nem hadviselő államokban, amikor arról volt szó, hogy felejtsék el a sérelmeket és^ próbál­janak a pártok legalább ebben az átmeneti időben egymásmellett haladni, sehol sem ta­lálták H ezt a nagyszerű megoldást, amelyet mi kitaláltunk, hogy a kormányzat teljes, tö­kéletes egészében, a maga irányzatának teljes viselésében helyén maradt, a többi plédig törje el a derekát a kormányzat előtt. Ilyen meg­oldás sehtol Európában nincs, ezt a megol­dást a mi politikai életünkre találták ki. T. Ház! Magyarország végeredményben a revizió országa és a magyar nép a revízió népe. Húsz esztendő óta minden banketten ugyanazokat a beszédeket halljuk. Ha minisz­ter, államtitkár vagy valami szeretett ember mondja el ezeket, akkor ugyanazok a stereofcip mondatok nagy betűkkel adatnak le az újsá­gokban. Ha más mondja el, nem adatnak le. Revízióról h eszélnek, a revízióra ürítik mindig a serleget és én azt mondóim, hogy a mi szel­lemi életünk előkészítésében, a mi népünk fel­készítésében a nagy időkre és a revizió kérdé-

Next

/
Thumbnails
Contents