Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

218 Az országgyűlés képviselőházánál pontból vizsgáltuk, hogy az ország nagy érdekei, politikai, gazdasági, szociális és egyéb érdekei szempontjából szükség van-e rá Vagy nines, a múltban, amikor nyugalamasabb idők voltak, hiszen béke volt egész Európában és a mi helyzetünk nyugodtabb, veszélytelenebb volt, úgy látszik, hogy akkor erre okvetlenül szükség nem volt, hogy — mint előbb mondottam — talán csak kormányzati kényelmi szempontokat szolgált, az ilyen felhatalmazási javaslat ellen foglaltunk állást. De éppen azért, mert ma is pártpolitikamentesen, az ország, általános érdekei szempontjából vizsgáljuk meg ezt a kérdést, kénytelenek vagyunk arra a megállapításra jutni, 'hogy ma minden kormánynak, amely lelkiismeretesen veszi a kötelességét és érzi felelősségének teljes súlyát, amely lelkiismeretesen és erős kézzel akarja az ország hajóját a (mai zivataros időn keresztüílkormányozai, múlhatatlanul szüksége van erre a felhatalmazásra, hogy ebbeli kötelezettségének eleget tehessen és így elvi álláspontunk teljes fenntartása mellett a parlamentáris kormányzás, a demokratikus^ kormányzás tekintetében — ezt külön hangsúlyozni nem szükséges — ma, a jelen helyzetben a mi pártunk megszavazza a kormánynak a kért felhatalmazást. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez a vita, amely e körül a javaslat körül eddig lefolyt, majdnem egy költségvetési vitára emlékeztetett, mert a különböző pártok szónokai, amikor ilyen széleskörű felhatalmazás megadásáról van szó, természetszerűleg a kormánnyal szemben való bizalom vagy bizalmatlanság kérdését is szóváteszik. A magam részéről nem egészen így fogom fel a kérdést, mert a jelen esetben politikai hiba, rövidlátás vagy esetleg alacsonyabbrendű pártérdekeknek előtérbetolása volna az, ha ezt a kérdést csak a kormányzattal szemben viseltetett bizalom vagy bizalmatlanság szempontjából vizsgálnánk. A mi pártunk elvi álláspontja nem változott, az közismert, erről kár most külön beszélni, kár külön pártprogrammokat előadni és kár végigmenni a kormányzás, az államvezetés és a belpolitika minden egyes pontján, hogy hol nem értünk egyet a kormánypolitikával, hol állunk szemben vele. Erre megvolt az alkalom a költségvetési vitánál, ahol ezt pártunk meg is tette. Éppen ezért azt akarjuk hangsúlyozni, hogy mindamellett, hogy belpolitikai meggyőződésünk nem változott, mindamellett, hogy fentartjunk mindazokat az elvi kifogásokat, amelyeket eddig hangoztattunk a kormánypolitikával szemben, mégis ma, amikor a kormánynak, amelynek becsületes magyar szándékairól természetesen meg vagyunk győződve, amikor a miniszterelnök úrnak nehéz helyzetét mélyen át tudjuk érezni, — abból az egy szempontból legalábbis feltétlenül bízunk a jelenlegi miniszterelnök úrban, hogy magyar szempontból és csakis magyar szempontból vizsgálja a mai helyzetet és fogja fel igen nehéz feladatát, hogy ezeken a zivataros időkön keresztülkormányozza az orszálgot — igazán lelkiismeretes magyar ember, aki átérzi ésí átlátja a mai helyzet nehéz voltát, nem tehet mást, münt hogy a kárt felhatalmazást megadja. (Ügy van! a baloldalon.) Igen t. Ház! Ezzel kapcsolatban itt sok szó esett a nemzet egységéről és arról, hogy meg kell teremteni azt az egységet, egységbe kell forrasztani a nemzetet. Én nagyon szomorúnak és a valósággal ellenkezőnek tartanám, s : 115. ülése 19%0 június 11-én, kedden. a magyar nemzetre nézve meg nem érdemelt lekicsinylésnek venném azt, ha arról beszélnénk, hogy itt esetről-esetre kell a nemzet nagy sorsproblémáiban az egységet megteremteni. Éppen a mai ülés is példája annak, amit állítok. Azt látom, hogy lehetnek egyes kér idések, amelyekben nézeteltérések vannak, lehetnek ilyenek alapvető kérdésekben, amint szeretik mondani, világnézeti kérdésekben is, de egy szempontból nincs a Ház egyik oldala és a másik között sem eltérés, hogy: az egységes magyar nemzetet fenn kell tartani, az egységet nem megteremteni kell, hanem meg kell erősítenünk s hogy anyanyelvre és származásra való tekintet nélkül minden állampolgárt a magyar nemzet tagjának kell tekintenünk. Állást kell foglalnunk és tiltakoznunk kell minden olyan törekvés ellen, amely a magyar nemzetet atomizálni akarná, részeire akarná felbontani. Itt valamennyi szónok — más szavakkal, más stílussal, — ugyanezt a meggyőződést juttatta kifejezésre, amely természetszerűleg nem is lehetett más, mert tisztességes magyar embernek és felelőssége tudatában lévő törvényhozónak nem is lehet más álláspontja. Ezzel a kérdéssel nem is óhajtok tovább foglalkozni, hiszen az elnök úrnak az ülés elején tett indítványát a Ház úgyszólván egyhangúlag megszavazta ési ezzel már le is szögezte álláspontját s tanújelét adta sokat hirdetett és —^ valóban, ahol a nemzet létéről és elsőrangú érdékeiről van szó, — meg isi lévő egységének. Legyen szabad azonban itt még egykét szót szólnom arról, hogy azok, akik azt képzelik, hogy ebben, az országban ma komolyabb zavart, komoly harcot, komoly vitát lehet kiprovokálni olyan kérdések idehozatalával, amelyek a mi törvényeinkben és alkotmáinyunkban el vannak már döntve, — nagyon tévednek. Nincsen ennek a Háznak egy tagja sem és nincs egyáltalában újságolvasó ember, aki ne emlékeznék arra, hogy nem olyan hosszú idővel, nem is egészen két évvel ezelőtt egy ehhez teljesen hasonló — és hogy úgy mondjam, — ennek majdnem mintaképéül szolgáló tervezet, törvényjavaslat mellett való agitáció érte el a mi szempontunkból akkoriban igen örvendetes sikerét, amely a csehszlovák államalakulatnak felrobbantásához vezetett; nekünk ugyanis előnyünkre szolgált, hogy a trianoni békeszerződésben a mi rovásunkra meggyarapodott, mesterkélt államalakulat felrobbant. Viszont ugyanannyira tiltakoznunk kell az ellen, hogy ezeréves múlttal rendelkező, az ezeréves történelmünk folyamán vérrel és bölcseséggel felépített magyar birodalmi gondolatot robbantani próbálják ugyanolyan eszmék, amelyek máshol sikeres robbantóképességüket beigazolták. (Úgy van! Ügy van! Taps.) Mélyen t. Ház! Ha már a kormánynak az előbb elmondottak alapján megszavazzuk is — és meggyőződésünk szerint szükséges megszavaznunk — ezt a felhatalmazást, akkor legyen szabad az igen t. kormány figyelmét felhívni még arra, hogy ezzel a felhatalmazással esak ott és akkor éljen, amikor okvetlenül szükség van reá, tehát ha a felhatalmazás betűi szerint neki joga volna bizonyos kérdéseket a törvényhozás kikapcsolásával elintézni, hanem olyan nagy a sürgősség, hogy abból veszély származik az országra, ha nem olyan lényeges,