Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

218 Az országgyűlés képviselőházánál pontból vizsgáltuk, hogy az ország nagy érde­kei, politikai, gazdasági, szociális és egyéb ér­dekei szempontjából szükség van-e rá Vagy nines, a múltban, amikor nyugalamasabb idők voltak, hiszen béke volt egész Európában és a mi helyzetünk nyugodtabb, veszélytelenebb volt, úgy látszik, hogy akkor erre okvetlenül szükség nem volt, hogy — mint előbb mondot­tam — talán csak kormányzati kényelmi szem­pontokat szolgált, az ilyen felhatalmazási ja­vaslat ellen foglaltunk állást. De éppen azért, mert ma is pártpolitika­mentesen, az ország, általános érdekei szem­pontjából vizsgáljuk meg ezt a kérdést, kény­telenek vagyunk arra a megállapításra jutni, 'hogy ma minden kormánynak, amely lelki­ismeretesen veszi a kötelességét és érzi fele­lősségének teljes súlyát, amely lelkiismerete­sen és erős kézzel akarja az ország hajóját a (mai zivataros időn keresztüílkormányozai, múlhatatlanul szüksége van erre a felhatalma­zásra, hogy ebbeli kötelezettségének eleget te­hessen és így elvi álláspontunk teljes fenntar­tása mellett a parlamentáris kormányzás, a demokratikus^ kormányzás tekintetében — ezt külön hangsúlyozni nem szükséges — ma, a jelen helyzetben a mi pártunk megszavazza a kormánynak a kért felhatalmazást. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez a vita, amely e körül a javaslat körül eddig lefolyt, majdnem egy költségvetési vi­tára emlékeztetett, mert a különböző pártok szónokai, amikor ilyen széleskörű felhatalma­zás megadásáról van szó, természetszerűleg a kormánnyal szemben való bizalom vagy bizal­matlanság kérdését is szóváteszik. A magam részéről nem egészen így fogom fel a kérdést, mert a jelen esetben politikai hiba, rövidlátás vagy esetleg alacsonyabbrendű pártérdekek­nek előtérbetolása volna az, ha ezt a kérdést csak a kormányzattal szemben viseltetett biza­lom vagy bizalmatlanság szempontjából vizs­gálnánk. A mi pártunk elvi álláspontja nem válto­zott, az közismert, erről kár most külön be­szélni, kár külön pártprogrammokat előadni és kár végigmenni a kormányzás, az állam­vezetés és a belpolitika minden egyes pontján, hogy hol nem értünk egyet a kormánypoliti­kával, hol állunk szemben vele. Erre megvolt az alkalom a költségvetési vitánál, ahol ezt pártunk meg is tette. Éppen ezért azt akarjuk hangsúlyozni, hogy mindamellett, hogy bel­politikai meggyőződésünk nem változott, mindamellett, hogy fentartjunk mindazokat az elvi kifogásokat, amelyeket eddig hangoztat­tunk a kormánypolitikával szemben, mégis ma, amikor a kormánynak, amelynek becsü­letes magyar szándékairól természetesen meg vagyunk győződve, amikor a miniszterelnök úrnak nehéz helyzetét mélyen át tudjuk érezni, — abból az egy szempontból legalábbis feltétlenül bízunk a jelenlegi miniszterelnök úrban, hogy magyar szempontból és csakis magyar szempontból vizsgálja a mai helyze­tet és fogja fel igen nehéz feladatát, hogy ezeken a zivataros időkön keresztülkormá­nyozza az orszálgot — igazán lelkiismeretes magyar ember, aki átérzi ésí átlátja a mai helyzet nehéz voltát, nem tehet mást, münt hogy a kárt felhatalmazást megadja. (Ügy van! a baloldalon.) Igen t. Ház! Ezzel kapcsolatban itt sok szó esett a nemzet egységéről és arról, hogy meg kell teremteni azt az egységet, egységbe kell forrasztani a nemzetet. Én nagyon szomorú­nak és a valósággal ellenkezőnek tartanám, s : 115. ülése 19%0 június 11-én, kedden. a magyar nemzetre nézve meg nem érdemelt lekicsinylésnek venném azt, ha arról beszél­nénk, hogy itt esetről-esetre kell a nemzet nagy sorsproblémáiban az egységet megterem­teni. Éppen a mai ülés is példája annak, amit állítok. Azt látom, hogy lehetnek egyes kér idések, amelyekben nézeteltérések vannak, le­hetnek ilyenek alapvető kérdésekben, amint szeretik mondani, világnézeti kérdésekben is, de egy szempontból nincs a Ház egyik oldala és a másik között sem eltérés, hogy: az egysé­ges magyar nemzetet fenn kell tartani, az egy­séget nem megteremteni kell, hanem meg kell erősítenünk s hogy anyanyelvre és szárma­zásra való tekintet nélkül minden állampol­gárt a magyar nemzet tagjának kell tekinte­nünk. Állást kell foglalnunk és tiltakoznunk kell minden olyan törekvés ellen, amely a ma­gyar nemzetet atomizálni akarná, részeire akarná felbontani. Itt valamennyi szónok — más szavakkal, más stílussal, — ugyanezt a meggyőződést juttatta kifejezésre, amely ter­mészetszerűleg nem is lehetett más, mert tisz­tességes magyar embernek és felelőssége tuda­tában lévő törvényhozónak nem is lehet más álláspontja. Ezzel a kérdéssel nem is óhajtok tovább foglalkozni, hiszen az elnök úrnak az ülés ele­jén tett indítványát a Ház úgyszólván egyhan­gúlag megszavazta ési ezzel már le is szögezte álláspontját s tanújelét adta sokat hirdetett és —^ valóban, ahol a nemzet létéről és első­rangú érdékeiről van szó, — meg isi lévő egy­ségének. Legyen szabad azonban itt még egy­két szót szólnom arról, hogy azok, akik azt képzelik, hogy ebben, az országban ma komo­lyabb zavart, komoly harcot, komoly vitát le­het kiprovokálni olyan kérdések idehozatalá­val, amelyek a mi törvényeinkben és alkot­máinyunkban el vannak már döntve, — na­gyon tévednek. Nincsen ennek a Háznak egy tagja sem és nincs egyáltalában újságolvasó ember, aki ne emlékeznék arra, hogy nem olyan hosszú idővel, nem is egészen két évvel ezelőtt egy ehhez teljesen hasonló — és hogy úgy mondjam, — ennek majdnem mintaképéül szolgáló tervezet, törvényjavaslat mellett való agitáció érte el a mi szempontunkból akkori­ban igen örvendetes sikerét, amely a cseh­szlovák államalakulatnak felrobbantásához ve­zetett; nekünk ugyanis előnyünkre szolgált, hogy a trianoni békeszerződésben a mi rová­sunkra meggyarapodott, mesterkélt államala­kulat felrobbant. Viszont ugyanannyira tilta­koznunk kell az ellen, hogy ezeréves múlttal rendelkező, az ezeréves történelmünk folyamán vérrel és bölcseséggel felépített magyar biro­dalmi gondolatot robbantani próbálják ugyan­olyan eszmék, amelyek máshol sikeres rob­bantóképességüket beigazolták. (Úgy van! Ügy van! Taps.) Mélyen t. Ház! Ha már a kormánynak az előbb elmondottak alapján megszavazzuk is — és meggyőződésünk szerint szükséges meg­szavaznunk — ezt a felhatalmazást, akkor le­gyen szabad az igen t. kormány figyelmét fel­hívni még arra, hogy ezzel a felhatalmazással esak ott és akkor éljen, amikor okvetlenül szükség van reá, tehát ha a felhatalmazás betűi szerint neki joga volna bizonyos kérdéseket a törvényhozás kikapcsolásával elintézni, hanem olyan nagy a sürgősség, hogy abból veszély származik az országra, ha nem olyan lényeges,

Next

/
Thumbnails
Contents