Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

2l2 Az országgyűlés képviselőházának társam, ta népi politika s a szociális reformok gondolatának kemény ós őszinte harcosa, felsorolta itt azokat a követeléseket, amelyeknek mielőbbi megvalósítását a magyar nép érdekében szükségesnek tartja. Egyetértek Matolcsy Mátyás t. képviselőtársammal akkor, amikor szemrehányást tesz a rendszernek azért, hogy sok alkalmas időt elmulasztott a nagy népi követelések megoldására, egyetértek vele, de ki is egészíteném képviselőtársam felsorakoztatott problémáit néhány olyan egyszerű gondolattal, amely talán nem számít a nagy reformgondolatok közé, amely azonban iá magyar föld népének érdekében igen jelentős kérdésnek számít. Az első a következő. Bár a szociálpolitika s a népi pfolitika első alanyává a föld népét, a magyar fiálu társadálmát teszik mindig és miniszterelnökök ismerik el sorban egymásután, hogy elsősorban a magyar föld népét kell megsegíteni és ha lehetőség és mód „adódik társadalmi felemelésre, akkor legelőször a falu népét kell abba a helyzetbe hozni, hogy szociális téren ne legyen oka elégedetlenségre és panaszra, mégis még mindtig nem tekintik például a mezőgazdasági termelést, a föld népének munkáját éppen olyan honvédelmi termelési érdeknek, mint például a gyáriparnak, a gyári nagyüzemnek a munkáját. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Azt látom, hogy nehéz időkben minden áldozatot képesek vagyunk meghozni azért, — ezt meg is értem bizonyos mértékig — hogy a gyáripar a reábízott feladatoknak minél nagyobb mértékben tudjon r

megfelelni, ezzel szemben azonban azt kell látnom, hogy a mezőgazdasági termelés, előmozdításáról, főleg pedig, a kisemberek termelésének előmozdításáról még mind a mai napig nem gondoskodik hasonló mértékben a kormányzat. Peyer Károly t. képviselőtársam azt mondotta előttem, hogy ő elsősorban azt a követelést szegezi szembe a felhatalmazási javaslattal kapcsolatban a kormánnyal, hogy a mezőgazdasági árakat törje le és hozza arányba a kereslettel és az ipari cikkek áraival. Nem tudom, honnan veszi képviselőtársam a tájékozottságát, egyet azonban nagyon könnyen megállapíthatna még akkor is, ha soha nem hallott volna mezőgazdasági termelési problémákról: megállapíthatná azt, hogy a búza árát vagy három évvel ezelőtt 20 pengő körüli öszszegben állapították meg és most, amikor valóban minden termelési költség, minden mezőgazdasági termelési szükséglet ára irtózatos mértékben emelkedik és drágul, a búza ára ugyancsak 20 pengő és semmivel sem több, mint akkor volt, amikor még lényegesen olcsóbb volt az ipari cikkek ára és a mezőgazdáságnak kisebb volt a terhe. (Paczolay György: Ráfizetnek!) Ha a gazdáknak a kormánypolitikával szemben van követeinivalójuk, az az lehet, hogy igenis nivellálják az árakat, mert ha ez a nivellálás igazságosan történik meg, a mezőgazdasági termények árának emelkednie kell az ipari cikkek árához ós az időközben megnövekedett terhekhez és termelési költségekhez, munkabérekhez és egyéb költségekhez képest. T. Ház! Nem tudom, hogy a kormánynak az az ^intézkedése, amellyel most a mezőgazdasági értékesítés élére kormánybiztost állított egyik képviselőtársunk személyében, milyen elgondolásból született meg, azonban szeretném felhívni az igen t. kormány figyelmét egynéhány különös jelenségre. Amióta a gazdasági életben egy világrendi átalakulás fo11S. ülése 194-0 június 11-^én, kedden. iyik, amióta a zsidó kereskedelmet a mezőgazdasági értékesítésből kikapcsolták, amióta ennek a jelszónak a hatása, hogy lehetőleg minden elérhető hasznot a gazda kapjon meg, megmutatkozik a magyar életben, azóta annyiféle altruista és önzetlen beleavatkozás történik a mezőgazdasági értékesítésbe, hogy ma sokkal több hasznot húznak le a gazdának terményéről és állatáról, mint a liberális értékesítési rendszer idején. Beleavatkoznak azon a címen, hogy segíteni akarják a gazdát, de nem elég, hogy beleavatkozik egy-kettő, hanem ellenőrzi egymást három-négy s mindegyik leveszi magának legalább azt a százalékot, amelyet valamikor levett a zsidó. (Ügy van! a baloldalon.) A. helyzet végül is az, hogy a gazda szempontjából ma hátrányosabb az értékesítés, mint volt korábban. (Úgy van! balfelöl.) A magam részéről ezt nem kárörömmel mondom, mert én annak örülnék, ha az az elgondolás, hogy minden elérhető hasznot lehetőleg a termelő kapjon meg, meg is valósulna ezzel az átalakulással. Sajnos, az ellenkezője következett be. Legyen szabad az igen t. kormánynak és a kormánybiztos úrnak figyelmét ezekre a jelenségekre felhívnom. Legyen elkészülve a kormánybiztos úr arra, hogy a falu népének megelégedésére csak akkor végezheti munkáját, ha ezeket az önzetlen segítő kezeket vesszővel leüti és megakadályozza őket abban, hogy önzetlenül nyúzzák a falu népét. (Paczolay György: Egykéz helyett százegy kéz! — Rassay Károly: Ezt akarták! — Palló Imre: Politikai kinevezés Volt!) A politikai felhatalmazáis meghosszabbítása kérésének, amelyet tárgyalunk és amelyet a kormánynak valószínűleg meg is fogunk adni, az az indokolása, hogy a kormánynak szüksége van arra, hogy gyorsabban és eredményesebben szólhasson bele az ország gazdasági életének irányításába. Nagyon hálásak lennénk, ha ennek a felhatalmazásnak birtokában a magyar életnek minden igazgatását gyorsabban végezné el a kormányzat. Amelyik képviselőtársam elvállalta már néha — azt hiszem, hogy mindenkinek elég gyakran kell vállalnia — egyik vagy másik választója kérelmének, panaszának, a minisztériumokhoz kerülő ügyéneik megsürgetését, az csak kétségbeeshetik azon a szörnyű bürokratizmuson, amellyel az állampolgárok dolgát ebben az országban intézik. (Ügy van! balfelől.) Ha Kis Péter hadirokkant-trafikus valamelyik községben 15 esztendő óta bérelt házbian árusította a trafikot és 15 esztendő alatt keservesen megtakarított magának annyit, hogy a szomszédban építtethessen magának egy kicsiny házat, akkor, ha át akarja vinni a maga kicsiny házába a trafikot, először kérvényt kell küldenie a pénzügyminiszterhez, ihogy engedje átvinni a trafikot a szomszédba. A pénzügyminiszter meglehetősen hosszú eljárás után elküldi a pénzügyigazgatóságnak; a pénzügyigazgatóság bizonyos iktatás és pihentetés után elküldi a pénzügyőri szakaszhoz; a pénzügyőri szakasz elküldi a községi elöljárósághoz és a községi elöljáróság ugyanezen az úton megfelelő várakozással együtt ismét visszaküldi a pénzügyminiszterhez és a pénzügyminiszter mondja ki másik 15 esztendő múlva, hogy Kis Péter hadirokkant-traf ikos átviheti a trafikját a szomszédba; holott ezt el lehetne intézni úgy is, hogy Kis Péter egy levelezőlapon bejelenti a fináncoknak, hogy a trafikomat pedig átvi-