Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

Az országgyűlés képviselőházának 1 szem ebbe a 'házba. (Horváth Zoltán: Ez az öncélú bürokrácia!) Az életnek azonban nemcsak ezen az egy vonalán, hanem számos vonalán vagyunk így. Látjuk, hogy a választópolgárok egy pillanatra sem hiszik azt, hogy az ő ügyük önként is elintéződik pár év alatt, hanem a legnormálisabb, a legegyszerűbb az, hogy rábízzák ezt a képviselőre, mert meg vannak róla győződve, hogy csak akkor intéződik el ez az ő életükben, ha ezt az ügyet a képviselő 13 sürgeti. (Mozgás. — Rassay Károly: A képviselő úrnak »csak egy szavába kerülT« — Paczolay György: így hajtják végre a zsidótörvényt is!) T. Ház! Azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket Matolcsy Mátyás képviselőtársam itt mint mulasztásokat a kormányzat felé elmondott, mi is csak azt mondhatjuk, hogy fájó szívvel látjuk, hogy a népi problémák, a nagy népi kérdések megoldása úgy, ahogy azok a magyar népnek javára lehetnének, úgy, ahogy a magyar népet valóban felemelhetnék és minden más réteggel egyenlő tényezővé tennék ebben az országban, nem (következett be. És ha kell valakinek emiatt bánkódnia, véleményem szerint a mai magyar kormányzat lehet az, amely a legjobban sajnálhatja, hogy ezek a kérdések még ma is megoldatlanok. Én azonban nem hozom fel sorban a magyar falu népének szörnyű és igazságtalan adókérdéseit, azokat az igazságtalan adóztatásokat, amelyek a középkori dézsmarendszerre vagy törvénytelen megadóztatásra emlékeztetnek a borfogyasztási adó, a közmunkaváltság és egyéb adók alakjában. Nem is tárgyalom itt részletesen még a földkérdést sem, amelynek megoldását oly sokszor megígérték már ebben a hazában, hogy az közmegelégedésre szolgáló megoldás lesz. Nem hozom fel a többi sok apró, de a falu népe életében mina igen jelentős kordét sem, mert engem áthat az a tudat, hogy elég az, ha mindezt valaki itt egyszer elmondja, mi többiek hallgassunk róla, mert ma mindenekfelett a magyar egységre és a magyar megértésre és békére van szükség. (Ügy van! Ügy van!) Ügy érzem, t. Ház, hogy bármikor, amikor a magyarságnak valóban eggyé kellett forrnia ahhoz, hogy a reá váró nagy feladatokat elvégezze, az ideirányuló kijelentések lehettek jelszavak, ma azonban ez nem jelszó, hanem valóság. Ma valóban nem tudjuk elképzelni a magyar jövendőt másképpen, mint csak úgy, Iha minden ebben a hazában élő ember pontosan, lelkiismeretesen végzi kötelességét, {Ügy van! Ügy van! balfelől) annak tudatában, hogy mindenki nagyon fontos pozíciót tölt be, mindenki a másikért, a többiért dolgozik és tudja azt, hogy a többi tízmillió ember éppen olyan áldozatosan dolgozik és verejtékezik őérette, mint ahogyan ő dolgozik és verejtékezik a többi tízmillióért. Amikor azonban mi hirdetjük azt, hogy ma nincsenek pártok, ma nincsenek felekezetek, ma nincsenek nemzetiségek, (Horváth Zoltán: Ügy van!) •. ma csak erő/. próbára készülő, fegyelmezett magyarok vannak, (Ügy van! Ügy van!) akkor én is szükségesnek tartom előttem szólott t. képviselőtársaim után megmondani azt, hogy minket, a parlamentnek ezt a tiszta magyar származású pártját is megdöbbentett az az elgondolás, amely itt a nemzetiségi kérdést úgy akarja megoldani és ezekben az időkben akarja úgy megoldani, (Horváth Zoltán, Szégyen, gyalázat! — Ügy van! Ügy van!) hogy 15. ütése 1940 június íl-én, kedden. 2lá csoportokra szedi szét a magyarságot (Ügy van! Ügy van!) és megengedi azt, hogy a magyarságnak, az uralkodó fajnak a kezéből egyegy csoport vezetése a csoportvezetők kezébe »kerüljön. (Horváth Zoltán: Szégyen, gyalázat! — Kövér János: Gauleiter!) Mi lesz mivelünk, maradék magyarokkal, mi lesz mivelünk, nagy feladatokra készülő magyarokkal akkor, ha az egyik oldalon nyugtalanságot igyekeznek kelteni (Váczy József: Ez a destrukció!) olyan időkben hangoztatott kérdésekkel, amely idők erre nem egészen alkalmasak, (Felkiáltások balfelől: Egyáltalában más idők sem!) a másik oldalról pedig valóban szét akarják szedni ezt a kevés és a nagy feladatok tüzében éppen ezért összeforrni akaró magyarságot (Ügy van! Ügy van!) és azt akarják^ hogy ez a nemzet, még mielőtt hozzáfogna nagy feladatai megoldásához és megvalósításához, darabokra hulljon szét. (Horváth Zoltán: Ez a hazaárulás!) Látjuk annak példáját, hogy mit jelent nagy és nehéz időkben az, amikor egy nemzet egységesen tud kiállni a maga akaratának, szándékának é3 feladatainak megvalósítása érdekében. (Ügy van! Ügy van!) Amikor ezt látjuk, mi mégsem ebből a példából okolunk, mi képesek lennénk egy pillanatig is hozzár járulni ahhoz a gondolathoz, (Rassay Károly: Dehogy járulunk hozzá! — Egy hang balfelől: Megvetjük!) hogy ez a nemzet akkor hulljon szét darabjaira, amikor az egységre a legnagyobb szükség lennel (Rassay Károly: És még haragudtak, hogy nem hívták meg őket a kárpátaljai tanácskozásra! Őrájuk van szükség!) Könnyelmű és bűnös gondolat ez még akkor is, ha nem rossz szándékból született meg. (Egy hang balfelöl: Hogy mernek ilyen kérdéshez hozzányúlni?) Ezekben az időkben mindenkinek meg kell fontolnia azt, hogy milyen szóval és tettel áll a nemzet elé, (Ügy van! Ügy van!) mindenkinek meg kell fontolnia azt, hogy magatartásával a nagy magyar egységet szolgálja-e, vagy pedig a széthúzást segíti-e elő. (ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől, középen és a baloldalon. — Szentiványi Lajos: Szégyen, gyalázat!) T. Ház! Mi testvértelen nép vagyunk, (Bodor Márton: Sok a testvérünk!) magunk állunk itt és ha szövetségesekre nem tudunk támaszkodni, akkor egyedül maradunk. Sokszor láttuk a történelem során azt, hogy amikor legyengültünk, amikor belső erőink meggyengültek, amikor összetartásunk megingott, akkor mindenkinek, minden körülöttünk élő nagyhatalomnak csak játékszere voltunk. Nem mutathatunk tehát gyengeséget, nem mutathatunk tehát szétíhúzást és mélységesen el kell ítélnünk ezt az elgondolást, (Úgy van! Ügy van! — Taps balfelől.) különösen akkor, ha ez a magyarságot szétbontani akaró törekvés a hatalomhoz vezető út akar lenni. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps jobb felől, középen és a baloldalon.) T. Képviselőház! Mi a független kisgazdapárt részéről éppen azért, mert a ma szükséges nagy magyar egységet dokumentálni kívánjuk, a felhatalmazási javaslat mellett állunk fel és azt elfogadjuk. (Palló Imre: Ezt kár!) Legyen szabad azonban azt is megmondanunk erről az oldalról, hogy azokat az igényeket, amelyeket mi 10 esztendővel ezelőtt támasztottunk a magyar kormányzati rendszerrel szemben s amelyeknek középpontjaiban a magyar föld népének, a magyar falunak a feleme31*