Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

198 Az országgyűlés képviselőhozzanak 115. ülése 1940 június 11-én, kedden. bítása, a nagyobb adóterhek, a keverési kény­szer, a forgalmi viszonyoknak ' s a forgalom­nak szabályozása, sfb. teszik ki. Ezzel együtt­járt^ a nyersanyagszükségletről ^való gondos­kodásnak a problémája, amely főképpen azok­ban ' az országokban nehezedett meg, ahol a nyersanyagszükséglet cseréjébén beviteli több­lettel állnak szemközt és miután a nemzetközi piacon a nyersanyagok rendkívül megdrágul­tak, cserébe nagyobb és értékesebb árumeny­nyiséget kelllett az export réaizére rendelke­zésre bocsátani. : " A nyersanyagellátásnak a háborúval kap­csolatos nehézségeit le kellett küzdeni. Elsősor­ban nekünk, magyaroknak kellett ezeket le­küzdenünk, . mert a nyersanyagszükségletnek teljes mértékben való fedezése honvédelmi cél­jainkat érintette és olyan gondoskodás tár­gyává kellett tenni, hogy necsak a normális szükséglet, hanem a honvédelmi célokból folyó tartalékok szempontjából is előnyösebb hely­zetbe jussunk. Hogy ezt elértük, abban nagy szerepe volt éppen azoknak a közismert intéz­kedéseknek, amelyeket kormányunk a terme­lés, a készletgazdálkodás és a fogyasztás irá­nyitása szempontjából megtett, az esetek leg­többjében éppen a 36-os bizottság útján, illető­leg annak jóváhagyásával. Van még egy szempont, mélyen t. Ház, és ez az, hogy az államok növekvő pénzkiadá­sai bizonyos inflatorikus veszéllyé] járnak. Ha a vásárló erőknek ez az emelkedése, amely az állam által fokozottan szétosztott javak kö­vetkeztében áll elő, egybeesik a fogyasztási ja­vakban egyidejűleg bekövetkező voluminalis csökkenéssel, különösen ha egyúttal a munka­bér általános nívója is emeltetett, akkor az kö­vetkezik be, hogy ezeknek a fogyasztási ja­vaknak az árszínvonala fokról-fokra emelke­dik, amely folyamatnak káros hatásait. ellen­súlyozandó, egyoldalról erőteljes és önergi­kus árpolitika, másoldalról egy olyan financiá­lis politika áll előtérben, amely mellett az ál­lam járulékos kiadásainak legalább nagyobb része adóbevételekből legyen fedezhető. Ehhez a kérdéshez tartozik az a probléma is, amelyet általában áruhalmozásnak nevez­nek. Az iparban és a kereskedelemben az áru­felhalmozás problémáját, eredményét és hatá­sát a háborús viszonyokból ismerjük. De is­meirjük a fogyasztóközönség árugyüjtő szenve­délyét és a túlgondoskodás pszichózisát is. Mind a kettő veszélyesen hathat közre, éppen az inflatorikus tendencia kimélyítésére. Ezért tehát különleges ad hoc esetekre ' vonatkozó energikus rendszabályokra van szükség. Ezízel az egypár megjegyzéssel is igyekez­tem megokolni, hogy kormányzatunknak erre a felhatalmazására talán most még inkább szüksége van, mint a megelőző esztendőkben, (Ügy van 1 . Ügy van! a jobboldalon.) Neveze­tesen ez a felhatalmazás lehetővé teszi azt, hogy a kormányzat gyorsan, a változó viszo­nyokhoz alkalmazkodva, úgy rendelkezzék, szükséges intézkedéseit úgy tegye meg, hogy az intézkedésnek a publikálása és a végrehaj­tás azonos időben következzék í*e» amikor en­nek kijátszására; még lehetőség nincs. Mindez az út a törvényhozás rendszerint! legislativ munkája mellett jóformán lehetetlen és ezért a törvényhozás rendszeres, előrelátó, hosszabb tárgyalási időt és előkészületet követelő mun­kája helyett a provizórikus felhatalmazás, a írendeleti úton való kormányzás szüksége ma, is fennáll és elkerülhetetlen.- Természetesen a törvényhozás ellenőrzési, valamint kezdemé­nyezési joga, de egyúttal a, minisztérium fele­lősségrevonására vonatkozó alkotmányos joga teljes^ mértékben érintetlenül marad. Tisztelettel kérem, méltóztassék a javasla­tot elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobb­oldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közült Szeder János jegyző: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat il­leti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat végre módot ad arra, hogy az általános belpolitikai kérdésekről mér­leget készítsünk. Azzal kezdem, hogy történelmi időket élünk. A régi világ haldoklik és új világ születik. Amikor, ez a nagy átalakulás folyik mérhetetlen küzdelem árán, innen a magyar törvényhozás Házából hálás üdvözletünket küldj üli a magyarság legnagyobb barátjának, Olaszország vezérének, Mussolininak. (Általá­nos élénk éljenzés és taps.) Üdvözöljük abból az alkalomból, hogy a magyar nemzet másik nagy barátjának küzdelméhez csatlakozva azon fára­dozik, hogy azokat a hatalmasságokat, amelyek a pénz és a zsidóság oldalán a magyarság tes­tére a trianoni bilincseket ráverték, porrá zúz­zák. (Általános helyeslés és taps.) T. Ház! Azt hiszenii ezekben a rendkívüli órákban minden magyar ember tekintete a ha­tárokon túl a nagy baráti népek felé irányul ésrmeg vagyok győződve arról, — s ezt soha el^ ne felejtsük — hogy minden egyes ökölcsa­pás, amely a nyugati fronton â plutokráciák felé irányul, egyben jelenti a magyarság tes­tére rávert trianoni bilincsek szétzúzását is. (Élénk taps.) Amikor tegnap este az egész világ figyelme Róma felé irányult és megkezdődött az a vég­leges leszámolás, amely végeredményben •— ezt mi biztosan tudjuk és hisszük — új világrend születésével fogja a világot megajándékozni, . itt is arra figyelmeztetünk, hogy ebben a sors­döntő órában minden magyarnak meg kell ta­lálnia egymást, (Úgy van! Ügy van! — Általá­nos taps) mert most olyan idők következnek, hogy minden magyar erőre szükség van és most az a feladatunk, hogy együtt, imádkoz­zunk, együtt dolgozzunk és ha kell, harcoljunk Nagy-Magyarországért, ha ütött az óra. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) T. Ház! Ezekben a sorsdöntő órákban mélyen elítélünk minden olyan akciót, amely a magyarság egy­ségét megbontani kívánja. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps.) Most nem azt kell keresnünk, ami köztünk szakadékot teremt és egymástól elválaszt, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) hanem egyediül azt kell keresnünk, ami Össze­hoz és tömbbé forrasztja a magyarságot. (Élénk taps.) Nekünk szent meggyőződésünk az, t. Ház, hogy a Kárpátok medencéjében a magyarság­nak küldetése van. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Isteni rendelésre állunk itt a rop­pant nagy szláv, germán és latin népek talál­kozóján. Lehet, hogy ez a szerep hálátlan, de ide rendelt a sors és az a feladatunk, hogy nyugat végső bástyája legyünk kelet kapujá­ban. Ennek a rendkívüli feladatnak és szerep­nek betöltését meggyőződésünk szerint — és ezt hangsúlyozzuk — csak úgy tudjuk telje­síteni, ha a magyarság szupremációja a Duna völgyében biztosítva van. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps.) A mi részünkről — mondhat­juk, színtiszta magyar párt részéről —• az,, az üzenetünki, hogy erről a kérdésről pedig senki­vel '.. a világon még - csak tárgyalni se fogunk.

Next

/
Thumbnails
Contents