Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 19 AO június 11-én, kedden. 199 (Élénk éljenzés és taps a jobb- és á baloldalon és a középen. — vitéz Magasházy László: Éljen Míatolcsy!) Az a meggyőződésünk, ibjogy ezt -a nagy kérdést akkor szolgáljuk a legjobban, ha minél kevesebbet beszélünk róla és minél többet dolgozunk érte. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Egy hang a középen: Ez- magyar beszéd volt!) Éppen azért, mert teljesen függetlennek m objektívnek; tudjuk és érezzük magunkat, veszem a bátorságot és jogot ahhoz, hogy véleményt mondjak az itt napok óta folyó, őrületbe menő vitáról. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Az a meggyőződésünk, — és ' úgy tudom, a kormánypárton ülő Szakembereknek és minden józan magyar embernek is ez a véleménye — hogy a kisebbségi kérdést, amely a magyarság egyik legfontosabb kérdése, nem ilyen hangon, nem ilyen öblös hangeffektusokkal szabad és lehet tárgyalni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha valami árt ennek a nemzetnek, akkor az árt, hogy ezt a kérdést ilyen módon, ilyen körülmények között (Felkiáltások jobb felől: Es ebben a percben! Ilyen időkben!) és ilyen szerencsétlen órában tárgyaljuké (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) : Amennyire elítéljük azt, hogy ilyen súlyos időben dobatott ez a kérdés a magyar közvélemény elé, ugyanúgy legyen szabad felolvasnom a másik oldalról egy olyan nyilatkozatot, amelynek — Véleményem szerint — mérhetetlen következményei és kihatásai vannak. (Paezoíay György: Ugyanannyit árt!) A neveket nem érdekes megjelölni, hiszen ebben az óriási zavarban hangzott el, de elhangzott az a^ kijelentés, hogy nálunk nincsenek nemzetiségek, csupán más anyanyelvű magyarok;. Ez a kisebbségi politikának és elm életnek, egy évszázados, mondhatnám, — ne vegyék sértésnek — olyan főbírós, dzsentris fogalmazása. (Mozgás balfelől, — Paczolay György: Frázismegoldás!) Mit fognak szólni Eomániában, vagy bárhol más országokban, ha azt mondják majd a mi magyar véreinknek: ti nem vagytok magyarok, hanem csak magyarul beszélő románok vagy egyebek. Ez van ebben a teikkben, ebben a nyilatkozatban. Ezért vagyunk mélyen felháborodva a felett, hogy a legnagyobb kérdésről ilyen felelőtlenül, ilyen értelmetlen módon, az egész nemzet jövőjét kockáztatva lehet és mernek tárgyalni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. •— Taps a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Tamás: Disznóság!) Ezzel a kérdéssel nem. is kívánok tovább foglalkozni. Nem ez a mai vita tárgya, de — azt hiszem — tartoztam a magyar közvéleménynek ezzel a néhány megjegyzéssel. Amikor tehát elhagyom ezt a területet, még csak azt hangsúlyozom, hogy viszont gondoljuk jól át, hogy ha napvilágot láthatott egy ilyen javaslat, ^amely — fel kell tételeznünk — jó szándékból született, (Elénk ellenmondások jobbfelől és" a középen.) akkor nyomban fel kell vetnünk a kérdést, nem terheli-e felelősség a felelős tényezőket és a miniszterelnök urat azért, hogy ezzel a kérdéssel még nem tudtak, vagy nem volt idejük foglalkozni? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) En számtalanszor hivatkoztam itt az országgyűlésen arra, hogy ebben a rohanó világban mi nem maradhatunk el a világ fejlődésétől, (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) nekünk' lépést kell tartanunk ebben a kérdésben is és amikor a magyar politikai élet egyévi mérlegét kívánom itt elkészíteni, éppen ezzel a legnehezebb kérdéssel kell', kezdenem. Azt mondom, hogy igenis, felelősség terheli a kormányzatot azért, hogy elmulasztotta ennek a^ nagyhorderejű kérdésnek legalább tárgyalását vagy előkészítését. Es ha azután a másik oldatról ilyen kezdeményezések jönnek, — ez lehet végeredményben éppen ennek a következniénye, erről vitatkozhatunk, én kívül állok az egészen — lehet vitatkozni afelett is, hogy ez, tehát egy túlméretezett elképzelés, vagy a semmittevés árt-e többet a magyar nemzetnek

1

? (Jandl Lajos: Javaslat volt!) Ezek után a gondolatok után folytatom a ma napirenden lévő javaslattal kapcsolatos bírálatomat. Azon kezdem, 'egy éve annak, hogy az országos választásokat lebonyolították, egy éve annak, hogy egy új kormányzattal új élet indult meg 'az országban, sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy jóformán semmi sem lett azokból a gondolatokból, amelyek egy évvel ezelőtt hivatalos helyről, hivatalos szájakból elhangzottak. Hivatalos szájakból, mert hiszen a választásokon maga a kormányzat s a kormány hivatalos jelöltjei mind azt hirdették, hogy egy új világ, egy új élet. születéséről van szó, teljes rendszerváltozásra, sürgős földreformra, adóreformra, szociális törvényalkotásokra és az egész magyar élet átépítésére van szükség. Ha most, egy évvel később, ezekre a nagy változásokra és programmokra gondolunk, meg kell állapítanunk, hogy semmi sem történt. Egészen hidegen ós röviden kívánom áttekinteni ezt â kérdést, azért, mert az a meggyőződésem, hogy tegnap estétől kezdve a magyar belpolitikai életnek nincsen jelentősége, mivel figyelmünket kizárólag a nemzet nagy erőfeszítésére kell koncentrálnunk. (Ügy van! Ügy VOM! jobbfelől.) Éppen azért, mivel ennek az erőfeszítésnek szükségességét valamennyien átérezzük, kötelességünk még egyszer visszapillantani és megnézni, vájjon ezt a nagy erőfeszítést megfelelően előkészítette-e a kormányzat s hogy a magyar nemzet kapott-e annyi támogatást s az újjászervezésre annyi serkentést, hogy minden erőfeszítést kibírjon és a nagy válságokkal sikerrel tudjon megküzdeni. Ezzel kapcsolatban szomorúan kell megállapítanunk, hogy semmi sem lett a földkérdés megoldásából, pedig a választás okon első helyen szerepelt a földkérdés, sőt megtették azt, amit kormány még soha nem tett meg: kiplakátozták, hogy sürgős földreformot kívánnak. Az én álláspontom ebben a kérdésben közismert, niem is kell hangsúlyoznom, de moist figyelmeztetek arra, hogy valamikor lí)37-ben vagy 1038-ban egy nagy feliratot csináltam »Fegyvert és földet« címmel, s akkor a jelenlegi belügyminiszter úr elődje nagyon súlyos kioktatásban részesített. Bezzeg, menynyire igazunk volt (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.): földet kellett volna a magyar parasztság lába alá adni, hogy fokozott erővel és elszántsággal vehessem részt fegyverrel a küzdelemben. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar parasztsiaïg és a magyar nemzet teljes egészlében ott lesz a küzdelemben és minden áldozatot meg fog hozni, de kérdeni, vájjon nem élbred-e benn/unk lelkiismeretfordulás abban a tekintetben, hogy nem teljesítettük azokat a nagy kívánságokat és követeléseket (Egy hang a szélsőbaloldalon: Igére-