Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-114

190 Az országgyűlés képviselőházának llh. ülése 19W június 7-én, pénteken. tény erkölcsös, nemzeti nevelés mellett. Már pedig tudjuk, hogy egy nemzet életében a keresztény, nemzeti, erkölcsös nevelés az a fundamentum, amelyen minden szép és jó felépülhet. Most, amikor egy t világpusztítás korát éljük, amikor az országnak legnagyobb ékességeit, technikai alkotásait úgyszólván máról holnapra elpusztíthatják, különös hangsúllyal kell lennünk ezen és meg kell látnunk, hogy az egyetlen elpusztíthatatlan érték minden nemzet életében a tudomány, a keresztény vallásos nevelés folytán megszületett nemzeti kultúra. Ezért a napi politikán felülemelkedve én is örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, mint ilyen időkben igazán nagy, hatalmas perspektívát nyújtó törvényjavaslatot, amely képes r lesz arra, hogy a nemzeti kultúra közösségébe emelje fel a magyar nép nagy rétegeit. Mert, mélyen t. Ház, én ettől a javaslattól várom azt is, hogy ennek a javaslatnak folytán, a nyolcosztályos elemi népiskolák megvalósítása folytán emelkedik maid a nemzeti kultúra, a nemzeti kultúra közössége, a nemzeti közösség és ezzel meg lehet majd. valósítani azt az igazi magyar testvériséget, amely a kereszténység felebaráti szeretetnek nevez. A kenyérkérdés tekintetében is haladást jelent majd ez a javaslat, mert hiszen ha egy közös nemzeti kultúrában egyesül az ország, az ország népe, akkor lebomlanak azok a válaszfalak, amelyeket a kulturálatlanság és a kultúra emel a magyar és magyai közé és akkor meg lehet oldani azokat a szociális problémákat, amelyeket egy kulturálatlan népnél kevésbbé lehetne megoldani. (Meskó Zoltán: Úgy van!) A törvényjavaslat 1. §-ában a gyermeknek vallásos és erkölcsös állampolgárrá való nevelését tűzi ki célul. Ezzel kapcsolatban legyen szabad megállapítanom, hogy ezt a célt, amelyet a törvényjavaslat kitűz, a gyermekeknek vallásos és erkölcsös nevelését bizonyos tendenciákkal szemben, amelyek itt a parlamentben is folyton elhangzanak, amelyekkel újságokban is naponta találkozunk, — értem ez alatt az összes iskolák államosítását — a hitvallásos iskola jobban valósítja meg, mint az állami iskola, (Rapcsányi László: Ezt nem lehet állítani!), mert a hitvallásos iskolában teljes az összhang a hittantanítás és a tö'bbi tárgyak tanítása között. (Rapcsányi László: És a többinél?) Nem teljes! (Paczolay György: Minden tárgy világnézeti tárgy! Világos!—RapcsányiLászló: Szomorú volna, ha a nem hitvallásos iskolák nem tudnának valláserkölcsöt tanítani! — Meskó Zoltán: Nagyobb a garancia!) Mi, akik hitvallásos iskolában tanítunk, akik foglalkozunk ezzel a kérdéssel, a következőképpen látjuk a dolgot. Én, aki tiszteletreméltó tanítókkal együtt tanítottam állami iskolában, azután tanítok hitvallásos katolikus iskolában, de hiszen ez a helyzet a református iskolában is, hogy a református vallás dolgát is érintsem, látom azt, hogy a katolikus vallást és a református vallást a gyermek a maga teljes egészében sokkal jobban elsajátítja a hitvallásos iskolában, már pedig, ha az ország, a nemzet a vallásos és erkölcsös nevelést tűzi ki célul, akkor ez az iskola, a hitvallásos iskola az, ameljr ezt a célt a maga teljes egészében megvalósítja. Én a legkevésbbé sem akarom az állami iskolák értékét^ csökkenteni, világos azonban, hogy a törvényjavaslatnak ezt a tendenciáját a hit vallásos egyházi iskolák sokkal jobban megvalósítják, mint az állami iskolák. Éppen azért, mert halljuk ési látjuk az újságokban is és most is szóbakerült az állami iskoláknak, az összes iskolák államosításának kérdése, legyen szabad nekem ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkoznom. Talán azt gondolja valaki, hogy mi papok hazabeszélünk? T. képviselőtársam, ha az -, állami iskola szolgálná jobban a nemzet érdekét, higyje el, én lennék az első, aki azt mondanám, hogy tessék minden iskolát államosítani. Nekem azonban tapasztalatból leszűrt meggyőződésem, hogy teljesebb, egészebb embereket nevelnek a hitvallásos iskolák

}> mint a nem hitvallásos iskolák. (Rapcsányi László: Ezt nem lehet állítani! — Bodor Márton: Vallási villongások lesznek!) Nincs vallási villongás, ha valaki valóban vallásos ember! Rá fogok térni erre, t. képviselőtársam, éppen a Magyarság cikkével kapcsolatban, (Meskó Zoltán: Vallásos emberek nem gyűlölhetik egymást!) Aki szereti a maga vallását, az megbecsüli a másikét, megbecsüli a másikat, aki nem szereti, támadja, az nem vallásos ember. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Meskó Zoltán: Nem vallásról, de fajról van szó, kérem.) Talán azt gondolná valaki, hogy a papság valami érdeket szolgál ezzel. Ne tessék ezt gondolni. A nemzeti, az állami eszme olyankor, amikor a legnagyobb veszélyek voltak, ott húzódott meg és odaszorult a templomainkba, az oltáraink mellé és ott mi papok tisztán megőriztük a legnagyobb veszélyek idején a magyar nemzetiség eszméjét« (Rapcsányi László: Senki sem vitatja!) Tehát ha mi ezt látjuk jobbnak meggyőződésünkből, akkor a nemzetet akarjuk vele szolgálni, mert a magyar keresztény papságot, akár a reformátust, akár a katolikust vád igazán nem érheti, hogy mi nem vagyunk eléggé nemzetiek. Ha a nemzetnek a célját ez szolgálja, ám legyen, de nem szolgálja úgy, mint a másik; hiszen rá fogok térni, mert ez az út, amelyet emlegetnek, az államosításnak az útja, a szabadkőművesség által szélesre taposott nemzetközi út, amelyen államosították egyes országokban az iskolát. (Rapcsányi László: Lényeges különbség!) Ez a nemzeti keresztény kultúra, amelynek meghirdetője ez a javaslat is, ezeréves ebben az országban, annyira össze van forrva itt a nemzet és az egyház, a kereszténység, hogy ezeket elválasztani az egyház és a nemzet életének veszélyeztetése nélkül nem lehet. Amint az ember egész teste együtt van, együtt nő. úgy együtt volt ezer éven át nemzet és keresztényséig ebben az országban; meg-próhálták elválasztani a Károlyi-kormány és a kommunizmus alatt, láttuk mi lett az eredménye. (Rapcsányi László: De hiszen ezt nem is lehet ép ésszel kívánni!) Az a vád illeti a felekezeti iskolákat, hogy nem. nevelnek olyan keményen, olyan fegyelmezetten, mint ahogyan az állami iskolák nevelnek. Franciaország az eklatáns példája ennek.^ ahol az iskolákat teljesen államosították. Az államosítás után sokszor jön valami, — én ismerem a lelkületet —• van egy megfoghatatlan szellem az országban, ez a szellem igen sokszor megnevezhetetlen és megfoghatatlan, nincsenek személyi képviselői, mégis sokszor a maga terrorja, hatalma alá gyűri az országot és nincs, aki szembeszálljon vele. Most a keresztény felekezeti iskolákban van egy világnézeti nevelés, amely bátorságot, önt az emberekbe, ami azután képessé teszi őket arra, hogy a közéletben is nyíltan' színt valljanak és kiálljanah a maglik világnézete mellett. De térjünk a részleteire. Nem akartam erről behatóan beszélni az idő rövidsége miatt,