Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-114
Az országgyűlés képviselőházának lik. ha azonban már képviselőtársaim szóbahozták, kénytelen vagyok példákat felhozni. Felhozom Franciaország: példáját, amelyből mindegyikünknek le kell szűrnie, szinte egyenes 'következetességgel, hogy a hitvallásos iskoláknak sokkal nagyobb a nevelő erejük, mint a teljesen állami iskoláknak. Vegyük: csak a bűnözést. Itt van a francia példa. 1882-ben teljesen államosították Franciaországban az iskolát. A 19 éven aluli bűnösök száma évi 16.000-ről 41.000-re emelkedett és ami mésg szomorúbb, a Párizsban 1909 J ben letartóztatott 26.000 gonosztevő közül 16.000 még nem volt 19 éves, ugyanabban az évben a szemérem elleni vétségek száma a fiatalkorúak között 52%-kal emelkedett. (Rapcsányi László: Ez nem bizonyít semmit!) 52%'kal emelkedik a bűnözés akkor, amikor kiveszik az egyházak kezéből áz iskolát; hát nem értem, hogy ez miért ne bizonyítana. (Rapcsányi László: Ezzel nem lehet bizonyítani! Ez egyoldalú magyarázat! — Elnök csenget.) Még más jelenség is van, ami Franciaországban azután meglátszott és ami itt is megvan. Mi, akik a szülőkkel foglalkozunk, látjuk, hogy a katolikus vagy a református szülő elküldi a maga gyermekét az iskolába és az állami iskolában sokszor a katolikus gyermeket református neveli, vagy vioeversa, a református gyermekeket katolikus tanító. A katolikus és a református iskolákban ez nem fordulhat elő. Az természetes, hogy a református ember szívesebben veszi, ha református tanító tanítja a gyermekét, a katolikus pedig, ha katolikus tanító tanítja. (Demkó Mihály: Ezt lehet biztosítani!) Aki a hitét, vallását szereti és nincs meg nála a vallásosságnak ez a következetessége, azt az embert nem tudom megérteni, t. képviselőtársam. (Rapcsányi László: Azt nem is vitatja senki! De ez nem bizonyíték!) A kekeresztény hitvallásos iskoláknál tehát nem fordulhat elő a szülő és az iskola harca, nem fordulhat elő a gyerek és a tanító harca, ami sokszor szinte logikusan előfordul más iskolában. (Demkó Mihály: Keresztény államban sem szabad előfordulnia! — Rapcsányi László közbeszól.— Az elnök csenget.) A másik állítás, hogy drágák a hitvallásos iskolák. Erre is francia példát hozok fel. Ott megvolt az iskolák államosítása és ott teljességgel lehet ennek a következményeit látni. Az elemi iskolai oktatás költsége 1880-ban kerek számban 94 millió frank volt. Innen kezdődik a budget rohamos növekedése. 1885-ben már 170 millió frank ez a költség, vagyis az 1875. évinél 76 millióval töbh. Ez évi 10 százalékos emelkedésnek felel meg. 1900-ban ez a költség 47 millió frankkal haladja meg az 1885. évit. Később azután 303 millió frank volt ez a költség és 1914-ben 360 millió frank. Végül 265 milliós, vagyis 380 százalékos emelkedés volt a budgetben 1877-ben, amikor elvették a katolikus iskolák, illetőleg a felekezeti iskolák tanítási jogát, akkor egy gyermek iskoláztatása 21-55 frankba került. Ma 72 frankba kerül. (Rapcsányi László: Ez magyar vonatkozásban semmit sem bizonyít!) Nem tudom, hogy ha most át kellene venni ezeket az iskolákat, az állam hogyan volna képes a költségek viselésére? (Rapcsányi László: Ez egyoldalú beállítás! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak közbeszólni. Varga Béla: Úgylátszik, hogy az államosítás önöknél nem programm, Hubay vezér úr megtagadta az államosítást. (Meskó Zoltán: Hubay kijelentette úgy, ahogy én kijelentettem!) ülése 1940 június 7-én, pénteken. 191 Elnök: Csendet kérek, Meskó képviselő úr! (Rapcsányi László: Itt nem arról van szó, hogy államosítsunk vagy ne államosítsunk!) Rapcsányi képviselő urat kérem, ne méltóztassék magánbeszélgetéseket folytatni. Varga Béla: Azt mondják, hogy jobban tanít az állami iskola. Én újra Franciaországba megyek példáért és azt látom, hogy 1911-ben az iskolaköteles lakosságnak 23%-a tökéletes analfabéta volt. Ez volt az államosítás eerdménye. (Demkó Mihály: 1921-ben 1 ?) 1911-ben volt 23%. 1880-ban államosították teljesen az iskolákat. (Rapcsányi László: Ne menjünk Franciaországba, maradjunk itthon!) Ez egy példa. (Rapcsányi László: Egyoldalú!) Az iskolák teljes államosítása régi szabadkőműves elv volt, ennek az útján jár mindenki, aki el akarja venni az egyházak iskolafenntartó r jogát. A keresztény egyházaknak Krisztustól rájukhagyott öröksége: »docete...«, tanítsatok minden népet. Ez az egyházaknak joga és kötelessége is, ós amelyik állam és amelyik magyar ember meg akarja tagadni az egyházak iskolafenntartó jogát, az meg akarja tagadni a kereszténység szabad gyakorlását. (Rapcsányi László: Óriási tévedés! -r- Rassay Károly: Nincs is olyan állam!) De éppen ezt mondja egyik t. képviselőtársam. Sajnálom, nem akartam ebbe a vitába belebocsátkozni, tárgyilagosan akartam a törvényjavaslathoz hozzászólni. (Malasits Géza: Az államosítás dacára Franciaországban éppen annyi vallásos ember van, mint Magyarországon! — vitéz Makray Lajos: Dacára!) Franciaországban keservesen megtanulták. Elvitték a nemzet virágát a templomokból és ma azt látjuk, hogy most, amikor nagy baj van, Reynaud-val együtt az egész francia kormány ott imádkozik a Notre Dame-ban és könyörög nemzete sorsának jobbrafordulásáért. (Meskó Zoltán: Most már mentek a miniszterek imádkozni! — Egy hang jobb felől: Most már külön imanapok kellenek!) 1880-tól 1940-ig ez volt a francia népnek az útja. Az a vád, hogy buzgó, vallásos reformátust vagy buzgó katolikust nevel a hitvallásos iskola. (Meskó Zoltán: Hitler megtanítja imádkozni őket! — Derültség és zaj, — Elnök csenget.) Legyen szabad ezzel kapcsolatban megemlítenem éppen a Magyarságnak egyik cikkét, amely újság — úgylátszik — annak ellenére, hogy Hubay a párt vezére ... (Felkiáltások a szélsőbaloídalon: Elnöke!) Hubay igen t. képviselőtársam, a nyilaskeresztespárt elnöke úgy nyilatkozott, hogy nem híve az iskolák államosításának. (Rapcsányi László: Ez tény!) Ez tény, úgy-e? Önök mást beszélnek. (Rapcsányi László: Fogalomzavar! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Varga Béla: Az, hogy egy iskola buzgó reformátust vagy buzgó katolikust nevel,, a vallások között nem széthúzást, hanem teljes megértést kell, hogy jelentsen. Csak az az ember tisztelheti a másik ember vallását, aki szereti a (magáét. (Meskó Zoltán: TTgy van H Éppen itt van a Magyarságnak egyik cikke, amelyben az Uj Fehérvár című egyházmegyei lapot leckézteti meg, hogy panaszt tett amiatt, hogy Ungváron azelőtt négytanerős volt a ka tolikus iskola és ma ez az iskola három tanerővel dolgozik. Az természetes, hogy én, mint vidéki plébános, elsősorban az én katolikus iskolámat szolgálom és református paptársain az ő református iskoláját szolgálja. (Rapcsányi László: A nemzet ügyét szolgálja!) Ezáltal szolgáljuk a nemzet ügyét. Engem nem kell
