Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-114
Az országgyűlés képviselőházának 11U, nál, még a magániskoláknál is •— ha ilyenek működnek — a könyvek megírásánál és ellenőrzésénél is a miniszter úr ezt az erkölcsi, szellemi és szociális színvonalat a nevelésnél ellenőrizni szíveskedjék. De különösen kérem azt, hogy az iskolák fejlesztésével járó könyvbeszerzési gondokat, amennyire lehetséges, a nép válláról levenni szíveskedjék, vagy legalább méltóztassék a miniszterközi bizottságot arra inteni, hogy a polgári községeknek intézkedését, ha erre a célra beállítanak valamilyen tételeket, ne korlátozza és ne akassza meg. — Tíz perc beszédidőmeghosszabbítást kérek. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a meghosszabbításhoz hozzájárulni 1 ? (Igent) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Király József: A törvényjavaslat egészen világosan és szintén nagyon örvendetesen megállapítja azt, hogy nemcsak az iskolaidőre szól az iskolakötelezettség, hanem szakadatlanul tart nyolc esztendőn át, tehát a vakáció idejére is* amikor a valláserkölcsi nevelésnek fontossága szintén a tanítványok előtt áll és azok kötelesek vasárnapon az istentiszteleten részt venni. Ügy tudom, minden iskolából köteles a tanítóság is kísérni a növendékeket és örömmel részt is vesz velük az istentiszteleten, azonban néhány iskolából mint esperes, panaszt hallottam, néhány községben, városban ugyanis olyan nagy számmal mennek a gyermekek istentiszteletre, hogy a kijelölt tanító nem tud kellő felügyeletet gyakorolni és nem tudja őket ellenőrizni. Ezért nem tartanám lehetetlennek és nem volna egyáltalában bántó, sőt, felemelő volna a tanítóságra, hogy rendeletileg utasítást kapnának arra, hogy a vasárnapi istentiszteleten minden tanító köteles vallása szerint résztvenni, bármilyen jellegű iskolákról volna szó. A nemzeti nevelés terén igen fontos intézményünk a levente intézmény, amelyet mély hódolattal és hálával kell fogadnunk és amely tulajdonképpen a népnevelésnek alapját képezi. Itt azonban — nem is annyira aggodalmat, mint inkább kérést szeretnék előterjeszteni. Beszélgettem leventeoktató tanítókkal és egyszerű esoportkiképzőkkel, valamint már kiképzett vezetőkkel, falusi emberekkel arról, hogy milyen benyomásaik, milyen tapasztalataik vannak. Azt mondották: nagy hálával fogadnák azt, ha a levente kiképzés során az iskolakötelesek — nálunk pedig már nyolcosztályos iskola van — 12—14 éves korig a levente kiképzést inkább az iskolában vagy a többitől külön kapnák. A kis iskolás gyermek a nagyobb legénynyel nem tud együtt masirozni, lépést tartani, de káros hatással is van rá az együttes foglalkoztatás, nem is beszélve arról, hogy más a beszédmód, a gondolkozás a nagyobb legényeknél, mint a kis iskolásgyermekeknél és ez szintén káros hatással van rájuk. Szükségesnek tartanám, hogy az illetékes miniszter urak rendeletileg intézkedjenek arról, hogy 14 éves iskolaköteles korig a gyermekek ne a többi nagyobb korosztályú gyermekekkel együtt, hanem az iskolában kapják meg a leventeoktatást. (Fáy István vallás- és közoktatásügyi államtitkár: Meglesz!) Erkölcsileg is káros, hogy a nagyobbakkal együtt legyenek. Az indokolásiból úgy látjuk, hogy ezzel a törvényjavaslattal nem is áll meg a nagy munka, mert tiiszen ott van a nagy biztató ígéret, a további népművelésről bejelentett javaslat. Ezzel kapcsolatban még csak arra volnék bátor rámutatni és^ ezt a kérést előtárni, hogy a népművelés terén éppen úgy, mint a népoktatás terén, ahol a miniszter úr bátor kiállással a valláserkölcsöt tette alapul, szintese 19AO június 7-én, pénteken. 189 tén ezt szíveskedjék szem előtt tartani és arról gondoskodni, hogy népünk, amely kap majd gazdasági, szociális, kulturális irányban nevelést, valláserkölcseiben is megerősödjék, mert ez a népnek is kell. Sokszor a felnőtt ember is kap a kezébe olyan lapokat, olyan könyveket, olyan újságot, amely mérgezi az ő lelkét és ha az állam alapjától kezdve fölfelé az épületet a valláserkölcs szellemében építjük, akkor várható, hogy egy szebb és egy jobb kor fog kifejlődni, amelynek részesei testtel és lélekkel és minden erejükkel tudják egy szebb, boldogabb korra vezetni az ország ügyeit. Még csak egyet volnék bátor megemlíteni. Bizonyos aggodalmaim vannak a koedukációval kapcsolatban. Nem kis helyekre gondolok, ahol nincsen mód rá, hogy több tanítót állítsunk be, de ahol lehetséges, az olyan községekben, mint nálunk, Gután, ahol több mint 40 tanító működik, a fiúkat és a leányokat különkülön csoportokban tanítsuk és ezáltal megváló sHjuk azt is, hogy az egyirányú nevelés szükségletei mellett a neveléssel sokkal jobban tudjuk a gyermekeket az életre előkészíteni. Amikor ezeket említem, még egy kíván súgom, illetve kérésem volna. Erre a miniszter úr is volt szíves ígéretet tenni. Komáromban a régi békeidőben működött egy gazdasági tanítóképző intézet, a komáromi gazdasági iskolával kapcsolatban. Nagyon szeretném, ha lehetséges volna ennek az intézetnek újabb felállítása. Éppen a törvényjavaslat maga is a gazdasági irány fejlesztését célozza és ha nézzük azt, hogy hazánk lakosságának 51.8%-a mezőgazdasággal foglalkozik, pontosan 4,490.000 fő foglalkozik őstermeléssel, a felszabadult területeken pedig 609.150 fő, azaz 58.5% az őstermeléssel foglalkozók száma, akkor szükséges volna, hogy éppen ezen a téren valamiképpen az oktatást is fejlesztenénk. Néhány szóval még egyszer hálámat és köszönetemet fejezem ki. a benyújtott törvénvjavaslatért. A javaslatot a magam és talán mondhatom, hogy a felszabadult és az anyáihoz boldogan visszatért magyarság nevében általánosságban köszönettel elfogadom és a ió Isten áldását kérem a további magyar erosbödésre. (Éljenzés' és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számoson ülvözlik) Elnök: Szólásra következik 1 ? Moesáry Ödön jegyző: Varga Béla! Elnök: Varga Béla képviselő urat illeti a szó. Varga Béla: T. Ház! Ha a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat mai vitáját valaki megfigyelte, azt jegyezheti meg rá, hogy a mai vita tulajdonképpen a református egyház és a^ katolikus egyház előttem szólott tiszteletreméltó képviselőinek felvonulása volt a javaslat mellett. Ebben az összhangban egy ellenzéki párt részéről én is, mint katolikus pap, vidéki plébános a magam hangjával hozzá szeretnék járulni ahhoz az örömhöz, ahhoz a nagy megértéshez, amely kicsendül elsősorban azoknak a lelkéből, akik vidéken a népiskola hivatott gondviselői, vagyis a papok lelkéből. Megértem, miért van ez a nagy öröm, miért van lelkesedés mindegyikünkben a miniszter úr tegnapi beszéde után és a törvényjavaslat tárgyalásánál e mellett a javaslat mellett. Azért, mert ahogy a miniszter úr tegnap leszögezte és ahogyan ez a javaslat is határozottan leszögezi, a mai magyar állam, a mai kormányzat nyiltan színtvall a fceresz28*
