Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-114

188 Az országgyűlés képviselőházának szegény családok, ahol valóban nagyon is szükség van arra, hogy a gyermekek otthon segítsenek, s ez a tanító szempontjából nem is jelent hátrányt, mert hiszen ha a tanítók sűrítik a munkájukat, akkor hat hónap alatt is el tudják érni azt a tanítási eredményt, amire a szülők számítanak. Ha ridegen alkal­mazkodnánk a törvény által szabott korlátok­hoz, akkor nagyon szomorú esetek fordulná­nak elő. Szomorú példákat tudok erre mondani, mert éppen ezzel kapcsolatban sokszor súlyos összeütközéseim voltak a csehszlovák hatósá­goikkal, amikor mint tanfelügyelő szóvátettem, hogy menüyi panasz van, hogy némelyik csa­ládban nagyon rászorulnak a kisgyermek segít­ségére a ház körül vagy kint a határban; a legridegeb'ben elzárkóztak mindig, sőt ha magyar család üldözésére nyílt alkalom, akkor az is előfordult, — egészen pontosan emlék­szem rá — hogy egy szerencsétlen apát, aki nem tudta megfizetni apró gyermeke után a bírságot, fogságba hurcoltak, ott tartottak és az ott szerzett betegségben pusztult el az a szegény ember. De emlékszem egy másik esetre is. Jött egy egyszerű ember és kért, könyör­gött, hogy tegyenek valamit, mert szükség volna otthon a gyermekére, mivel a felesége beteg, egy új életet hordoz és akkor is a 10 hó­napi tanításnak csak utolsó hete alól lehetett felmenteni a gyermeket orvosi bizonyítvány alapján. A javaslatban azt olvassuk, hogy öt esz­tendő alatt teljesen kifejlődik majd a nyolc­osztályos népoktatás, ha szabad így mondanom, az anyaország területén is és a zsúfoltság is megszűnik azáltal, hogy egy-egy osztályban maximum 50-es létszám lesz. Az imént említett tanítók kérése alapján és a magam tapaszta­lata alapján is legyen szabad ezzel kapcsolat­ban kérnem, amit az államtitkár úr előbbi ki­jelentése alapján örömmel vettünk tudomásul, hogy az egy tanítós nyolcosztályú iskolánál is 50 legyen a maximális létszám. Örömmel hallottuk a miniszter úr tegnapi kijelentését, hogy szerinte a legnagyobb el­ismerés illeti meg éppen a nyolcosztályos nép­iskoláknál működő tanítókat, akik között va­lóban nagy értékek vannak. Éppen azért, mi vei ezek a tanítók többet fáradoznak és több osztály munkájával vannak megterhelve, na­gyon méltányos, hogy ennél az iskolánál is éppen úgy, mint a többi iskolánál, 50-es lét­számú osztályok legyenek. A miniszter úr megemlítette, hogy a kán­torkérdés megoldását nagyon fontosnak ép nagyon sürgősnek tartja. Ez megnyugvással töltött el, nemcsak bennünket és nemcsak a kántortanítókat, hanem általában a híveket is, mert mindenki érzi és tudja, hogy nagy méltánytalanság történt a kántortanítókkal, amikor a külön munkáért járó i a vadalmukat teljes egészében beszámították a tanítói java­dalmazásba. Minthogy a miniszter úr kijelen­tette, hogy anyagi áldozatok árán is rendezi a tanítók kérdé&ét és az indokol ásban^ meg­mondja, hogy nemcsak az állami iskolák épí­téséről és fejlesztéséről fog gondoskodni, r ha­nem a többi iskolafenntartónak is segítségére siet» bátorkodom megemlíteni azt az óhajt, hogy a felszabadult területen lévő iskolák ne­héz gondját is szíveskedjék a miniszter úr lel­kébe zárni és szívén viselni, mert a nyolcosz­tályos elemi iskolával kapcsolatban itt újra ntalnom kell arra, amit az előbb említettem, hegy a cseh hatóságok valóban sokfelé ilyen Î14. ülése 19^0 június 7-én, pénteken. külföldről kapott pénzek és erők segítségével valóságos iskolapalotákat építettek s ezzel kap csolatban nagy igényekkel léptek fel az egy­házi iskolákkal és az iskolák fenntartóival szemben, úgy, hogy sok iskolát valóban ere­jükön felül, anyagi erejükön felül építtetvén fel, a fenntartók eladósodtak és ezzel most nagy terhek szakadtak a nyakukba. Volt már alkalmam idevonatkozó kérésün­ket tolmácsolni a miniszter úr előtt, .die most megismétlem. Különösen nehézségek származ­nak abból, hogy az 1868. évi törvény értelmé­ben a községek magukra vállalták az egyházi iskola terhét és az ilyen iskolaépítési kölcsönt a község legalább is a kezességével magára vállalta. Az egyházközség képviselete felvette a kölcsönt, de annak annuitását a polgári község vállalta magára és most egyszerre jön a nagy akadály: a miniszteriközi bizottság egyszerűen áthúzta a község költségvetésébien &7À a tételt és így most ott állanak ata egy­házak képviselői, akik a váltókat aláírták: kis vagyonkájukat dobra verhetik, aaért az isko­láért, amely tulajdonképpen állami feladatot szolgád és így az ő kis vagyonkájuk is tönkre­megy. De ettől eltekintve, általános a panasz, bár azt hallottam, hogy a legutóbbi hetekben enyhült a miniszterközi bizottság eljárása, vagy legalább is elkopott a oeruzáija hegye, (Derültség.) de általános javulást nem látok. Hiszen ez óv május 30-i nappal kelt értesítés jutott a kezembe, amelyben Nagyoétény kö?r ség körjegyzője értesíti az iskolaszék elnökét, hogy az eddig évről-évre szokásos iskolai téte­leket, amelyek most is 10.922 pengőt tettek ki, a miniszterközi bizottság törölte és helyette csak 200 pengőt tűrt meg a költségvetésbe» Ha így mennek a, dolgok, (Molnár Dezső: Ka­tasztrófa lesz !) valóban katasztrófa ©lőtt ál­lunk az, iskolázás terén. A miniszter úr volt szíves említeni, hogy ő nem híve az államosításnak, de ha ezen m úton megyünk eovább, hogy milyen megoldást fogunk találni, azt még nem tudhatjuk. (Demkó Mihály: Az egyetlen megoldás: álla­mosítani minden iskolát! — Ellenmondások a középen. — Egy hang a középen: RuszinSzkó­han isi) Nem az egyetlen megoldás, mert le­het más megoldás is, hiszen más ország talált már megfelelő megoldást. Itt van például a most nehéz sorsban élő vagy élt, isokat átélt Hollandia, ahol a keresztény koalició idején megtalálták egymást a különböző felekezetek képviselői és dr. Kuyper protestáns vezér és Schaepman prelátus tudtak olyan megoldást keresni és találni, amely mellett az egyfhiázi iskolák fennmaradtak és gyönyörűen nevelték a gyermekeket igaz hazafiakká, a nemzet hasznos tagjaivá. Az 1920. évi törvény szerint Hollandiában ha valamely községben 40 gyer­mek szülője kívánja azt, hogy valláserkölcsi alapon álló egyházi iskolát állítsanak fel, ak­kor az állam minden további nélkül felállítja azt, a # z összes dologi és személyi kiadásokat vállalja és fizeti és Hollandia ebbe nem bu­kott bele és azt hiszem, ha Isten segítségével folytatja, nem bukik bele; most sem ebbe bu­kott bele. {Derültség. — Demkó Mihály: Rossz a példa!) Mi is alkalmat találhatunk arra, ha a jó Isten átsegít a nehéz időkön, hogy a keresztény fejlődés útján a magyar állam is megtalálja majd. az ily en ügyes és a népre nézve, a jiövő fejlődésére nézve hasznos meg­oldás módiját. Az erkölcsi színvonalat szándékozik emelni a törvényjavaslat s említi a szociális színvonal emelését is. Azt kérném, hogy mindén iskölá-

Next

/
Thumbnails
Contents