Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-114

186 Az országgyűlés képviselőházának 11 h össze kell forrnunk valamiképpen a legegyszerűbb kis otthonnak egyszerű kérgestenyerű munkás emberével is, mert annak a szíve együtt dobban a mienkkel és mert annak a legutolsó, legeldugottabb kis tanyának a lakója is valamiképpen egybeforr a magyar élettel és várja, hogy itt komoly, megfontolt hangon, nagy

( lelkiismeretvizsgálás után tárgyaljuk, vizsgáljuk azokat a szempontokat, amelyekkel â magyar életet előbbre tudjuk vinni. Nekem az adott bátorságot a felszólalásra most, amikor már elég nagy számban szóltak hozzá igen t. képviselőtársaim ehhez a fontos és nagy horderejű törvényjavaslathoz, hogy magam is érzem a hivatásommal járó felelősséget. Legyen szabad néhány szóval elmondanom azt, ami magyar szívemben, magyar lelkemben él és az igen t. Ház elé hoznom azokat az érzéseket, amelyek különösen annak a kisebb magyar csoportnak a lelkét töltik el, amely húsz esztendő nehéz kálváriájában anynyit szenvedett és annyit vágyott a magyar élet. a magyar fejlődés után. Mindnyájan tudjuk, — mert hiszen nem most találjuk ki a mi kötelességünket — hogy minden igaz, komolyan gondolkodó lélek már hosszú századok vagy talán ezer esztendők óta tudja, mi

f a törvényhozás kötelessége. Legyen szabadj rámutatnom arra, hogy Aristoteles Ppliteiájában kutatva, ráakadtam égy, a törvényjavaslathoz nagyon is hozzáillő figyelmeztetésre. Ez a következőket mondja (olvassa): »Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a törvényhozónak főkép az ifjak nevelése körül kell fáradoznia, mert ha ez nem történik meg, akkor az állam sínyli ezt meg. Hiszen mindegyik alkotmányhoz külön kell szabni a nevelést. Tudniillik a polgárságnak az államforma jellegéhez való lelkialkata tartja fenn a rendszert, illetőleg az államformát, sőt eredetileg is az alapozza meg és minél tökéletesebb a polgárság jelleme, annál jobb az állam. Azután mindenféle alkotó tevékenység és mesterség terén vannak bizonyos dolgok, amelyekre az embereket előre kell tanítani és oktatni, az egyes feladatok szempontjából tehát természetesen az erénves cselekedetek terén is. Mivel az egész államnak egy a célja, világos, hogy valamennyi polgár nevelésének is tökéletesen egyformának kell lennie, hogy az erről való gondoskodás közös állami feladat, nem pedig az egyes embereknek, mint ahogyan manapság mindenki maga törődik a gyermekeivel, a maga módja szerint és magától tanítja arra, amire éppen jónak tartja.« Aristoteles azután kifejti azt, hogy a közös cél közös munkát kíván és közös elvek szerint kell az állampolgárokat nevelni, mert azt mondja, hogy mindnyájan az államéi vagyunk. Valóban, hogy ha erre a többezeresztendŐs tanításra nézünk, azt mondhatjuk, hogy a mai korban sem találhatunk okosabbat, bölcsebbet. És ezt érezte meg a másik nagy világelme, Szent Tamás, amikor azt mondotta, hogy: »Anima humana naturaliter Christiana.« ö maga hirdette, hogy az emberi lélek már magábanvéve keresztény értékeléssel és érzéssel van telve, mert másképpen a pogány em bérből a mai korba ennyire beillő oktatást és tanítást nem kaphattunk volna. Ezt mindnyájunknak éreznünk kell és különösképpen áthatja a lelkünket, akkor, amikor éppen a tegnapi napon láttuk és hallottuk, hogy a kultuszminiszter úr, aki olyan nagy hitvallással tett tanúságot arról, hogy valláserkölcsi alaf

>on áll, szinte úgy a lelkében, a szívében taán meg is sértve, talán kissé hosszabb időt áldozott, mint az ügy megérdemelte volna és . ülése 19-íO június 7-én, pénteken. egy más világnézeti alapon álló képviselőtársunkkal szemben erélyesen állott a sarkára (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Nagyon helyesen! ) és vallotta meg, hogy igenis ö nem a materialista, ő nem a nemzetközi és a keresztény erkölcsöt talán háttérbe szorítani akaró, hanem a keresztény nemzeti és az állani fejlődését valláserkölcsi alapra helyező eszmék híve, hogy csak ezen az úton lehet az ország fejlődését várni. Másodsorban szólásra késztet engem részben talán a mostani forrongó és annyira forrásban lévő világ, amikor azt látjuk, hogy vért, vagyont, mindent áldoznak és harcot folytatnak a népek, az országok egymással, hogy egy új, talán más arcot tudjanak adni a világnak, az európai társadalomnak és ebben a munkában úgy érzem, nem maradhatunk semmivel sem hátrább, sőt fontos dolgot végzünk akkor, amikor a népneveléssel, a gyermekneveléssel, a magyar jövő kialakításával törődünk és foglalkozunk. Idejöttömben egy egyszerű munkás-édesanya szállt fel a villamosra, kis gyermekkel a karján. Ügy éreztem, hogy szinte talán az Úristen küldi ezt a kis képet. Láttam, hogy az édesanya, aki talán odaadja a férjét, odaadja talán idősebb fiát is a haza védelmére, most mosolygós, jövőbe tekintő, reménnyel telt szemmel ölelgeti, nézegeti kis gyermekét és amikor szinte mindnyájan megmozdultunk. hogy helyet adjunk neki, ő nyugodtan, szerényen meghúzódott a villamos kis sarkában és amikor intettek neki, hogy talán a nyitott ablak megárt a kisgyermeknek, azt mondotta, edzett kisgyermek, magyar gyermek ez, nem árt ennek egy kis levegő. Elgondolkoztam, hogy íme, a gyermeknevelésről, a magyar nép jövő jéről akarunk szólani, anyák tartják karjukon gyermekeiket, nem tudják, mit hoz a jövő, mennyire felelősségteljes munka

% hogy; ennek az anyának és gyermeknek a védelmére teljes erőnkkel összefogva tudjunk olyan megoldást találni, a jövő magyar élet elé, (Zaj. — (Elnök csenget.) ami a gyermeknevelés szabad, boldog fejlődését valóban biztosíthatja. Es amikor itt előttünk egy törvényjavaslat áll és az az állam kötelességét szinte nagyon fontosnak állítja elénk, hogy intézkedjék és gondoskodjék a nép neveléséről, és amikor a miniszter úr itt kifejti, hogy valláserkölcsi alapon áll, úgy látom, hogy felfogja és megérti azt, amit egy ilyen anya, az Istentől beleoltott és beleplántált isteni törvény élete és követelése megkíván mindnyájunktól. Mert hiszen, amikor az állam az imént hallott aristotelesi elvek szerint köteles és teszi is azt, hogy a nép nevelését szem előtt tartsa, arról gondoskodjék, akkor nem felejti el az örök isteni törvényeket, az emberi életbe, a családba beleoltott és beleplántált törvényeket, amelyek igenis kívánják azt, hogy a nevelő erőt, a hatalmat necsak az állam tartsa a kezében, hanem különöskép ápolja azt a hatalommal rendelkező állam a családban, sőt tiszteletben tartsa abban az első, mondhatnám Istentől különöskép rendelt alakulatban, az egyházban is, amelyik különösen hivatva van arra, hogy a népet nevelje a földi, valamint az öröklét boldogságára. Hiszen, hogy mennyire egybe kell forrnia az államhatalomnak, amelynek eszközei vannak a nép nevelésére, azzal a másik testülettel, amely a népet vallási alapon akarja nevelni, az egyházzal és mennyire bele kell kapcsolódnia a magyar jövő kiépítésébe a magyar családnak,