Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-114
Az országgyűlés képviselőházának 11 h. annyit írnia, mint egy ilyen tanítónak!) Amikor ezt szóvátettem, azt mondotta a miniszter űr, hogy, az államtitkár úr foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan lehetne ezt a dolgot egyszerűsíteni. Azt a felesleges munkát, amelyet le lehet venni ezeknek a tanítóknak a válláról, méltóztassék levenni, hogy azután valóban maradjon idejük a nevelésre és az oktatásra. Itt még valamire szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét, ez pedig az ellenőrzés túltengése. (Meskó Zoltán: Ez így van!) Méltóztatnak tudni, hogy egy katolikus tanító hány ellenőrző szemlén esik át? Legyein szabad egy félóra beszédidőmeghosszabbítást kérnem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. vitéz Makray Lajos: Legelőször megszemléli a tanítást az iskola igazgatója, azután jön a plébános, az iskolaszéki elnök, azután jön a kerületi tanfelügyelő, majd jön az espereskerületi iskolalátogató, akkor jön a királyi tanfelügyelő, majd jön az állami körzeti iskolalátogató, azután jön még ez vagy az a szakfelügyelő a minisztériumból vagy a főigazgatóságtól, stb. (Müller Antal: Szóval nyolc!) Szörnyű csábításnak vannak kitéve ezek a szegény tanítók, hogy blöffre dolgozzanak, hogy rakétázzanak és örök érdemük, hogy mindezek ellenére nem erre dolgoznak, hanem valóban becsületesen végzik a kötelességüket. Ez a helyzet az iskolalátogatások terén, eltekintve attól, hogy minden ilyen látogatás a nyugodt tanítási menet bizonyos inegakasztását jelenti. Már hetekkel előre erre van beállítva az egész iskola r és arra készülnek, hogy a látogatás alkalmával brillirozzanak. Talán ezt is valamiképpen egyszerűsíteni lehetne, mert az a szegény tanító ezt idegekkel sem bírja, (Meskó Zoltán: Hát még a gyermekek?) különösen nem bírja idegekkel a tanítónő, aki idegileg amúgyis roppant szenzibilis, mem bírja azt a folytonos izgalmat, hogy minden héten vagy legalább minden hónapban ráijeszt valaki és rémülettel tölti el, hogy mi, lesz most vele és hogyan fogják az ő munkáját megítélni és elbírálni. (Palló Imre: Nem azt nézik, mit tudnak a tanulók, hanem mit tud a tanító!) Van itt azután valami, amit én nem értek, a törvényjavaslatban magában, és pedig a 6. § 4. pontjában 40 tannap van megemlítve a kilencedik esztendőben, viszont az indokolásban 40 tanóra van megemlítve. Most nem tudom, melyik voltaképpen az igazi, a tannap vagy a tanóra, mert a tannap annyit jelent, hogy van legalább négy vagy hat óra, (Palló Imre: Tannap! Sajtóhiba!) tehát ami az indokolásban van, az voltaképpen csak 40 órát jelent, a 40 tannap azonban 160 vagy 200 órát jelent egy esztendőben. Többen szóvátették igen t. képviselőtársaim közül a kántori javadalom elválasztását a tanítói javadalomtól, amit minden egyes miniszter úr igen jogosnak, igazságosnak és méltányosnak talált és nem találkoztam a pedagógiával valamiféle rokonságban vagy kapcsolatban lévő egyetlenegy magyar emberrel sem, aki ne ugyanezt a felfogást vallotta volna. Nem tudom, hogy olyan óriási financiális nehézségek vannak-e, amelyek ennek a kérdésnek végre-valahára való megoldását nem teszik lehetővé. Természetesen ez egészen jogos sérelem, mindenféléiképpen jogos és megérdemlik a tanítók, (Meskó Zoltán: Megszolgálták!) hogy e javadalmukat, dotációjukat lehetőleg ülése 19hO június 7.-én, pénteken. 185 emeljék, hogy a tanítók megélhetése biztosítva legyen, nagy és értékes munkájuknak megfelelő honoráriumban részesüljenek. Ök a nemzet napszámosai; a napszámosok minimális munkabérét megállapították és ha a szerint kapnának a kezdő tanítók fizetést, akkor mindenesetre többet kapnának, mint amennyit de facto kapnak. Az a pénz, amelyet erre fordítanak, mindenesetre rendkívül jó, egészséges és hasznos befektetés. Széchenyi István írta, hogy ennek a nemzetnek jövője attól függ: hogyan lehet megszaporítani az okos, a tanult fők sokaságát. Ha ez igaz volt abban az időben, amikor az élet közel sem volt olyan komplikált, mint most és a magyar sors közel sem volt olyan problematikus és olyan nagy veszedelemben, mint most, akkor most sokszorosan és még hangsúlyozottabban igaz ez a megállapítás. Ebből indult ki néhai nagynevű Klebelsbierg Kunó kultuszminiszter, amikor elindította az ő hatalmas kulturális programmját, amelynek célja az volt, hogy ennek a nemzetnek itt a Duna völgyében ne csak a történelmi és katonai, hanem a kulturális elsőbbségét és felsőbbségét is biztosítsa. Ez a szellemi honvédelem, amelyet szintén említettek itt az én képviselőtársaim (Meskó Zoltán: Ez nem Kohnvédelem, hanem honvédelem!) és amire tényleg minden energiát, szellemi energiát épúgy, mint financiális energiát fordítani kell. Ennek a hatalmas kultúrprogrammnak volt a következménye, hogy kulturálisan egészen sötét foltokat és területeket világított be a kultúra fényével és áldásával, s teremtett meg minisztersége alatt több mint 5000 iskola-objektumot. Ugyanezt a munkát folytatta a jelenlegi kultuszminiszter úr, sokkal súlyosabb körülmények között, úgyhogy az az eredmény, amelyet elért, hogy több mint 2000 objektumot tudott adni a magyar népkultúrának, óriási eredmény és ez magában is minden dicséretet megérdemel. Ez a javaslat, amely itt előttünk van es amelyből rövidesen törvény lesz, egy hatalmas, órási lépés a népkultúra országútján és azt hiszem, hogy amikor köszönettel kell adóznunk a kultuszminiszter úrnak és az ő igen értékes munkatársainak, akik segítették őt ennek a kérdésnek a megoldásában, hogy ezt a kérdést végre-valahára megoldotta, akkor azt a reményemet is ki kell fejeznem, hogy ez az uj iskola megfelelő szellemmel és lélekkel eléri azt, ami a mi álmunk és vágyunk: a hamisítatlan kereszténységű, emberebb ember és magyarabb magyar kinevelését. (Élénk helyeslés.) Örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Tegzes László! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Ki az utána következő? Mocsáry Ödön jegyző: Király József! Elnök: Király József képviselő urat illeti Király József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Jólesik magyar lelkemnek hallani azokat a*/ igaz magyar szívből fakadt komoly és a magyar jövendőt olyan mély lélekkel körülölelő szavakat, amelyeket a mai napon és az elmúlt napokban is a magyar jövőt kiépítő jelen törvényjavaslatra vonatkozóan itt az orszác hazában elmondottak. TTgy érzem, hogy bármilyen törvényjavaslatot is tárgyalunk, a mi lelkünknek bizonyos mértékben ki kell látnia innen, az ország centrumából a r legutolsó kis magyar falu egyszerű kunyhójáig is és hogy-