Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-114

180 Az országgyűlés képviselőházának Uh tanítói, kar erre nincs rászorulva. A szellemi fölénynek, a képzettségből eredő felsőbbségnek, a magas pszichológiai tudásnak kell szerepet játszania a nevelésben és irányításban, nem pedig a pofonnak. Ügy vettem észre, hogy a miniszter úrnak sem tetszett Palló Imre képviselőtársunk felszólalásának ez a része. Felszólalásának többi részét egyébként a magam részéről is igen helyénvalónak és megszívlelendőnek tartottam. A miniszter úr nyilatkozatai közül még egyre volnék bátor utalni, amelyet szintén Palló képviselőtársam felszólalásába kívánok kapcsolni. Palló képviselőtársam azt mondta, hogy a német nyelv oktatását kihagyná a tantervből, mert feleslegesnek tartja; azt az aggályát fejezte ki, hogy a németül tudó gyermekek előnybe jutnak majd azokkal szemben, akik nem tudnak németül, tehát, hogy a német anyanyelvűek könnyebben végzik majd el az iskolát, mint a magyar anyanyelvűek. Ez teljesen légből kapott és — azt hiszem — a képviselő úrnak nem egészen átgondolt kijelentése volt. t Ezek a 8 osztályú elemi iskolák lokális, vicinális jelentőségű intézmények. Ahol magyar területen csupa magyar gyerek tanul együtt, — eltekintve néhány vegyes lakosságú községtől — ott nem igen lesz olyan gyermek, aki a többiek közül német nyelvtudása révén kiválik. Ezenkívül a német nyelvoktatás nem csupán a beszédkészség fejlesztésében nyilvánul meg, hanem a nyelvészeti és nyelvtani elemek oktatásábann is, az a magyar gyerek tehát, aki tisztában van azzal, hogy nem tud, de meg akar tanulni németül, jobban neki fog feküdni, mint az, aki úgyis tud, aki tehát nem sokat törődik vele. Ez az aggodalom tehát nem alapos. . Be legyen szabad a békediktátumok utáni 20 éves, a német nemzettel közös szenvedés után a magyar lovagias szellemben rátérnem egy kérdésre és amelynek őszintén, egyenesen és nyíltan való megoldását végre egyszer fel kell már vetni. Ez pedig a nemzetiségi vidékeken való oktatás kérdése. Mindannyian tudjuk, milyen harcra és disszonanciára vezetett ez a kérdés a magyar életben. Azt hiszem, a magyar nemzet és a nép van olyan lovagias gondolkozású, hogy azokat a gyakran mesterségesen szított aggályokat, amelyek a németnyelvű népoktatással szemben felmerültek, nem vette komolyan. A német anyanyelvű területeken, a német kisebbségi területeken éppoly szükséges a nép^ németnyelvű oktatása, mint amilyen szükséges magyar területeken a magyar anyanyelvűek magyar oktatása. Pedagógiai lehetetlenség, hogy egy hatéves gyermeket egyidőben vij fogalmakra, új tárgyi ismeretekre és egy új nyelv ismeretére tanítsanak. Ezek a gyermekek sem magyarul nem tanulhatnak meg. sem pedig a tárgyi ismereteket nem sajátítják el úgy, ahogyan el kellene saiátítaniok. Ennélfogva az egyedüli egészséges megoldás az, hogy a nemzetiségi területeken, a nemzetiségi csoportok keretében a nemzetiségi anyanyelven kezdjék meg az oktatást. A nemzetiségi anyanyelven a nemzeti élet minden vonatkozását, minden magyar vonatkozását is éppúgy meg lehet tanítani, mint magyar nyelven és sokkal .lobban meg fogja érteni az a gyermek, ha az anyanyelvén fogják tanítani. Ez az egyedüli helyes álláspont ebben a kérdésben. Általában félre kell tenni azt a bizonyos oldalról évek óta mesterségesen támasztott aggodalmat, hogy ebből a magyar nemzetnek hátránya vagy a magyar népre bizonyos hátrány származíhatik. Ez nem igaz. A mai idők és a mai viszonyok ülése 19W június 7-én, pénteken, ' bizonyítják, hogy ennek a kérdésnek őszinte megoldása csakis előnyére lehet a magyar nemzetnek és ha azt mondom, hogy most, amikor húszéves szenvedés után megszereztük azt a jogot, hogy egyenrangú félnek tekinthetjük magunkat a nagy német nemzettel, akkor igenis, mint egyenrangú felek minden önérzetmegkisebbítés nélkül állhatunk oda ebben a kérdésben határozni. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a kérdést tárgyalják meg a minisztertanácson esetleg már most, hogy mi igenis odaállhassunk és nyugodt lelkiismerettel mondhassuk, hogy a magyar népnek nincs szüksége arra, hogy a nemzetiségeket elnyomja es hogy azok, akik a nagy német nemzet szívéből idecsordultak, megtalálják itt boldogulásukat, megtalálják önérzetük sérelme pélkül a magyar nemzettel való közös működés lehetőségét, s hogy éppen így azok a nemzetiségek, akik a 'Kárpátoknak nem a keleti, hanem a délnyugati lejtőire kívánkoztak, érezzék, hogy természetes kulturális elemeiket nem akarják tőlük elvonni, hanem igenis támogatják őket, hogy ennek az országnak új alakulásában éppen olyan erőt képviseljenek, mint akármelyik magyar közület. Kérem a miniszter urat, engedje meg, hogy ennek a kérdésnek sürgős felvetésére kérjem, mert nincs idő a várakozásra és mert azoknak a rágalmaknak és rejtett intencióknak a kiküszöbölésére, amelyek ezen a kérdésen keresztül akartak ebben az országban az ország lakosságának különböző rétegei közé éket verni, egyeaui ez a lépés alkalmas. Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Papp Miháily ! Elnök: Papp Mihály képviselő urat illeti a szó. Papp Mihály: T. Ház! Előttem felszólalt képviselőtársaim olyan szépen és kimerítően yázolták az előttünk fekvő nyolcosztályos népiskolai törvényjavaslatot, hogy nekem, mint egyszerű falusig embernek, talán nem is volna szaibad hozzászólnom. Mi azonban a húszéves cseh uralom alatt megszoktuk, hogy mindig hozzászóltunk az iskoláztatás kérdéséhez és így én most is hozzászólok azért, mert a nyolcosztályos iskoláztatásról szóló törvényjavaslat leginkább a tanyai és a falusi népre vonatkozik, amely el van vágva a városi iskoláztatási lehetőségtől. Előttem felszólalt képviselőtársaim közül nagyon sokan rámutattak arra. amit az indokolás is mond, hogy ez a törvényjavaslat az iskoláztatás terén kielégíti népünk igényét. Amikor én a mai napon ennek az iskoláztatási törvényjavaslatnak ügyében felszólalok, eszembe jut az az idő. amikor az ílszakamerikai Egyesült Államokban, Pennsylvania állam Homestead városában egy isk olaszén tel ési ünnepélyen résztvettem. Akkor vezették be ott a nyolcosztályos elemi iskolát és azon az iskolaszentelési ünnepélyen felsóhajtottam magamban, hogy Istenem, mikor fog ez elkövetkezni a mi édes magyar hazánkban, ahol nagyon sok községben még négyosztályos elemi iskola sincs. Én e helyről a legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot. Minthogy azonban mi húsz, esztendeig megszoktuk ellenzékinek lenni és van bennünk egy kis érdesség. méltóztassanak megengedni, hogy ennek a törvényjavaslatnak pontjaival mégis foglalkozzam. A törvényjavaslatnak van egy rendelkezése, amely azt mondja, hogy a falun és a ta-