Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-114

Az országgyűlés képviselőházának lik. nyán a négy felső évben a tanítás legalább hathónapos legyen. Kérem az igen t. minisz*ter urat, hogy hat hónap helyett, úgy amint a városokra is szól a rendelkezés, kilenc-hó napos időtartamban rögzítse meg a tanítási időt. (Wirth Károly: Nagyon helyes. — vitéz Makray Lajos: Nem egészen tőle függ!) Én meg vagyok győződve arról, hogy azok a képviselőtársaim, akik a négy felső osztályban a hathónapos tanítás mellett vannak, a legjobb indulattal teszik azt és nem kételkedem azoknak a képviselőtársaimnak-a .ióindulatában sem, akik nem látják időszerűnek ennek a nyolcosztályos iskoláztatási törvénynek az életbeléptetését. Mi azonban, akik olyan területen laktunk, ahol már 15 év óta életbelépett a nyolcosztályos iskoláztatásról szóló törvény, meg vagyunk róla győződve, hogy habár a kezdet^ nehezen is ment, ma mái* egyetlen szülő sem kívánja azt, hogy gyermeke a tízhónapos iskolázás helyett az V., VI.. VII. és VIII. osztályban csak hat hónapig járjon iskolába, hanem helyesli azt, hogy a gyermekek kilenc hónapig fognak iskolába járni. (Wirth Károly: Egyedül csak Hertelendy képviselő úr kéri!) Elnök: Csendet kérek. Papp Mihály: Én tudom azt, igen t. képviselőtársaim, hogy azok az országgyűlési képviselők, akik vidékről valók, nagyon kényes es nehéz helyzetben lesznek e miatt a törvényjavaslat miatt, mert a választóik közül igen sokan fogják támadni őket. hogv miért hozták ezt a törvényt, támadni fogják olyanok, akik a gyermeküket már tízéves korban el akarják vonni az iskoláztatás alól. Nekünk azonban, igen t. Ház, nem szabad egyes választókkal törődnünk, nekünk a nemzet érdekeit kell néznünk (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és nem szabad figyelembe vennünk, hogy valaki a gyermekét azért akarja kivenni tavaszkor az iskolából, mert libapásztort akar belőle nevelni. Én meg vagyok győződve arról, hogy minden községben van elég olyan 60 évet meghaladott öregasszony és öreg férfi, aki a libapásztorságot el fogja fogadni, ha megfelelően fizetnek érte. (Helyeslés a középen.) Igen t. Képviselőház! Nekünk a nemzet testében nemcsak erős egyedeket kell kitermelnünk, hanem a nemzetünket kell magasabb színvonalra emelnünk. Ha a faluval többet fogunk foglalkozni az iskoláztatás terén, mint foglalkoztunk eddig, akkor nemcsak kiváló egyének lesznek a magyar nemzetben, hanem maga az egész nemzet nagykorúvá fog válni, azért, mert nem lesz a falun analfabéta és én hiszem és remélem, hogy akkor el ^fog következni az az idő, hogy nemcsak analfabéta nem lesz, hanem mezítlábas ember sem lesz ebben az országban, mert nem igaz az, hogy ez az ország olyan szegény, hogy itt mezítlábas^ embereknek is kell lenni. Ezt elsősorban az iskoláztatással kell elérnünk, mert • ha a nép gyermeke kikerül az iskolából, elvégzi a nyolcosztályos elemi iskolát, amelyben a tanítás nem hathónapos, hanem legalább kilenchónapos lesz az utolsó négy évben, akkor fog tudni a saját földjén gazdálkodni és akkor annak a népnek nem kell majd minden egyes esetben egyéves vagy kétéves mezőgazdasági szakiskola, hanem a háromhónapos téli oktatással is eléri azt, amit eddig még nem értek el a gazdatársadalomban. (Wirth Károly: Azért nem árt, ha elvégzi!) Nem mondom, hogy ne végezze el. Igen t. Ház! Amint mondottam, mi hozza voltunk szokva a harchoz és most, amikor az iskoláztatás kérdéséről van szerencsém ebben a képviselőházban beszélhetni, amiért hálát adok ülése 194-0 június 7-én, pénteken. 181 a mindenható Istennek, — nem azért, hogy képviselő vagyok, hanem azért, hogy hazakerültünk — (Éljenzés és taps.) akkor legyen szabad ezeknek az iskoláknak a fenntartásáról is néhány szót szólnom. Mi húsz esztendeig harcoltunk nemcsak az iskoláért, hanem az iskolák fenntartásáért is és ezt a harcunkat nem adjuk fel még most j sem. Az egyházi iskolákat mint csillagokat kell látnunk a csehszlovák uralom alatt eltöltött húsz esztendő idején. (Ügy van! Úgy van!) Abban az időben sok iskolában tanítottak magyarul, de nem minden iskolában tanítottak magyar szellemben. (Ügy van! Úgy van!) A felekezeti iskolák voltak azok az iskolák, ahol nemcsak magyarul tanították gyermekeinket, hanem a legkiválóbb magyar szellemben oktatták Őket. (Ügy van! Ügy van! a középen.) És most, amikor már itthon vagyunk és nem kell verekednünk a felekezeti iskolák fenntartásáért, azt látjuk, "hogy ha községeink felveszik évi költségvetésükbe az iskolák dologi kiadásaira azt az összeget, amelyet a felekezeti iskolák kérnek — azért kérik, mert az egyházak mint iskolafenntartók szegények — a dologi kiadások: fedezésére, akkor az történik, hogy a miniszterközi bizottság egyszerűen keresztülhúzza ezt a tételt. (Ügy van! Úgy van! a középen.) 1939-ben jelen voltam, mint községi bíró, az Ungváron megjelent miniszterközi bizottság tárgyalásain, amikor az én községem és a körjegyzőségünkhöz tartozó községek költségvetését tárgyalta a miniszterközi bizottság. Akkor láttam, hogy községünk képviselőtestülete, amely szívvel-lélekkel magyar és keresztény, felvette költségvetésébe azokat a hiányokat, amelyeket a szegény egyházak nem bírtak fedezni, a miniszterközi bizottság azonban felszólalásom ellenére, törölte ezt a tételt. Azt mondták, hogy a községeknek nincs módjuk arra, hogy költségvetésükben segélyt nyújtsanak az egyházi iskoláknak. Igen t. Ház! A törvényjavaslat részletes indokolása a 12. § (2) bekezdésének 1. pontjával kapcsolatban a következőket mondja (olvassa): »Az egyházi hatóság alatt álló népiskolák fenntartói hathatós támogatásban részesülnek majd, hogy iskoláik a mai túlzsúfoltság megszüntetése után a nyolcosztályos népiskolai oktatásra áttérhessenek.« Meg vagyok győződve arról, hogy a részletes indokolásnak a 12. §-ra vonatkozó részében említett helyzet be fog következni, azonban hozzáteszem, hogy a mi vidékünkön, amely a visszacsatolás után megtartotta nem a hathónapos, de a tíz-tízhónapos tanítású nyolcosztályos állami iskoláját, egyházaink határozottan megérdemlik azt, hogy abban a segélyben részesüljenek, amelyről az indokolás 12. §-a beszél, Mert ha ez nem fog bekövetkezni, akkor kételyük támadhat aziránt, vájjon ennek a törvényjavaslatnak minden pontját keresztül tudjuk-e vinni, abban az esetben ugyanis, ha ennek a szakasznak ez a bekezdése nem fog teljesülni, akkor az egyházi iskolák nemcsak a felsőbb szak hat-hathónapos iskoláját nem fogják tudni fenntartani, de nem fogják tudni fenntartani a négy elemi iskolát sem. Nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy ebben az országban, azok, akik iskolafenntartási kötelezettséget vállaltak, ne kerüljenek nehéz helyzetbe akkor, amikor kettős adóztatás háramlik rájuk. Gondoskodnunk kell arról, hogy az iskolák ne szűnjenek meg hanem szaporodjanak, mert minél több az iskola, annál jobb. 27*