Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-114
Az országgyűlés képviselőházának IIA. désrcíl kell szólani, nem adhat elő, egyrészt, mert nem tudja, másrészt pedig, mert vannak bizonyos pontok, amelyeknek ismertetésére a férfitanító alkalmatlan lenne. Ennélfogva kívánatos, hogy a miniszter úr gondoskodjék arról, hogy kellő számban női tanerők álljanak rendelkezésére, akik majd a leánynövendékeket oktatni fogják. Egyébként a leánynövendékekkel kapcsolatban a nyolc, illetve a kilencévi oktatási idő meghosszabbítást, bizonyos mértékben aggályosnak tartom. Faluhelyen ugyanis a 14—15 éves leányok már eladószámba mennek, amikor tehát most még 16 éves korukban is iskolai kötelezettséget rónak rájuk, természetes, hogy ettől az eddigi helyes és kívánatos szokástól el kell tekinteniök, mert az a leány is, aki szorgalmasan és kellő képességekkel, a meghatározott idő alatt végzi el az iskolát, 16—17 éves lesz, mire iskoláit befedezi. Nem kell azt hinni, hogy faluhelyen ez nem fogja befolyásolni <a leányok férjhezmenési lehetőségeit. Ez az intézkedés meg fogja változtatni a falusi leányok férjhezmenési időpontját. Amint említettem, falun most általában 16—17 éves korukban mennek férjhez a leányok, de vannak községek, ahol már sokkal fiatalabb korban; én például ismerek olyan községeket, ahol általában az a szokás, hogy 15 éves korukban. Ez a törvényjavaslat tehát a férjhezmenés időpontját 2—3 évvel el fogja tolni. Ennélfogva, ha már ez megtörténik, kérem a miniszter urat, szíveskedjék ez alatt az idő alatt a.családi életnek, a családi gazdasági életnek minél sikeresebb előmozdítására a tantervbe megfelelő tantárgyakat fölvenni, a^ tanítási működésbe pedig női oktatókat beállítani. A miniszter úr említette azt is, hogy a ta^ nyai tanításra különös gondot kíván fordítani és ezt a munkát néhai Klebelsberg Kunó kultuszminiszter nyomdokain kívánja tovább folytatni. Kétségtelen ténjr az, hogy ezen a téren rengeteg haladás történt kint a tanyákon. Én magam ismerem a háború előtti időből, gyermekkoromból, azokat a viszonyokat, amelyek a tanyai oktatás terén akkor voltak és azokat a viszonyokat, amelyeket most tapasztalhatunk kint a tanyákon. A miniszter úr azonban itt egy új fogalmat t említett fel, azt mondotta, hogy a »vándortanítók« kinevezését, illetve munkába állítását kívánja a jövőben megvalósítani. Én azt hiszem, hogy maga ez az elnevezés is egy kissé talán nem egészen helyénvaló, mert hiszen, sajnos, nálunk a »vándor« szó, a »vándor« fogalom egy bizonyos elesettséget foglal magában (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: ök vállalják!) és így talán inkább másképpen kellene címezni ezeket a tanítókat. De ezenkívül is vannak bizonyos aggályaim ezzel kapcsolatban, mert hiszen ez a vándorlás a tanítóknak az exisztenciához való ragaszkodását nem fogja teljes mértékben kielégíteni, ők a vándoréletet nem fogják egészen kívánatosnak tartani ^ és inkább olyan pozícióra fognak törekedni, ahol állandóan megmaradhatnak és jövőjükre állandóan berendezkedhetnek. En tehát e helyett az intézmény helyett inkább egy másik intézményre kívánnám a miniszter úr figyelmét felhívni, még pedig a mozgó-iskolák intézményére, amely sokkal jobban elősegítheti azt a célt. hogy a tanyai iskolákban az oktatás tökéletesedjék. A mai technikai felkészültség, különösen a most pár hónap múlva lezajló háború után, elég módot fog adni arra, hogy ilyen mozgó-iskolákat állítsanak fel. Ma is vannak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. ülése 19 W június 7-én, pénteken. 179 nagy kultúrországok, ahol ilyen mozgó-iskolák működnek. Nem akarok másra hivatkozni, mint csak Amerikára, ahol a farmerek gyermekeinek oktatását már ilyen formában oldották meg (vitéz Makray Lajos: Az északi országokban is!); ott erre a célra hatalmas vasúti kocsikat állítanak he, amelyekben modern, jól felszerelt oktatási intézmény formájában találja meg a növendék az iskolát, a tanítót és talál meg minden felszerelést, amelv az iskolához tartozik. Ugyanígy fel lehet használni erre a célra a gépkocsikat is, amelyek ma már vannak olyan modern berendezésüek, hogy azokat ilyen célra szolgálatba lehet állítani. Azonkívül megvolna ennek az az előnye is, hogy azokban bizonyos technikai készültséget is el lehetne sajátítani, bizonyos ipari oktatást is lehetne biztosítani a fiatalság számára. Beszélt még a miniszter úr a tanítók javadalmazásáról. A tanítók javadalmazására vonatkozólag nekem az a megjegyzésem volna, hogy vizsgálja felül a miniszter úr a tanítók természetbeni javadalmazásának kérdését. A tanítók természetbeni javadalmazása egészségtelen megoldás. Igaz, hogy vidéken, falun tetszetős és könnyű kedvező színben feltüntetni azt, hogy a tanítónak tíz hold földet juttatnak, ez azonban a tanítás rovására megy. Ha ugyanis a tanító kénytelen a földjével, a gazdaságával foglalkozni, akkor, ez alatt az idő nem foglalkozhatik a tanítással olyan intenzíven, mint egyébként. Ezt tehát minél előbb és igen radikálisan méltóztassék kiküszöbölni, már csak azért is, mert a tanítói kar javadalmazásának egységes rendezése rendkívül kívánatos volna. Hiszen akármilyen tiszt viselői ággal, vagy állami szolgálati ággal egyenrangú, vagy annál sokkal fontosabb szol* gálati ág ez és így a státusrendezés feltétlenül kívánatos a felekezeti, az állami és egyéb intézmények által fenntartott iskolákra nézve egyaránt. Meg kell itt említenem a néptanítók politizálását, ami talán éppen a tanítói javadalmazás labilis voltával függ össze. A választások alatt sajnálattal tapasztaltuk, hogy a legutóbb^ 4—5 esztendő óta intenzíven vonták be a tanítókat a politizálásba, ami azelőtt nem volt tapasztalható. Ezzel bizonyos antagonizmust, ellentétet keltettek a tanító és a falu lakosságának egy része között, amely rész nem azt a politikai nézetet vallotta, mint a tanító. A tanítót kényszerítették, hogy a polgárokat, a gyermekek szüleit beszélje rá egy bizonyos politikai állásfoglalásra. Ebből ellentét származott, amelyet az oktatás nagyon károsan fog megérezni. Kérem tehát a miniszter urat, szigorú rendelkezésekkel hasson oda, hogy ez a politizálás megszűnjék és a nyilasok szidalmazása s az ehhez hasonló politikai eszközök alkalmazása a tanítói kar részéről ne alacsonyítsa le ennek a testületnek magas erkölcsi és szellemi színvonalát. Elhangzott itt egy felszólalás, amelyre szintén kénytelen vagyok néhány megjegyzést tenni. Palló képviselőtársunk említette, hogy ő a^ fegyelmezés terén tágabb jogokat és lehetőségeket kíván a tanítók számára biztosítani; amint ő említette, néhány pofon jó hatással van és esetleg a későbbi öngyilkosságtól menti P 16 ? a „gyermeket. Az én nézetem éppen az ellenkező. Az a pár pofon annak a gyereknek egész életére kiható súlyos lelki depressziót jelent, az pedig, aki ezt a pár pofont kiosztja, súlyos felelősséget vesz magára. A magyar 27
