Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-114

176 Az országgyűlés képviselőházának 11. van szolgáltatva és rabszolgájává válik a bank nak. A szövetkezeti eszme tudna csak a gazdakon segíteni, de ezzel kapcsolatban is nagy csalódásaik vannak a gazdáknak. Mondjuk például, szövetkeznek többen, hogy kukoricát vegyenek együttesen állataik felhízlalására. Összeállnak és vesznek egy-két vagon tengerit. Az áru beérkezik a vidéki állomásra és át kell venni. Tudjuk azonban, bogy a kukorica egyike a legveszedelmesebb portékáknak; akármilyen jól néz ki, az nem tesz semmit. A minőségiátvétel, az áru megvizsgálása a gazda részéről csak úgy felületesen történik meg. Amikor azonban elkezdik a vagonból kiszedni, azt látják, hogy a kukorica be van gyulladva, büdös, penészes, romlott. Akkor azután kifogást emelnek ugyan, de nem rögtön, mert nem tudják, hogy 24 órán belül lehet csak kifogást emelni és nem tudják azt sem, hogy a kifogás elintézéséig nem szabad az áruhoz hozzányúlni, mert ha csak egy zsákkal is elvisznek az áruból, akkor a kifogás már nem ér semmit. Elvisznek tehát belőle, de azt látják, hogy nem lehet használni, a disznó nem eszi meg. Kijelentik tehát, hogy nem kell nekik az a tengeri. Igen, de van egy tőzsdei szokvány, amely szerint aláírtak egy kötlevelet és miután nem tudják az eljárást, jogaikat nem tudják megvédeni. Kaptak tehát egy rossz árut, amelyet a disznó nem eszik meg. Hitelre vették ugyan, de az árát mégis ki kell fizetni és így anyagi romlásba jutnak. Ezért rendkívül fontos volna, ha a tanítóság előadásokat tartana nekik és figyelmeztetné őket arra, hogy az egész termésük veszendőbe mehet, munkájuk semmivé válhat, ha £gy ilyen elementáris hibát követnek el. En igen sok embert láttam t elpusztulni és ilyen dolgokra egész vagyonát ráfizetni. Láttam képzett gazdákat, akik ilyen baklövéseket követtek el és így nem csodálom, ha a, falu népe nem tud magán segíteni. Ezért kérem a miniszter urat, hogy ha a mezőgazdasági és ipari alapismeretek oktatását is be óhajtja itt kapcsolni, akkor szíveskedjék a terményértékesítés óriási problémájára is tekintettel lenni. Ha nem áll elegendő szakértő rendelkezésére, — hiszen a tanítóságtól sem lehet követelni, hogy g'abonazsidó legyen vagy állatszakértő vagy liba- vagy tollszakértő — akkor szíveskedjék keresztény szakembereket — ha nem is mindjárt egyetemet végzetteket — akár kiküldetés formájában, akár pedig szívességi alapon alkalmazni. Kijelentem, hogy én is szívesen

< állok egy elemi iskola rendelkezésére, mondjuk, az év végén néhány hétig és szívesen tartok előadást a gazdáknak arról, hogy ha kimennek a piacra, hogyan viseljék magukat. Mivel itt pénzről, gazdasági kérdésről van szó, azt hiszem, hogy amit a magyar gazda^ részére megmentünk, azt egyúttal a nemzet részére is megmentjük. (Baky László: Es kivesszük a zsidó kezéből!) Szükség volna arra is, hogy a tanítóság nevelési szabadságát biztosítsuk, a tanítóságot mentsük meg attól, hogy párttitkárok vagy pártvezetők legyenek. Ezt őszintén mondom, mert én a tanító mellén még a nyilaskeresztet sem szívesen látom. A tanító legyen egy minden párton felül álló szabad ember, aki csak egyet nézzen: a jövő nemzedéket, az új világrendet, azt a világrendet, amely nagy, boldog Magyarországot kíván. Miniszter úr, önön múlik ez. mutassa az irányt. A javaslatot, sajnálatomra, pártfegyelemk ülése 19W június 7-én, pénteken. bői nem fogadhatom el. (Derültség jobbfelől. — Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Molnár Lajos! Elnök: Molnár Lajos képviselő urát illeti a szó. Molnár Lajos: T. Képviselőház! Amikor először szólalok fel a parlamentben, örülök, hogy olyan lelkemhez nőtt javaslathoz szólhatok hozzá, mint a nyolcosztályos népiskolai törvényjavaslat. Sokszor elhangzott már itt is, hogy a népek nagy szellemi és gazdasági versenyében csak úgy állhatjuk meg a helyünket, ha szellemében fejlett, erkölcsében tiszta és gazdaságilag megerősített új nemzedéket nevelünk. Örömmel vettetni kezembe ezt a törvényjavaslatot, amelynek indokolása szerint a népi gondolatot r előtérbe állító népi politika korában nem elégedhetünk meg a kevesek kultúrájának gyarapításával, a nemzet vezetésére hivatott szellemi elit alapos kiképzésével, egyesek és csoportok művelődési színvonalának emelésével. A mélybe kell nyúlnunk. A magyar nép egészének értelmi és erkölcsi műveltségét kell magasabb színvonalra emelnünk! A törvényjavaslaton és annak egész indokolásán végighúzódik ennek a nagy célnak szelleme: felemelni a mélységből a magyar nemzet tehetséges fiait, minél több tudást és minél több erkölcsi erőt adni minden magyar gyermeknek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A javaslat 1. §-ában jóleső érzéssel olvastam, hogy a népiskola feladata, hogy a gyermeket vallásos és erkölcsös állampolgárrá nevelje. Szükség volt ennek a feladatnak mindjárt az 1. §-ban való kidomborítására, mert ez ország keresztyén ország és itt minden iskola ícsak ezen az örök fundamentumon, a keresztyén valláserkölcsi alapon nyugodhat. L'gyancsak az 1. §. teszi a gondviselő kötelességévé, hogy a gyermek vallási kötelezettségeinek, beleértve a vasárnapi és ünnepnapi istentiszteletek látogatását, eleget tegyen. Szabó Gyula igen t. barátom megemlítette, bogy a gyermeknek nemcsak a felnőttek istentiszteletén, jbanem külön gyermek istentiszteleteken is részt kell vennie, örömniel teszek bizonyságot arról, hogy a református egyház legtöbb gyülekezetében, de úgy tudom a római katolikus és az evangélikus egyházakban is élénk gyermekpasztorizáció folyik. (Ügy van! a jobboldalon és középen.), vannak külön gyermek istentiszteleteik és itt a parlamentiben is ki kell emelnem a vasárnapi iskolái munkások áldásos tevékenységét. A 2. §-ban a népiskola felső tagozatát illetően külön falusi és városi tanítási tervet említ a törvényjavaslat. Itt bizonyára nem politikailag meghatározott városokra és falvakra céloz a javaslatomért hiszen vannak alföldi városok, amelyek teljesen falusi jellegűek és vannak pestkörnyéki falvak, amelyek városi jellegűek. A városok és községek lakói többségének foglalkozási ága szabja meg majd bizonyára mindenütt, hogy a falusi vagy a városi tantervet használják-e. A 6. % megállapítja, hogy az iskolázási kötelezettség egész ideje alatt a gyermek az iskola fegyelmi (hatósága alá tartozik. Nagyjelentőségűnek tartom ezt, hogy az iskolának minél több irányító és fegyelmező hatása legyen nemcsak a szorgalmi időben, hanem a szünidőben is. Szomorú példákat tudnék felhozni arról, hogy vannak falvak, ahol 12—13 éves leányok és fiúk