Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-114

Az országgyűlés képviselőházának llh. ülése 19^0 június 7-én, pénteken. 175 merítették ezt a témát, csak egyet vettem észre, hogy a nyolcosztályos tananyag bevezetésénél kívánják a mezőgazdasági és az ipari előkészítést is, azonban egyik oldalról sem hangoztatták azt, hogy olyan nevelést vezessünk be a nyolc osztályba, amelynek hiánya óriási károkat jelent éppen a mezőgazdasági népességre: a kereskedelmi nevelést. ri Mélyen t. Ház! Én a kereskedelem terén működtem 16 esztendeig az országban és figyeltem a magyar falunak a sebeit, mert igenis, ezen keresztül láthattam meg a lelkületét. Láttam, hogy a gazda fáradozik, dolgo zik, a legnagyobb szükszerűséggel termelhet, kiváló mezőgazda lehet, de ha nem tudja értékesíteni az áruját és nem ismeri az értékesítésnek minden mozzanatát, mint ahogy például dunsztja sincs arról, hogy mi a tőzsdei szokvány, akkor ebből előreláthatatlan, beláthatatlan károk g származnak reá. Láttam eseteket, amidőn bejött az a becsületes, szorgalmas magyar paraszt és egy jól megrakott kocsi búzát r értékesített. Figyeltem, hogy a zsidó megnézi^ a búzát, rögtön látja, hogy milyen az áru, felírja egy cédulára, hogy ennyiért megvette. Természetesen az az ár megfelel a konkurrencia által is tartott árnak, tehát — hacsak össze nem beszél — ott nem nagyon csaphatja be azt a gazdát. Jön ellenben a gabonának az átvétele a magtárban. Ott áll egy kajlafülű, az mérlegeli. Először a súlynál csapja be a gazdát. A mérlegelést kellene tehát megtanítani a kisgazdának, hogy tudja, hogyan fogja meg azt a mérlegnyelvet, mert ott mindig becsapják. Azonkívül meg kellene tanítani a gazdát, hogy a zsák súlyának leméréséről is sondoskiodiék, mert nem mérlegelik le a zsákot. Követelje a lemérlegelését és ne fogadja el, hogy a zsák két kiló; mert azt mondja a zsidó, hogy ha három folt van rajta, akkor az nem egykilós, hanem kétkilós zsák. Azonkívül jön a minőségi átvétel. Az a zsidó megnézi, szagolja, harapja, rágja, köpi a búzát és kivágja, hogy zsizsikes, dohos, konkolyos, szemetes, keverékes. Minden kifogást felhoz és azt mondja, hogy a keverékességért 2% a levonás, a dohszagért 5%, a harmadikért pedig ennyi százalék. A végén a szegénv gazda megrémül és nem tudja, mit csináljon. Ha a zsidó látja, hogy a gazda habozik és nem akarja elfogadni a feltételeket, azt mondja: kérem, vigye el, merje fel és vigye haza. Ezt a munkát már nem szívesen csinálja a gazda és azt mondja: egye fene, és két pengővel a piaci ár alatt kénytelen odaadni a gabonáját. Ha már az iskolában arra nevelik a gazdagyermeket, hogv van ám módja annak, hogy megfogd a zsjdó kezét, értsd meg te is, hogy mik azok a tőzsdeszokványok, akkor rem lesz kiszolgáltatva ezeknek a dolgoknak. Ha nem is érti meg azt a cirkalmas hivatalos nyelvet, legalább valahogy népies kiadásban magyarázzák meg neki, hogy mihez van joga, mit lásson meg, hogyan tisztítsa az árut és ha valami kifogás van, ő is állapítja meg. Szagolja, szagolja, de nem érez semmi szagot, a másik meg rögtön mondja, hogy dohos, nem lehet emberi táplálékra használni. (Baky László: A zsidónak jobb orra van!) Ez semmi egyéb,mint a magyar kisgazdák jóhiszeműségének a kihasználása. Már az iskolában rá kellene nevelni a gvermekeket, hogy védekezni tudjanak ez ellen. Ez éppen úgy van. mint a sertéshízlalásnál. Amikor a gazda eladja a sertést, akkor 70 fillérért veszik meg tőle, amikor pedig a gazdának kell zsírt vennie, akkor két^ pengőt fizet egy kiló zsírért. így van ez az egész vonalon, különösképpen a különböző magvaknál, amelyeket a gazda termel, mert a földművelésügyi kormány rávezette, hogy ne csak búzát, hanem olajos magvat, salátamagot, virágmagot és egyéb magvakat termeljen. Amelyik gazda még ezeknek a magvaknak a termeléséhez hozzáfogott, ráfizetett, mert az átvételnél megölik. (If.i. Tatár Imre: A zsidó garázdálkodás ellen kell védekezni — Baky László: A zsidók elleni védekezést kellene oktatni az iskolában! — Az elnök csenget.) Én ezen a téren nagy tapasztalatokkal rendelkezem. A falu fájdalmát megérezve, saját jószántamból írtam egy kis népies magyarázó füzetet. Mivel olyan volt az állásom^ ahol a gabonát át kellett venni, inkompatibilisnek látszott ez a munkám, a mezőgazdasági kamara azonban, hála Istennek, megértette célomat és név nélkül szépen terjesztette ezt a kis ismertetőt. Hogy mennyi hasznát vette neki a gazda, azt észrevettem a zsidók orrán, mert igen lógott. Ez a füzet megmondta, hogy ha a zsidó kijelenti, hogy nem jó a búza, a^ felelet az, hogy: kérem, mintát pecsételünk és felküldjük majd a Futurálhoz, vagy valamelyik intézményhez, hogy menjen vele a tőzsdére és ott bírálják el. Ebbe már nem ment bele a zsidó, mert a parasztot be akarta ugyan csapni, de tudta, hogy a költsésreket azonban az fizeti, aki elveszti a pert. Erre már lecsendesedett. Van azonban ennek a felszólalásomnak egy fájdalmas része, az, hogy létesült ugyan nálunk földmívelésügyi kormányunk r jóvoltából egy szerv, amely igyekszik a gabonát a, gazdáktól a legjobb kondíciók mellett átvenni. — ez a Futura — sajnos, azonban ott azt tapasztaltam, hogy nem viszik keresztül ezt a szellemet... Elnök: Kérem a képviselő urat. méltóztassék a javaslattal foglalkozni. A Futura ügye, véleményem szerint, mégsem tartozik ehhez. (Rajnfag Ferenc: Hát, a mi véleményünk szerint idetartozik!) Eajniss kénviselő urat kérem, méltóztassék az elnöki kijelentéseket minden megjegyzés nélkül tudomásul venni. Pándi Antal: A Futura kiadja az utasítást, az emberei azonban kint nem tartják be. 15 filléres haszonmarzsot (biztosít, de én tudom, hogy bizony egypengős marzsok is vannak. A haszonvágyat nem tudjuk leküzdeni, amíg a nemzetbe nem viszünk be egy bizonyos fegyelem, felelősség és áldozatkészség érzését. Nekem az az érzésem, hogy már az iskolában kell ezt az érzést bevinni, hogy: igenis termelj, hiszen nem magadnak termelsz, hanem az országnak dolgozol s az országnak akkor is dolgoznod kell, ha nem sok hasznod van belőle, csak a megélhetésed van biztosítva. Szeretném, ha ezt a szellemet a nyolc osztályba vinnék be, mert igen sok kellemetlenségtől mentenék meg ezt a drága magyar népet. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes !) Van egy másik fájdalmas tapasztalatom is az életből. Èz az, hogy ha az a gazda bemegy egy bankba, mért hiteligényei vannak, akkor ott ki van szolgáltatva. Azt tudja, hogy váltót kell aláírni, de azt már nem tudja, hogy ha a váltó lejár és kifizeti, akkor a váltót vissza is kell kérni. A legsúlyosabb visszaélések akkor történnek, amikor fedezeti váltót kérnek a gazdától. A gazda már régen kifizette az összeget, de öt év múlva még mindig ott fekszik a bankban az a váltó s ha egyszer valamilyen differencia támad a bank és a gazda között, akkor felhsznalják ezt a fedezeti váltót ellene és mert nem lehet bebizonyítani, hogy a gazda csak arra a bizonyos üzleti célra adta, így tehát ki