Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. tartom, foglalkozni fogok vele és ha lehetséges, mielőbb megvalósítjuk. Ezenfelül azonban szükségesnek tartom a Gesztelyi Nagy és Hertelendy képviselőtársaim által említett szaktanítóképzés erőteljesebb fejlesztését is, valamint — ami már előkészületben van — az új tanítóképző akadémián a gazdasági ismeretek sokkal intenzívebb oktatását. Természetesen a gyakorlati gazdasági oktatásnak és ezen oktatás sikerességének előfeltétele átképzőtanfolyamok rendezése is ahol a már oktató tanszemélyzetet alaposabban megismertethetjük a gazdasági szempontokkal. Természetesen a leányok számára — úgy, mint a fiúknál a mezőgazdasági és az ipari ismeretek — a háztartási, kerti és gazdasági ismeretek lesznek a tantervben előírva. Ha jól emlékszem, Maróthy képviselő úr felvetette, hogy a mezőgazdasági iskola szaktanácsadóként működjék. Ez a gondolat nagyon helves, a téli gazdasági iskoláknál a földmívelésügyi miniszter úr bizonyos fokig már meg is valósította. Mondom, ezeknek az iskolai központoknak a felállítását helyesnek tartjuk. A polgári és a mezőgazdasági iskolát féltik a t. képviselő urak a 8 osztályos népiskolától, Palló, Mester, Kéthly képviselőtársaim ajtói félnek, hogy a nyolcosztályos népiskola létesítésével a polgári vagy mezőgazdasági népiskola el talál sorvadni. Kéthly képviselőtársara még azt is felteszi, hogy a nyolcosztályos népiskolának csak az a célja, hogy a proletárgyermekeket elzárjuk a polgári iskoláktól. Erre nem igen tudok válaszolni, annyira képtelen feltevés. Amit azonban többi képviselőtársam említett, hogy t. i. a polgári iskola elsorvad, attól ne tessék félni. A polgári iskolának t más a feladata. A polgári iskolát nem alakíthatjuk át földmíves iskolává sem, mint kívánni méltóztatnak. A polgári iskolába az a népréteg járatja gyermekeit, amelyik gyermekeiből kisiparost, kiskereskedőt, városi kisembert akar nevelni. Mezőgazdasági népiskolába viszont a parasztok járatják gyermekeiket, .akik azt akarják, hogy gyermekeik mezőgazdasági munkások, kisgazdák legyenek. Azzal számolni kell, hogy a polgáriból sohasem lesz mezőgazdasági iskola, (^zöllősi Jenő: Mezőgazdasági népiskola kell!) Polgári iskolára is szükség van, mezőgazdasági iskolára is szükség van, de mép helyeken és más okból. Nem félek attól, hogy a nyolcosztályos népiskola elvonja a gyermekeket ettől az iskolától, sőt inkább azt hiszem,^ hogy a jövőben még többen fognak ezek felé az iskolák felé törekedni. Rapcsányi és Rajniss képviselőtársaim méltóztattak a szünidei fegyelmi jog kérdését felvetni és ennek kapcsán a tanítók helybenlakását követelni. Ez feltétlenül helyes. Magam is igen helyesnek és üdvösnek tartom ezt és a legközelebbi jövőben készülök is egy rendeletet kiadni, hogy minden tanerő köteles helyben lakni, bár itt a pestkörnyéki tanítókon és tanárokon kívül jóformán csak az egyetemi tanárokról van szó, akik nem laknak esetleg abban a városban, ahol tanítanak. Ez helytelen és ezt igyekezni fogunk megakadályozni. Ami a fegyelmi jog szabályozását illeti, azt rendeletileg meg fogjuk oldani, mert szükséges, hogy a tanító szeme rajta legyen a gyereken és szünidei magaviseletét is ellenőrizze bizonyos fokig. ,'.'••' A magánoktatás eltörlésére, illetve va maülése I9h0 június 6-án, csütörtökön. 167 gánoktatás engedélyezésének megszüntetésére nézve Meskó és Mester képviselőtársaim tettek javaslatot. Méltóztassék ezt a hizottságban megismételni, inert a magam részéről is helytelennek tartom, hogy az egészségi okot kivéve, bárki a nyilvános iskola látogatásától felmentessék. Ha valaki testileg, egészségileg fogyatékos, gyenge testalkatú, vagy beteges, igazolja ezt orvosi bizonyítvánnyal. Méltóztassék a bizottságban javaslatot, tenni el fogom fogadni. . ......: Fel méltóztatott vetni, hogy az állam és a felekezeti tanterv különböző és ez helytelen. Ez azonban az egyházak sarkalatos jogát érinti. Az 1790:XXVI. te. 5. pontja írja elő, hogy a tantervet maguk az egyházak állapítják meg. azonban az állami felügyeleti jog alapján ellenőrizzük, hogy ez a tanterv ne legyen ellentétes az állami iskola tantervével és a terjedelem tekintetében megegyezzék vele. Természetesen bizonyos különbségek kell hogy legyenek a katolikus és református iskolák oktatása között: az egyik nyilván Pázmány Péterből fog részleteket adni olvasmányul, a másik pedig esetleg Magyari Istvánból, a református iskola másképpen válogatja meg az iskolai olvasmányokat és a történelemben jobban kidomborítja a reformáció korában a protestáns törekvéseket, a katolikus iskola pedig inkább a katolikus szempontokat helyezi előtérbe; mondom, kell természetesen ' bizonyos különbségnek lenni, (Rapcsányi László: Egyforma szellemet!) A szellem egyforma; ezen mi vagyunk hivatva őrködni és ezt biztosítja a felügyeleti törvény, az 1935: VI. te megfelelő rendelkezése. Paczolay képviselő úr a felekezeti iskolák elsorvasztásától fél. Azok a számadatok, amelyeket elöljáróban beterjesztettem, azt hiszem, mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy nem álí fenn semmiféle ilyen ^ törekvés, sőt, inkább áz ellenkező törekvés érvényesül, mert talán túlontúl támogatjuk a felekezeti iskolákat. A 12. § (2) bekezdése módot ad arra, hogyha egy faluban több felekezeti iskola és állami iskola is van és az egyik felekezeti iskola a tanulók kis száma miatt nem állít fel nyolc osztályt, akkor annak tanulói később az állami iskolába járjanak. Ez természetes. Voltaképpen törvényes intézkedésre nincs is szükség, s ha kívánják, ezt a bekezdést elejtem. Matolesy Tamás képviselő úr az iskolaegészségügyet tette szóvá. Ez a kérdés nem tartozik ide, de a maga helyén nagyon szívesen fogok vele foglalkozni. s Mester képviselőtársam a szigorú tanárok nem megfelelő méltánylásáról szólt. A korábbi közoktatásügyi igazgatásnak valóban hibája volt, hogy a jó jegyeket vette irányadónak az iskola és a tanár működésének elbírálásánál. Ma éppen az ellenkező tendencia érvényesül: mi igenis nagyon megbecsüljük a rendes, szigorú és hivatásukat becsületesen teljesítő tanárokat és a jövőben is meg fogjuk őket becsülni. Fel méltóztatott vetni a tankönyvkérdést is. Természetes, hogy az iskolai oktatás egyik fő-, sőt alapvető követelménye a jó tankönyv és a tanulóknak ingyenes vagy legalább is nagyon olcsó tankönyvekkel való ellátása. A jó tankönyv kérdését azonban szerintem nem úgy kell megoldani, ahogy Rajniss képviselő úr javasolja. Azt hiszem, azért jók egyes országok egységes tankönyvei, mert nem egy ember írja azokat, hanem valósággal megszerkesztik: valaki megírja, s abból egy egységes tankönyvet fejlesztenetk. Az elemi iskolában feltétlenül helyes volna ez a rendszer és a nli