Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

168 Az országgyűlés képviselőházának IIB. ülése 19AO június 6-án, csütörtökön. törekvésünk éppen ezért erre a — úgy mondhatnám — személytelenített tankönyv' bevezetésére irányul. Ezért helyesnek tartom azt, amivel már egyszer, kísérletet tettünk, hogy ne kis pályázati díjakkal, hanem nagy jutalommal csábítsuk a jó pedagógusokat tankönyvírásra. (Helyeslés.) T. Ház! Igyekeztem minden olyan jelentősebb kérdésre kiterjeszkedni, amelyet itt felvetettek, (Palló Imre: A 11. pontU) de természetesen nem tudtam képviselőtársaim valamennyi aggodalmára kitérni. Majd a bizottságban rátérünk. (Egy hang balfelöl: A 11. pont?) Arna mindjárt rátérek. iKülön köszönetet kell mondanom a javaslat előadójának, vitéz Faragó Ede barátomnak és helyettes előadójának, Szabó Gyula barátomnak, akik nemcsakhogy szívesek voltak elvállalni ezt a tisztet, hanem szakszerű felszólalásaikkal be is vezették ezt a vitát és felmentettek attól, hogy igen sok olyan kérdésre válaszoljak, amely itt felmerült. Ugyanilyen értelemben kell megköszönnöm a vezérsizónokok közül Huszár MiShály és Somogyváry Gyula kedves barátaim felszólalását, akik mintegy a törvényjavaslat lelki megalapozásáról adtak itt tájékoztatót és egyben magas erkölcsi gondolatokat vetettek fel. Pártom vezérszónoka, Szabó Gusztáv t. képviselőtársam,, felvetett egy kérdést, amelyet utána többem is szóvátettek és amelyet utolsónak kívántam hagyni, mert tulajdonképpen ez az egyetlen kérdés, ahol lényeges ellentétek merültek fel a különböző felszólalók között. A 11. §-ban foglalt képesítő hatály kérdése ez. Nevezetesen a törvényjavaslat kimondja, hogy a nyolc elemi osztály elvégzése után a tanuló felvételi vizsgát tehet és ennek alapján tovább mehet a gazdasági irányú középiskolába. Vannak, akik félnek ettől a ren; delkezéstől, helytelenítik, féltik a gazdasági középiskolák szinvonalat, vannak viszont, akik keveslik ezt — mint legutóbb Kajniss képviselőtársam — és azt kívánják, hogy korlátlanul engedjük meg a továbbjutást. (Rapcsányi László: Nem lehet!) Nézzük meg, hogyan áll jelenleg a helyzet. Ha valaki nyolc elemi osztályt elvégez, az akár a gazdasági középiskolába, akár a gimnáziumba, szóval minden középiskolai típusba mehet, ha egy különbözeti vizsgát letesz, akár a polgári iskolában a gazdasági iskolák és a tanítóképző felé, akár a gimnáziumban a négy osztály tananyagából. Ez a különbözeti vizsga azt jelenti, hogy annak a gyermeknek a négy; évi polgári iskolai anyag, illetőleg a négyévi gimnáziumi anyag teljes egészéről kell beszámolnia, mert különben nem tud tovább haladni. Meggyőződésem, hogy a gimnázium ötödik osztályába nem is mehet az, aki az előző négy év anyagát nem ismeri, a nevelési irányú gyakorlati iskolába, a líceumba vagy tanítóképzőbe szintén nem mehet az, aki a polgári iskolai vizsgát nem tette le és azt az anyagot nem ismeri. Azonban meggyőződésem az is, hogy a gazdasági irányú középiskolába elegendő különbözeti vizsga helyett egy megfelelő helyen, megfelelő bizottság előtt letett felvételi vizsga, mert egy bizonyos irányú gazdasági készséget már a népiskolából is hozhat magával a fiatalember és így leteheti a felvételi vizsgát nem a polgári iskolai vagy a gazdasági iskolai tanár előtt, ahova készül, hanem a tankerületi főigazgatóság székhelyén alakított vizsgabizottság^ előtt, amely a főigazgatónak, a tanügyi hatóságnak felügyelete alatt különböző iskolatípusok tanáraiból összeállítva működik. Azt hiszem, mindazokat az aggodalmakat, amelyek felmerülnek egyik vagy másik oldalról, ezzel eloszlattam. Ami azonban azt a kívánságot illeti, hogy mindenkit korlátlanul, felvételi vizsga nélkül engedjek a nyolc elemiből a középiskolába, ezt nem tudom megtenni, mert ez azt jelenti, hogy megszűnik a középiskola. (Úgy van! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Itt akkor nincsen kiválasztás. Én a tehetségkiválasztás alapján állok. Nem kívánom azt, hogy a magyar nép gyermekeinek ezrei tóduljanak a középiskola felé. Ellenkezőleg. Azt kívánom azonban, hogy a magyar nép minden rétegében feltalálható kiváló magyar népi tehetségek igenis előre juthassanak. (Élénk helyeslés és taps.) Ne legyen akadály egy kiváló gyermek előtt az, hogy szülői nem tudták őt 10 éves korában polgári iskolába vagy gimnáziumba küldeni. Ne történhessék meg, hogy akkor később se pótolhassa ezt a hiányt. Ebben a tekintetben már az 1938:XIII. te. 42. §-ának 3. bekezdésében is tettem egy nagy lépést, amikor a felnőtték számára osztályok létesítését törvényesen kívántam megállapítani s éppen a jövő' tanévben kívánom az első ilyen felnőtt osztályt felállítani egy gyakorlati irányú gazdasági iskolában, ahova 18 évnél idősebb • emberek mehetnek, akik t később akarják a maguk műveltségét kiegészíteni. Tehát a népi tehetségek kiemeléséről, a népi tehetségek felemeléséről van szó, de a népi tehetségtel enséget éppen úgy nem kell pártolnunk, ahogyan a magasabb osztályból valók tehetségtelenségét sem pártoljuk. Egyenlő elbírálás alá kell venni mind az összes társadalmi kategóriákat. En a magam részéről következetesen haladok azon az úton, hogy az egyszerű nép gyermekeit, akik tehetségesek, feljebb vigyük a társadalmi és állami élet minden lépcsőjén. (Helyeslés.) Az ösztöndíjrendszer megszervezése — amiről Rajniss képviselő úrnak méltóztatott szólani — szintén megindult azáltal, hogy a Horthy Miklós^ösztöndíj létesítésére vonatkozólag 0 Főméltóságánatk ezelőtt három évvel javaslatot tettem és évenkint ezerezerötszáz gyermeket részesítek ebben a Horthy Miklós-ösztöndíjban a gimnáziumok, a többi középiskolák, az egyetemek tanulói és hallgatói közül. Statisztikám szerint — ez rendes és pontosan ellenőrzött statisztika — ennek 70—75 százaléka falusi kisgazda, gazdasági cseléd, munkás, kisiparos, városi kisember és ipari munkás gyermeke, a többi 28—30 százalék a kisebb tisztviselői, tanítói, altiszti és egyéb kategóriákból került ki. Ez az ösztöndíj tehát egyenesen arra van alapítva, hogy a népi tehetségeket karolja fel. Hasonlóképpen megszüntettem azt a korábbi rendszert, amely az iskolában a tandíjmentességet korlát nélkül megadta a közalkalmazottak gyermekeinek és ezáltal elzárta a tandíjmentesség lehetőségét más tehetséges gyermekek elől. Ezt én megszüntettem (Helyeslés.) és a tanulmányi eredményhez kötöttem a tandíjmentességet és az ösztöndíjakat, ami által a népi tehetségek felfelé törekvése érvényesüléshez jut. Paczolay képviselőtársam szóvátette a magyar népi elemek állítólagos hiányát a művelődési politikában és az iskolai tananyagban. Azt mondja, hogy ennek meghatározásánál, vagyis a tananyag meghatározásánál sem jutott kifejezésre ez a törekvés, Sokban igaza van. különösen abban, amit boldogult Győrffy