Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-109
Az országgyűlés képviselőházának 109. tott. (Hubay Kálmán: Be is zárta a kiállítást!) Ennek u táj- és népkutatásnak a munkálatai meg fognak indulni, talán nem olyan módon, mint ahogyan azt sokan remélték és hitték, hanf.m csendes belső munkássággal; de biztos, hogy ez az inspirálás módot ad arra, hogy társadalmi úton is sok minden történjék. Látjuk azt, hogy jelentkeznek és mutatkoznak a népfőiskolák is. Hogy ezek a népfőiskolák tisztán társadalmi erővel mozdulnak és szerveződnek, ennek sok köze van ahhoz a megértéshez és ahhoz a támogatáshoz, amelyet éppen a kultuszkormány részéről kaptak. .(Zaj a szélsőbaloldalon.) Nekem etrről tudomásom van; nem tudom, milyen tájékozottsága van az igen t. képviselőtársaimnak, de tudom azt és örömmel mutatok rá erre, mert úgy érzem, hogy a falusi nyolcosztályú elemi iskolához mint láncszem fog kapcsolódni idővel a falu további kultúrálása. Hiszünk és bízunk abban, hogy a népfőiskola is megszületik majd, a magyar népfőiskola és (hozzá alakul és betetőzi ezt a nagyszerű munkát, amelyet most a nyolcosztályú elemi iskola nélkül tökéletesen elvégezni nem lehetett volna. Méltóztassék elhinni, hogy a nyolcosztályú elemi iskola adhatja meg azt az alapozottságot és a széles rétegeknek azt a művelődési és műveltségi alapot, amelyre azután ezt a népfőiskolát egyáltalán építeni lehet s amely eddig, azt hiszem, a levegőben lógott, minden jószándék, minden törekvés ellenére is. Ügy érzem, hogy a kultuszminiszter űr el fogja érni célját az ő törvényjavaslatának törvénnyé alakításával és nem tévedett akkor, amikor végesvégig ennek a törvényjavaslatnak a karaktereképpen, bélyegeképpen rajzolta meg és hangsúlyozta mindig és mindenkor a széles népi rétegekhez való lenyúlást, a nagy népi tömegek felemelését. Elmaradt a falu, a város messzire elrohant előle, elsziaíkadtak egymástól. Régi panaszunk ez s most ennek az áldatlan állapotnak a vége következik, talán elérkeztünk ezeknek az iskoláknak életreihívásával ahhoz az időhöz, amikor éppen a magas kultúra (következtéiben az ilyen társadalmi problémák, a kasztszellem is meg fognak szűnni és egészen más jelleget kap az ország népe (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikor less meg azf) és közelebb jutnak egymáshoz az emberekNagyon örülök annak, hogy e törvény végrehajtását a magyar tanítóság fogja majd elvégezni, az a niiagyar tanítóság, amely valóságos robinsoni munkát végez a tanyakon, neveli a magyairokat, szinte apostoli munkát végeznek különösen a tanyai iskolákban, ezekben a kis iskolákban, .ezekben a kis kultúrszigeteklben. Ez a hétpróbás, ez a lelkes magyar tanítóság, amelyről itt ugyan néha szó esett, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak néha!) de amikor szó esett, nagyon sokszor idézteik a nagy német mondást, amely szerint a német nemzetet a német tanítóság mentette meg. Nem gyakran idézték a magyar néptanítóság munkáját. En ebben a magyar néptanítói karban bízom és látom, hogy a miniszter úr reájuk támaszkodik egészen, mert velülk dolgozott együtt a törvényjavaslat megalkotásában is, hiszen bevonta őket az alkotó munkába s az élet hangjának teret adott itt. Ez a tanítóság elmondotta itt a maga mondókáját, elhozta a maga tapasztalatait. Éppen ezért lesz ez a törvény az élet tÖirvénye. Lehet, hogy nehézségek fognak mutatkozni. Talán nem is lenne jó, ha ülése 194-0 május 30-án } csütörtökön. 5 nehézségek nem mutatkoznának. Nem lehet a tökéleteset ilyen gyorsan elérni, de az kétségtelen, íhogy az egész szervezet, a tantestület egész megszervezettsége, amely minden egyes lépést figyelemmel kísér, amely a maga, bizonyos tanítói szemináriumaiban a tanfelügyelőkkel az élén minden egyes mozzanatot, minden egyes jelentést megtárgyal, továbbvisz, egészen biztosan iki fogja küszöbölni a bajokat, sokkal hamarabb, mint ahogyan azt mi hiszszük. Szívből kívánom, híogy ez a javaslat törvényerőre emelíkedjék. Szívibol kívánom azt, hogy elérje nagy célját, amelyet oly sokszor hangoztatnak: népnevelést, a gyakorlati életre nevelést, a valláserkölcsi szándékot s a nemzetnevelést. Talán ebben a fogalomban tudnánk összegyűjteni valamennyit: a nemzetnevelést! Kétségtelen az, hogy ennek az országnak nemcsaik értelmesebb parasztságra és értelmesebb entelléktüelekre, hanem jellemben is szilárd és Istenbe vetett hitükben is szilárd emberekre van szüksége. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csakhogy már tudják!) Örülnék nagyon, ha ez a törvényjavaslat és ennek tárgyalása módot adna nekünk arra, hogy mi, sok kicsiségben széttántorgó magyarok egy-egy ilyen nagy kérdésben közelebb jutnánk egymáshoz, belátnánk azt, hogy vannak nagy magyar programmok, amelyek összefognak, összetarthatnaik és amelyek parancsként kívánják meg mindnyájunktól, hogy együtt dolgozzunk megvalósításukért. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közepén.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Hubay Kálmán! Elnök: Hubay Kálmán képviselő urat illeti a szó. Hubay Kálmán: T. Ház! Ezt a. törvényjavaslatot a nyilaskeresztes párt helyesli, annak megvalósítását szükségesnek tartja. Hogy nem fogadjuk el, annak egyedüli oka a Teleki Pál miniszterelnök úrral és kormányával szemben való teljes és tökéletes bizalmatlanságunk. (Ügy van! Ügy vanl a szélsőbaloldalon.) Bizalmatlanságunk fennáll a törvény helyes végrehajtása tekintetében is, mert a törvények végrehajtásáról, különösen a zsidótörvények óta, igen keserű tapasztalataink vannak. T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása az elmúlt húsz év alatt, sőt az elmúlt hetven év alatt mindenkor aktuálisabb lett volna, mint éppen ma, amikor Európa lángokban áll és a nemzet is válságos korszakot él át. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a korszakban nem szószaporításra, nem hosszú szónoklatokra van szükség, mert erre, t. Ház, nekünk már nincs időnk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen azért, azzal a megjegyzéssel, hogy a javaslatot helyeseljük, én felszólalásomat be is fejezem, kérve, hogy fogadják el és szavazzák meg a javaslatot gyorsan, azután pedig a kormány adjon alkalmat a törvényihozásnak arra, hogy áttérjünk végre a nemzet sorsdöntő, égető és a mai időkben valóban megfelelő aktuális problémák tárgyalására. (Elénk helyeslés és nagy taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Jön a szünet szeptember l-ig!) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szabó Gusztáv!
