Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-113
164 Az országgyűlés képviselőházának 113, részei annak a művelődéspolitikának, amelyet én 1932-ben ennek a széknek elfoglalásakor bejelentettem s amelyet költségvetési beszédemben 1933-ban itt egészen részletesen kifejtettem. Rendkívül örülök, hogy az akkor kifejtettek termékeny talajba hullottak. A nevelés gondolatának előtérbe állítása, a nemzetismereti és népismereti anyag iskolába való bevitelének gondolata, amit én voltam szerencsés — talán először a miniszteri székből — igen erőteljesen hangsúlyozni ebben a Házban, ma már annyira természetes és általános, hogy az itt felszólaló képviselő urak az egyik oldalról is és a másik oldalról is — természetesen Kéthly Anna képviselőtársamat kivéve — mind egyértelműleg ugyanabban a szellemben és ugyanabban az elgondolásban beszéltek az iskola és a népnevelés feladatairól, mint én. Természetes következménye ez a törvényjavaslat és ennek célkitűzése az én művelődéspolitikai álláspontomnak és ezért örülök, hogy javaslatom megértésre talált. A törvény formáját illetőleg kifogások hangzottak el. Gesztelyi Nagy képviselőtársam kifogásolta, hogy túlsók a felhatalmazás, Rajniss képviselőtársam szintén többet szeretne a javaslatban látni abból, amit rendeletileg kívánok megvalósítani. De én elvi ellensége vagyok — ahogy itt már elmondottam — a mesélő törvényeknek, amelyek mindent el akarnak mondani és határozottan ellene vagyok az agyonrészletező törvényeknek. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Ezek azok a törvények, amelyek végrehaj thatatlanok. Ezek azok a törvények, amelyek az életben mindig megbuknak. Ezek azok, amelyek a minisztereket bizony nem egyszer szemhúnyásra kényszerítik törvényes rendelkezések be nem tartása, törvényellenes állapotok esetén is. Én a kerettörvények elvi álláspontján vagyok, nem a fejlődést korlátozó, hanem az élet által tartalommal kitöltendő kerettörvények mellett. Nem is tud egy kormányzó hatóság, egy miniszter vagy annak a hatósági közege helyesen dolgozni, ha a kezüket-lábukat a törvényes kötelékek ezrei akadályozzák a rendes működésben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ami lényeges, az benne van^ a javaslatban, ami részlet, ami formai kérdés, annak megoldása a miniszteri rendeletnek a feladata. Hosszú volna felsorolni azoknak a t. képviselőtársaimnak a nevét, akik hozzászóltak a javaslathoz, s mondhatom, elvi értékű megállapításokat tettek és nagyon fontos gyakorlati megjegyzéseket fűztek a törvényjavaslathoz. Köszönöm mindannyiuknak, bármely oldalról jöttek a felszólalások, ezeket az elvi és gyakorlati értékű megjegyzéseket. Rátérek azonban a beszédükben felmerült megjegyzésekre és aggodalmakra, felsorolom ezeket az aggodalmakat, ezeket a megjegyzéseket és igyekszem az aggodalmakat eloszlatni, a megjegyzésekre választ adni. Elsősorban is felmerült a javaslat időszerűségének kérdése. Hubay, Paczolay, Palló és Kéthly képviselőtársaim időszerűtlennek tartják a javaslatot. Az egyik a politikai légkört nem tartja alkalmasnak erre. A másik elhibázottnak tartja, mert talán korán jött vagy későn jött, nem tndom mi okból. Helyeslik az egész elgondolást, de mégis időszerűtlennek tartják. Hubay t. képviselőtársam azt mondja, hogy sorsdöntőbb szociális kérdéseikkel kell a Ház elé jönni. Helyesnek tartja, ha nem is tudja elfogadni a javaslatot, de szerinte ' ülése 19UO június 6-án, csütörtökön. előbb kellett volna hozni a sorsdöntő szociális kérdések megoldását. Más képviselő úr is megjegyezte, hogy a gazdasági és szociális törvényeknek sorrendben meg kellene előzniök e javaslatot. T. Képviselőtársaim! Sorsdöntőbb, lényegesebb, fontosabb kérdést szociális szempontból, gazdasági szempontból, kulturális szempontból nem ismerek a magyar népoktatás fejlesztésénél. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon, a középen és balfelöl.) Ëxi csak abban az irányban fogadhatom el az időszerűtlenséget, ahogyan azt Nagy Ferenc és Rapcsányi képviselőtársaim mondották, hogy későn jött ez a javaslat, tíz évvel ezelőtt vagy még régebben kellett volna jönnie; de hiszen az indokolásban kifejtettem az okokat, miért nem jöhetett. Nem jöhetett az anyagi eszközök elégtelensége és nem jöhetett a mezőgazdasági népesség részéről felmerült, s itt Hertelendy képviselő úr által ismertetett aggodalmak miatt. Evvel mindjárt válaszoltam is a szorgalmi idő tekintetében itt felhozott érvek egy részére. Tíz évvel ezelőtt — akik a Háznak nem voltak tagjai, talán nem méltóztatnak emlékezni rá — Klebelsberg Kiinót éppen az akadályozta meg a nyolcosztályú népiskola létesítésében, (Maróthy Károly: A nagybirtok!) hogy a mezőgazdasági néprétegek, nem annyira a nagybirtok, mint inkább a kisbirtok, a törpebirtok és a középbirtok (Maróthy Károly: A középbirtok!) befolyása érvényesült ebben a tekintetben. (Maróthy Károly: A kisbirtoknak nincs befolyása! — Meskó Zoltán: Annak csak az adója folyik be! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Vannak, akik időszerűtlennek látják a javaslatot, mert politikát kerestek a hattérben. Rendkívül nagy gondot okoz a t. képviselőtársaimnak az. hogy vájjon a kultuszminiszternek hogyan juthatott eszébe, hogy a nyolcosztályos népiskoláról idehozzon egy javaslatot. Mindenáron egy borzasztó, sötét politikai célzatot keresnek ebben (Maróthy Károly: Kicsoda'?!), amely akadályozni akarja a kulturális fejlődést vagy a szociális reformejt. (Meskó Zoltán: Ki az a sötét lélek?!) Többen, például Faezolav képviselőtársam. Palló képviselőtársam politikát kerestek a javaslatban. (Palló Imre: Pardon, igazán nem politizáltam kérem!) Csak azt méltóztattak mondani. (Palló Imre: Nem mondottam, nem hallgatta meg a miniszter úr! Egészen szakszerűen szóltam. En azt mondottam, hogy tessék megteremteni a lehetőséget, akkor azután megcsinálhatjuk! — Zaj. — Az elnök csenget,) Lehet, tévedtem a személyben, de többen politikát kerestek mögötte. (Palló Imre: A 11. §. az politika!). Kéthly t. képviselőtársam, akinek felszólalására még visszatérek, volt a legerősebb politikakereső ebben a javaslatban. Pedig igen egyszerű a dolog. En csak azért terjesztettem^ ide ezt a javaslatot, mert erre szükség van és mert már 1936 J ban bejelentettem, hogy megcsinálnám, ha 13,200.000 pengőm volna iskolaépítésre. (Palló Imre: Most sincs rá!) Ezt már el is költöttem építkezésre, ez azóta meg f is történt. (Derültség.) Az idei költségvetés tárgyalásakor bejelentettem, hogy tavaszra hozom a törvényjavaslatot, mert szeptemberre meg akarom valósítani. Akkor a Ház minden oldalán élénk helyeslés-' sel találkoztam. A javaslat tehát időszerű cs alaposan előkészített. Arra vonatkozóan, amit Rajniss t. képviselőtársam mondott, hogy egyheti munka van
