Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. a mi betegségünk, hanem az egész művelt vi­lág betegsége vagy hajtórúgoja — ezt még ma megmondani nem lehet. Egyetlen lehetőség van s ez pedig a nacio­nalista kultúrpolitikai megoldás: onnan so­rozni új tehetségeket a termeléshez, ahonnan a leghangosabban követelik a másféle elosz­tást. A termelésnek és az elosztásnak egyen­súlyba hozásával, a magasabbrangú, termelé­kenyebb munkával lehet tisztán feloldani t a szociális válságot, ehhez pedig nem vezet más, csak egy tökéletesen új, mélységesen magya­rul _ nálunk — és osztálytalanul gondolkozó kultúrpolitika. Kitermelni minden olyan erőt, amely tud dolgozni azért, hogy a szociálpoli­tikai terheket előteremtse. Nincs más kultúr­politikai megoldás. Éppen ezért nem szabad sehol sem elvágni az utat a gazdasági isko­láktól és meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy az erős és tehetséges fiatal magyar leg­alulról is magas szolgálati helyekre kerülhes­sen a maga szorgalmából és a maga akaratá­ból és pedig intézményesen és nem kivételek formájában, ténylegesen és nem ígéretekben, osztálytalanul és nem úri vagy középosztály szerint. Tíz és egynéhány esztendővel ezelőtt nehéz és keserves harcot folytattunk, amikor boldogult gróf Klebelsberg Kunó ösztöndíj­politikát inaugurált és az úgynevezett ma­gyar középosztály fiainak teremtett ösztön­díjakat. Akkor azt mondottuk: kérem, a pro­letárnak joga van proletárpolitikát csinálni abban az esetben, ha a középosztály számára külön ösztöndíjakat adnak. Ösztöndíj tehetsé­ges ember számára van, (Meskó Zoltán: TJgy van! Osztálykülönbség nélkül!) függetlenül attól, hogy a középosztályhoz tartozik-e vagy a legalsóbb rétegekhez. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Tisztelettel kérek tizenöt perc meghosszab­bítást. Elnök: Méltóztatnak a kért tizenöt perces meghosszabbítást megadni? (Igen) A Ház a meghosszabbítást megadja. Rajniss Ferenc: T. Ház! A tárgyalt javas­latnak legsúlyosabb hibáját a 10. §-ban látom, amely a nyolcosztályú népiskola és a gyakor­lati gazdasági tanítás tantervéről rendelke­zik, olyformán, hogy a tananyagot a vallás­és oktatásügyi miniszter úr állapítja meg és az egyházi hatóságok, természetesen a mi­niszter úr jóváhagyásával. Csupán egy rövid bekezdés; rendelkezik arról, hogy a tanterv a nemzetnevelési, nemzetvédelmi, közismereti is­mereteken túl adjon a városi iskolákban ál­talános gazdasági, ipari és kereskedelmi, a fa­lusi népiskolákban mezőgazdasági gyakorlati, a leányiskolákban nevelési, háztartási és ker­tészeti ismereteket. Az általános indokolás­nak első felében benne van minden jó, szép és magától értetődő okos általánosítás, min­den, amit szakadatlanul hallunk, r de a gya­korlatban bizony kevés helyen látunk. Nem az a fontos, t. Ház, amikor egy iskolatípusról beszélünk, hogy elpergessük egymásnak a húsz esztendő óta állandóan hallott jelszavakat, a keresztény, szociális, gyakorlati és nemzeti feltételekről, hanem ezt konkrét formában akarjuk látni magában a tananyagban, ami mindenféle melléklet formájában - sajnosi, e mellől a törvényjavaslat mellől hiányzik. Saj­nos, láttam én gazdasági tankönyveket az első fellendülés idején, amelyeket azonban nem a. népművelés számára, hanem professzorok­nak írtak, csakhogy a professzor urak nem értették, hogy mi van bennük. (Derültség.) ülése 19UO június 6-án, csütörtökön. 159 A nagy kérdés az, hogy milyen lesz ennek a nyolcosztályú népiskolának a szellemi ar­culata. Erről pedig hat, nyolc vagy tíz jelszót kapunk, amelyeket mi is tudunk, sőt szerény­ségem mint újságíró, sokkal jobban tudja for­gatni. (Derültség.) A tanterv, annak a rész­letei azok, amelyek bennünket mint törvény­hozókat, ebben az esetben érdekeltek volna. Tanterv és tan anyagtervez et nélkül egyetlen szakember sem tudja megmondani, hogy mit szavazott meg ezzel a törvényjavaslattal. Ez tiszta^ felhatalmazási törvény a miniszter iir személyére bazirozottan. En a »magam részé­ről tiszta szívemből kívánom, hogy végrehajt­hassa a miniszter úr öt esztendő múlva is. (Baky László: De csak a személyére vonatko­zóan! — Meskó Zoltán: Nyilaskormányban gondolja a miniszter úr?— Kö<zi Horváth Jó­zsef: Az< csak vágy!) Elnök: Méltóztassanak a kedélyes beszél­getéseket abbahagyni. (Derültség.) Rajniss Ferenc: Ez lett volna a nagy munka, ebben kellett volna résztvenni pályá­zatokkal, ankétekkel, részletmegbízásokkal minden elismert tudású magyar nevelőnek, hogy kialakuljon végre egy alapvető, kor­szerű magyar nevelési rendszer. Ezt a munkát, bar rengeteg sokat ibeszélünik kultúrpolitiká­ról, mind a mai napig nem végeztük el. Az általános indokolásban folyton kísért sokfelé az a nagy gondolat, hogy tulajdonképpen csak egy nagy, egyetemes nemzetnevelési rendszer lehetséges, amelyben az alapvető, organikus rész csupán a népiskolai nevelés. A jövő nemzedék világfelfogásáról beszél a miniszter úr az indokolásban. A világfel­fogás helyes és egységes kialakításáról, azonos alapműveltségről olvasunk az indokolásban s éppen ezeknek a követelményeknek alapján azt állítom, hogy a törvényjavaslat nem teremt és nem is teremthetett szerves kapcsolatot a ma­gyar kultúrpolitikával. A magyar kultúr­politika még ma is részekre tagolt, széthul­lott és veszedelmesen nagy részben adminisz­tratív jellegű. Négy hatalmas kodifikációra, törvényre lenne szükségünk ahhoz, hogy a mai kort kultúrpolitikailag megfogjuk. Kellene egy általános népnevelési törvény, egy középisko­lai törvény és egy általános kultúrtörvény, amelyben a művészeteknek és tudományoknak minden, a kultuszminisztérium által vezetett ügye benne volna. Ezen az egységes rendszeren belül pedig volna népiskolai törvény, amelybe nem tisztán a nycleösztályú népiskola tartoz­nék, hanem az iskolánkívüli népművelés, a le­venteoktatás kérdése is, amely helytelenül van kiadva — legalább pedagógiai részében —-a kultuszminisztérium kezéből. Itt kell megol­dani feltétlenül a polgári iskolák kérdését is. mert valóban nem tudjuk, hogy mi lesz most a polgári iskolákkal. (Szöllősi Jenő: Elsorvad­nak!) Vagy el kell ezeket sorvasztani, vagy át kell alakítani valami mássá, mint aminők ma. Nevelési és oktatási rendszerünket teljesen együtt kellett volna megoldani. Igent. Ház! Ez a törvényjavaslat szintén részletjavaslatnak készült a miatt a csodálatos törvényalkotási szellem miatt, amelynek hosz­szú. esztendők óta áldozatai vagyunk, mert hi­szen a földreform kérdésében is öt darab alap­törvényünk van, annak 25 különböző' végre­hajtási utasítása van és megőrül a jegyző és a paraszt, csak éppen földet nem kap senki, mert az ügyek nincsenek elintézve. A sokféle törvény, a részleteikre bontott törvények baja

Next

/
Thumbnails
Contents