Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. ülése 19UO június 6-án, csütörtökön. mindig az, hogy jön egy másik miniszter és az esetleg újra máskép gondolja el a dolgot, a meghozott törvény pedig ön nönm agában áll tovább a levegőben, a feltétlenül szükséges következő részek pedig nem következnek el. Egy ilyen egységes népnevelési törvény az igeii t. miniszter úr nevét hosszú évtizedeken keresztül hirdette volna. Egy ilyen teljesen átfogó magyar népnevelési törvény keretén belül pedig az összes pedagógiai szellemi feladatokat sokkal jobban lehetett volna megoldani. En most már nem tehetek mást, csak arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy legalább a most szükséges új tankönyvek kiadásakor méltóztassék a pályázatokat ne száz és kétszáz pengőkkel, hanem ezer és kétezer pengőkkel kiírni, hogy százan és százan dolgozzanak, mert a pályázatot csak egy vagy két tanító, pedagógus nyeri meg, az ellenben, amin kétháromszáz jó szakember dolgozott, a nemzet szempontjából sohasem vész el, mert amit megtanultak, azt az iskola és a nemzet számára hasznosítják. (Szöllősi Jenő: Társ-szerzők nélküli könyveiket írjanak!) Azt kérem a miniszter úrtól, hogy vizsgához kötötten adjon pótdíjat a magasabb népiskolai osztályokban működő tanítók számára. Kérem, hogy szorgalmazza és segítse elő szakkörökben a vitát, a tervezgetést, a megbeszélést erről az új népiskoláról. Hiszen a Néptanítók Lapján keresztül — most már nem ezrekről beszélek, hanem ötven- és százpengős pályadíjakról — sokszáz pedagógusban fel lehet ébreszteni az érdeklődést. Ha érdeklődnek és tanulnak, az megint csak a nemzet számára marad meg kincsnek. Kérdem a miniszter urat: mi a terve a polgári iskolával, hogyan gondolja átállítani valamilyen más vonalra a polgári iskolát? (Maróthy Károly: Szakiskolára!) Megjegyzem, igen t. miniszter úr, hogy nem tartom helyesnek a város és^ a falu fogalmának, a városi és falusi nevelésnek ilyenformájú elválasztását. Ha mi iparosodunk, akkor faluról jön az új munkás és ha Európát átszervezik, akkor feltétlenül gépesiedik a magyar mezőgazdaság, tehát több technikai tudásra, több technikai készségre lesz. feltétlenül szükség. El kell mosni lassanként a különbségeket a különálló mezőgaz diasági és városi kultúra között, hiszen össze is folynak. A magyar kisvárosok életében nem tud már senki sem rendet ten-emteni a tekintetben, hogy hol kellene mezőgazdasági tanterv és hol kellene az úgynevezett városi tantervvel dolgozni. Én feltétlenül az egységes alaptantervnek vagyok a híve, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) amelyet módosítani lehet falu és város szerint. Nekünk, illetőleg az egész magyarságnak azonban az az érdekünk, hogy minél többen a részesei legyünk a technikai kultúrának és a civilizációnak kinn a falun is. Hiába néztem utána, nem tudtam megérteni azt, ami az indokolásban áll, hogy a néptanítónak a nyolcosztályos népiskola bevezetése után állítólag kevesebb munkája lesz, mint amennyi ma van. Elolvastam az idevonatkozó, lényegéhen technikai fejtegetéseket, (Palló Imre: Papiroson!) de ezek nem győztek meg ennek a tételnek helyességéről. TÖbb, nagyobb, nehezebb' és magasztosabb lesz a magyar tanítók jövendő munkája. A magyar értelmességet, józanságot, ítélőképességet, muukakészségiet és igazságérzetet kell ebben az új nyolcosztályos népiskoláiban a magyar fiatalok millióiban megteremteni és ehhez a nagy célhoz a tananyag és a tanrend mindenképpen csak eszköz. Ha azonban ezt a célt el tudjuk érni, ha ez a fiatal magyarság lelkesebben, nagyobb akaraterővel és nagyobb tudással kerül bele a magyar életbe, akkor ez a törvényjavaslat eléri a célját. A magam résziéről a felsorolt okok miatt a törvényjavaslatot nem fogadom el, de szívből kívánom, hogy a miniszter úr törekvése ezen a törvényjavaslaton át a magyar nemzet hasznára és javára szolgáljon. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A nyolcosztályos népiskola bevezetéséneik előestéjén, úgy érzem, kötelességem itt a Ház színe előtt ebből a székből mélységes kegyelettel megemlékezniem a modern magyar népoktatás megalapítójáról, az első magyar közoktatásügyi miniszterről, báró Eötvös Józsefről. Azon a fejlődési útvonalon, amelyen a magyar népoktatás a pogány magyarok katonai gyermeknevelésétől és az első keresztény térítők népnevelő munkájától a mai modern népoktatási rendszerig és módszerig eljutott, hatalmas határkő báró Eötvös József törvénye. Az 1868:XXX

VIII. te, amely félszázadra megalapozta a magyar népoktatást. Fordulópontot jelentett ez a múlthoz viszonyítva, mert — a korábbi népoktatás rendszerét bizonyos mértékben alapulvéve, hiszen a felekezeti népoktatást tekintette a főformának — megállapította a községeknek az iskolaállítási kötelezettségét és beállította az államot mint szubszidiáriusi mint segéd népiskolafenntartót a magyar iskolarendszerbe; megállapította továbbá az a törvény az iskolakötelezettséget s ezzel általánossá tette a népiskoláztatást az országban, legalábbis papíron; megállapította végül a típusait a népiskolának az elemi népiskolában és a hozzátartozó ismétlőiskolában, azután a nagyobb községekben felállítandó háromosztályos felsőnépiskolában — amelyet az élet megölt és voltaképpen sohasem tudott kialakulni — s végül a nagyobb városok számára a polgári népiskolában. ' Ez utóbb megszűnt népiskola lenni és mint a városi, főleg ipari kereskedelmi pályára készülő fiataloknak középfokú iskolája áll fenn. Megállapította a törvény bizonyos mértékig a tantervet is, mert megjelölte azt a minimális anyagot, amelyet a felekezeti iskoláknak mindenütt tanítaniok kell. Gondoskodott végül a tanítói illetmények szabályozásáról, a kor által adott lehetőségek keretében: gondoskodott az állami felügyeletről és a felekezeti és a községi népiskolák életében a hatóságok megállapításával. Az 1868:XXXVIII. te. ezáltal mintegy alaptörvénye lett félszázadra a magyar népoktatásnak. Ezen épül népoktatásunk a legújabb esztendőkig. Bár az élet áttörte és részleteiben módosult, kiegészült, mindmáig alapja a magyar népoktatási rendszernek. A későbbi miniszterek javaslatára a törvényhozás egyes részleteit módosította. A Trefort-féle törvények az iskolai hatóságok új megállapításáról, a magyar nyelv kötelező oktatásáról, azután a rendeletek, melyek az ipartörvény alapján az iparos és a kereskedőtanoncoktatást szabályozták, némileg módosították ezt a javaslatot. Lényeges lépést jelentett Wlassics és Apponyi minisztersége. Az előbbi ezer állami népiskola építésé* vei ós a gazdasági ismétlőiskolának, az önálló mezőgazdasági népiskola alapjául szolgáló is-