Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. amikor azokat nevelni kell, azonképpen a kormány is tegyen eleget ennek az elvnek. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A tanyára kell a legjobb tanító! — Vajna Gábor: Akkor adjanak megfelelő fizetést is! — Gruber Lajos: Olyan fizetéssel, hogy gyermekeit iskoláztathassa!) Én nem azt mondom, hogy rossz tanítót, hanem azt, hogy fiatal tanítót küldjünk oda. Lehetetlennek tartom, hogy a városokban 20—24 éves fiatal tanítók vannak és ugyanakkor a hatgyermekes családapát kinn hagyjuk. Ez nem családvédelem, igen t. Képviselőház. Ezen a téren igenis, tessék radikális intézkedéseket hozni, mert ezek szükségesek. (Űgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor ez a törvényjavaslat új terheket hoz, akkor nekünk ezzel párhuzamban, akár e törvényjavaslat keretén belül, akár ezen kívül, a régi tanítói kívánságokat, amelyek jogosak, mégis csak honorálnunk kellene* így elsősorban az volna szükséges, — amit Mester képviselőtársam is megemlített — hogy kiváló képességű tanítóinknak adjuk meg azt a lehetőséget, hogy a fogalmazói szakba felkerülhessenek. Erre immár megvan a törvény, de nincs végrehajtva. Másodszor tessék a tanítói és kántori működést és honoráriumot egymástól szétválasztani s az ezzel kapcsolatos sérelmeket egyszer inár véglegesen kiküszöbölni; hiszen itt már évtizedes a hiba és nézetem szerint ezt már halaszthatatlan kötelességünk jóvátenni. Tessék a tanyai tanítók számára annyiszor megígért pótlékot egyszer már megadni. (Hóínan Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Helyes!) Méltóztassék továbibá gazdasági gyakorló terület céljára minden községben ki; vétel nélkül legalább is 2—3 holdat biztosítani az iskolák szániára. Fontos, hogy a 24.000 magyar tanító, az a 24.000 kultúrférfiú résztvehessen a maga községének vezetésében. Hiszen nincs biztosítva még ma sem, hogy képviselőtestületeinkben a tanító-testületnek például egy tagja résztvehessen. Amikor mi a nyers virilizmusnak hallatlan és Európában alig ismert intézményét fenntartjuk és tisztára vagyoni cenzus alapján beküldjük a virilistákat a képviselőtestületbe és beküldjük őket a törvényhatósági bizottságokba, ugyanakkor a tanítót ezen a címen nem engedjük bejutni. (Mozgás.) A szellemi cenzust kötelességünk megvédelmezni és neki mindenféle vagyoni cenzussal szemben előnyt kell biztosítanunk. A tanító pedig alkalmas, sőt a legalkalmasabb arra, hogy beleszóljon a maga községének ügyvitelébe. (Úgy van! Űgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Továbbmenőleg meg kell állapítanom, ho^y itt a képviselőházban nagyon, de nagyon nélkülözzük a tanító-törvényhozók munkáját. Régebben a statisztikák mást mutattak, . négy vagy öt tanító mindig volt a képviselőházban, (te most ebben a képviselőházban, azt hiszem, csak egyetlenegy tanító foglal helyet. (Egy hang a baloldalon: Az is Igazgató!) Akkor téves a parlamenti almanach, amit átnéztem ebből a szempontból. (Egy hang a baloldalon: Rajniss!) Rajniss Ferenc barátunk már regnem működő tanító, csak tanítói oklevele van, sőt úgy tudom, hogy régebben sem tanított. Továbbmenőleg szükségesnek tartom azt is, hogy a 24.000 tanító a felsőházban is képviseletet nyerjen, mert ebben eddig nem volt része. Kárnak tekintem azt is, hogy a kormánypárt a multévi választások alkalmával olyan drasztikus eszközökkel zárta ki a képviselőházból azokat a tanítókat, akik nem a kormánypart KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. ülése IHO június 6-án, csütörtökön. 15a listáján ugyan, de mégis be akartak jutni a törvényhozásba. T. Ház! További kívánsága volna talán nem is annyira a tanítói ikarnak, hanem a fejlődésnek, hogy; méltóztassék a tanítók számára kamarát létesíteni. Amíg nincsen meg a magyar tisztviselők pragmatikája, addig nekünk valami intézményes védelmet kell biztosítanunk számukra. Ha felállítjuk a színészkamarát, ha felállítjuk a mozgófényképszínházak kamaráját — nagyon helyesen — egypárszáz ember számára, afekor 24.000 tanító számára lehetetlen a kamarát meg nem adni. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Állami alkalmazottak!) Mindegy! Nem is mindegyik állami alkalmazott. (Egy hang a középen: Akkor államsegélyt kapnak! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Közszolgálati alkalmazottak!) Én még azt sem bánnám, ha az állami alkalmazottaknak is megvolna a kamarájuk. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: De én bánnám! — Mozgás.) Lehet, hogy a miniszter úrnak talán ez nem tetszik. (Wirth Károly: A nemzetiszocialisták nem bánnák!) Most összegezve a javaslattal kapcsolatban elmondottakat, az a körülmény, hogy én nem fogadom el a javaslatot, két okra vezethető vissza. Az egyik ok az, hogy a javaslat hoz is valamit, meg nem is hoz. A miniszter úr nagyon ügyesen a mesebeli okos leány szerepét vállalta. (Derültség.) A mesebeli clkos leány t. i. azt a feladatot kapta, hogy vigyen is a király elé valamit, meg ne is. Mit tett erre az okos leány? Szitába tett egy galambot, elvitte a király elé, a király előtt pedig felemelte a szitát és elröpítette a galambot. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jó hasonlat!) A miniszter úr is teljesen így jár el. Hozza forma szerint a javaslatot, a nyolc osztályt, lényegileg azonban elereszti. (Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter: Formailag eleresztem, lényegileg nem!) Ez az egyik indoka annak, hogy a javaslatot nem fogadhatom el. Másik indoka ez. A jövő Magyarországon sakkal nagyobb jelentőséghez jut a magyar tanító, mint idáig. A jövő Magyarországon nemcsak anyanyelvünk terjesztése van rábízva, nemcsak a nemzeti kultúrának továbbfejlesztése és ápolása a nemzetiségi vidékeken, hanem a magyar tanító a nemzetiségi vidékeken egyúttal diplomáciai szolgálatot is ellát: diplomatája lesz a magyar gondolatnak, a magyar szupremáciának és továbbépítője lesz a nemzetiségek között a szentistváni gondolatnak, a nemzetiségi testvériség gondolatának. Éppen ezért az integer, nagy Magyarország legharcosabb, legfontosabb békekatonái a tani tok (Űgy van! Ügy van!) és ezért megérdemelnék, hogy ezt a nemes, ezt a minden tekintetben felemelő feladatot sokkal jobban, sokkal inkább honoráljuk anyagiakban és erkölcsidkben egyaránt. Minthogy ezt nem látom biztosítva a kormány részéről, azért a javaslatot nincs szerencsém elfogadni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Közi Horváth József! Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Örömmel látom az egész vita folyamán, hogy kormánypárti és ellenzéki oldalról egyformán tárgyilagosan próbálnak hozzászólni a javaslathoz, sőt Maróthy képviselőtársamnál már odáig jutottunk, hogy ő már a miniszter úr gondolatát is kitalálta. (Derültség.) 23