Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

Az országgyűlés képviselőházának 113, T. Ház! Érdemben a javaslat két megfelelő és általam is helyeselt intézkedést Ihoz. Az első az, amely a mindennapi iskolábajárás időtartamát hat évről nyolc évre emeli fel, a másik pedig az, amely szétválasztja az eddigi egytagozatú népiskolát két tagozatra. Ez a két újítás mindenben helytálló, az elvi elgondolás kitűnő, a gyakorlati megvalósítás azonban nem az. Egyenesen visszaesés a régi Eötvös-féle 1868-as népiskolai törvénnyel szemben, hogy ez a javaslat a hosszú idők fáradozásával és gyakorlatával beidegzett, a falun is nyolc hónapig tartó oktatási időt hat hónapra szállítja le. (Zaj a középen.) Nem tudom, mert így van a javaslatban. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Papíron van a nyolc hónap!) Erre válaszolok. Elhibázottnak tartom ezt az intézkedést azért, mert a felső tagozatot kitevő négy osztály tanulói a 10—14 éves évjáratok és most az idetartozó gyermeket félévi tanítás után fél évre elszakítják az isikiolától, azzal az indokolással, íhogy a szülői háznál vagy egyebütt ennek a gyermeknek kenyérkereső munkában kell résztvennie. Ez ellentétes fennálló ipartörvényünkkel is, amely kimondja, hogy csak 14 éves gyermek adható tanoncnak. Másrészt pedig nagyon hibás a törvényjavaslatnak ez a része, mert az iskolai munka így nem lehet kielégítő. A szakemberek tudják, mit jelent már a kéthónapos vakáció is a tanítás eredményessége szempontjából. Méltóztassanak meggondolni, hogy amikor hathónapi tanulás után hathónapos vakáció következik, mit jelent ez a gyakorlatban. Azt jelenti, hogy a hathónapi tanításból bét hónap még elvész az ismeretszerzésre, fegyelmezésre és az ismétlésekre nézve, (Zaj és ellenmondások jobb felől.) tehát azt jelenti, hogy az eddigi ötödik és hatodik osztály nyolchónapi tanítási ideje, azaz kétszer nyolc, vagyis 16 hónán helyett az eredményt tekintve most tulajdonképpen négyszer négy hónap, vagyis újra^ çsak 16 hónap áll rendelkezésre. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Négyszer hat hónap, vagyis 24 hónap!) A miniszter úr nem figyelt a szavaimra. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Figyeltem, de a helytelen szavaira! — Derültség.) Azt mondtam, hogy a tanítás eredményessége szempontjából. Nem méltóztatott megfigyelni. A harmadik szempont az, hogy a gyakorlati gazdasági oktatás eredményessége szempontjából a javaslat nagy hibát követ el akkor, amikor éppen a gyakorlati gazdasági oktatás szempontjából a legmozgalmasabb hónapokat szünetnek szánja. így tehát bezárja a kapuit a konyha- és gyümölcsciskertnek és a gyakorló területnek, amelyen a helyes gazdálkodásnak, a méhészkedésnek és a többi szükséges gyakorlati munkának tényleges bemutatása történnék, (vitéz Hertelendy Miklós közbeszól.) Hertelendy t. képviselőtársam, úgylátszik, nem olvasta el a javaslat 1. §-át, (vitéz Hertelendy Miklós: Dehogynem!) amely úgy szól, hoav a népiskola feladata... (vitéz Hertelendy Miklós: A mezőgazdasági bizottsági ülésen is tanulmányoztuk! — Zaj. — Elnök csenget.) T. képviselőtársam már tegnap remekelt ebben a kérdésben, engedie meg, hogy én ma kifejthessem iírénytelftp véleményemet. (Derültség. — Börcs János: Már a bölcsőben is ellenzéki voltál. Károly!) T. képviselőtársammal, azt hiszem, csak néhány hónanpal ezelőtt volt szeren csenik ismeretséget kötni, ön tehát nem tudhatna. hogy a bölcsőben mit csináltam. (Tterültséa.) A törvényjavaslat I. §-a azt mondja: a népülése 1940 június 6-án, csütörtökön. 149 iskola feladata, hogy a gyermeket vallásos és erkölcsös állampolgárrá nevelje, továbbá gyakorlati irányú alapműveltséghez juttassa és az életben vató helytállásra előkészítse. Éppen a gyakorlati életre való nevelés fog hiányozni azzal a hathónapos vakációval, amelyet a törvényjavaslat előír. T. Ház! Tudjuk, hogy színleg megnyugtató ez a gesztus, különösen a nagybirtok felé. Ezzel azt mondjuk, hogy felépítettük ugyan a nyolcosztályos iskolát, de csak hat hónapon keresztül lesz kötelező abba bejárni. Ha már mindenképpen tekintettel akar lenni a javaslat ezekre az úgynevezett gazdasági érdekekre, akkor miért nem marad meg a jól kitaposott úton, miért nem marad meg legalább a. nyolchónapos tanítás mellett, amely már be van vezetve és miért nem állítottuk ezt be a javaslatba szabályként? Ha ez alól a miniszter úr csakugyan kivételt akar kreálni, akkor tessék ezt külön kérvényhez kötni és indokolt esetben a^ nyolc hónapot némely helyeken mégis leszállítani 6 hónapra. Ezt ám tessék, csinálja meg, de teljességgel lehetetlennek tartom azt, hogy öt évtized jól bevált gyakorlata után visszafejlődjünk. Ez magyarázza meg tulajdonképpen, hogy miért késett ilyen sokáig a javaslat. Igenis, a nagybirtok ellenzése miatt késett ilyen sokáig, (vitéz Hertelendy Miklós: A szegény néprétegek érdekében! — Zaj.) Megállapítom, hogy most a. miniszter úr az ellentétes érdekeket ügyesen hidalja át ezzel a megoldással. (Wirth Károly: Az nem érdek, hogy a gyermek 13 éves korában dolgozzék!) A nagybirtok kétségtelenül féltette olcsó munkaerejét. (vitéz Hertelendy Miklós közbeszól) Ez így van, igen t. képviselőtársam. Elnök: Méltóztassanak a párbeszédeket befejezni. Maróthy Károly: Ha én érdekelt volnék valamely kérdésben, akkor igazán nem szólnék hozzá. T. képviselőtársam nagyibirtokos és érdekelt, (vitéz Hertelendy Miklós: Csak középbirtokos! — Wi'rth Károly: De jó közép!) tehát elfogult ebben a kérdésben. Méltóztassék megengedni, hogy teljesen tárgyilagosan hozzászólhassak. A minimális követelmény tehát az volna, hogy a régi nyolchónapos tanítási rendszer a falun továbbra is fennmaradjon. Ugyanekkor a javaslat indokolásának jórésze abban merül ki, hogy hat hónapra próbálja leszorítani a tanítást. Megállapítom, hogy az indokolás nein túlságosan sikerült, realitásokról, gazdaéraekekről, reálpolitikai szempontokról beszél s arról, hogy nem akar papiros javaslatot hozni a miniszter űr. Akkor, — mondja az indokolás kis túlzással — ha tíz hónapon keresztül kényszerítjük be a serdülő gyermekeket az iskola padjaiba, akkor lesz papirosjavaslat. Ezt senki sem kéri, mindenki csak azt kéri. hogy az idáig bevált rendszer maradjon meg. Készséggel koncedálom azért azt, hogy a kisgazda és a zsellér is nehezen nélkülözi azt a 12—13—14 éves gyereket, (vitéz Hertelendy Miklós: Ez az! — Zaj.) Én a következő metódust szoktam minden fontosabb törvényjavaslatnál követni. Leviszem magammal a kerületembe és amennyire a mostani gyüléstilalom megengedi, összehívom a választmányt, felolvasom nekik a törvényjavaslatnak őket érintő részét; az indokolást. Most is félovastam az indokolásból, hogy a kisgazdáknak az érdeke az, hogy a 11—12—13 éves gyermek otthon legyen a háztartásban. Erre a józan magyar kisgazda és zsellér azt vá-