Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-113
150 Az országgyűlés képviselőházának 113, laszolta: képviselő úr, a mi áldozatunkat olyan Sokszor veszik igénybe olyankor, amikor nem a saját érdekeinkről van szó. Amikor a saját érdekeinkről van szó és a törvény rendelkezik, magunk is szívesen teszünk a törvénynek eleget és készségesen küldjük be gyermekeinket a nyolchónapi tanításra. (Hóman Bálint vallásos közoktatásügyi miniszter: Kérjék, rögtön megengedem. Benne van a törvényjavaslatban!) A miniszter úr távollétében egy ellenkező indítványt tettem. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Tudom!) Azt indítványoztam, maradjon meg a nyolc hónap és amennyiben indokolt esetek vannak, akkor tessék a miniszter úrnak kivételt tenni. (Wirth Károly: Ez a helyes!) Ez a minimum, ha nem akarunk a retrogád és a vaskalapos intézkedések gyanújába esni és ez a minimum az, amit a miniszter úrnak a javaslaton módosítania kell. A törvénynek tudniillik mindig persuadainia, rábeszélnie kell különösen kulturális javaslatoknál és nem visszafelé, hanem előre forgatni az ügyet. És most legyen szabad továbbvinnem ezt a gondolatot. Végtelenül szomorú az, amikor való helyzetünket és szociálpolitikánkat ilyképpen mutajuk be, azt állítva, hogy Magyarországnak szüksége van a 10—11 éves gyermekek munkaerejére a kenyérkereső foglalkozásban akkor, amikor a falun a kisgazda, a felesége és a serdültebb gyerekek mind dolgoznak. Most úgy állítanék he a helyzetet, hogy nem tud megélni a család másképpen, csak úgy, ha a 11 éves gyermeket is munkába állítja. Ez a 20 éves, állítólag konstruktív magyar szociálpolitikának a legszomorúbb mérlege és azért szeretném, ha ezt az intézkedést a törvényjavaslatból is, meg az indokolásból is kiküszöbölnénk. A magyar nemzeti munkaerő kiuzsorázását jelenti, ha azt állítjuk, hogy a 10 éves gyermekre szükség- van a kenyérkereső foglalkozásban (Zaj o joboldalon.) akkor, amikor 24 és 30 éves emberek egyáltalában semmiféle produktív munkát nem végeznek, (vitéz Hertelendy M^klósr Borjút őriz, szőlőt kötöz! — Wirth Kárólv: Láttam gyermekeket követ is törni !) Mondtam már, hogy képviselőtársam érdekelt nagybirtokos, (vitéz Hertelendy Miklós: Nem vagyok érdekelt!) szíveskedjék talán kipacsolódni a vitából, (vitéz Hertelendy Miklós: Az egész mezőgazdaság érdekelt!) Ez az indokolás circulus vitiosus, amely azt mondja, ne tanuljon a gyermek, amíg dolgoznia kell, hogy megélhessen. Hiszen éppen a magyar falu kulturális elhanyagoltsága az oka annak, hogy nem tudiuk a falu gazdasági színvonalát sem emelni. Ez kétségtelenül így van. Ezért nem lehet a falun megszervezni a mezőgazdasági munkásokat nemzeti alapon sem, ezért nem engedik be a falura a különféle szervezeteket, ezért van az az őrült nagy különbség az ipari munkás, a városi munkás életszínvonala és a falusi munkás életszínvonala közt. Nekünk azonban tovább kell mennünk és mairasabb nemzeti szempontokat is meg kell látnunk, mint a nagybirtok számára az olcsó napszám problémáját. (Vitéz Hertelendy Miklós: Nem erről van szó! Azok lemondanak arról! 1 * Elnök? Kérem Hertelendy kénviselő urat, hae-vja abba az állandó és folytonos közbeszólást. Maróthy Károly: T. Ház! Ezzel a törvényjavas! atta.l mi húsz évre eldöntjük a magyar falu kulturális Problémáját, sorsát, a magyar fai nevelésügyét, a vezetők kiválasztásának ügyét. A magyar falu arca, vezetősége, kultúrája és sorsa olyan lesz, amilyennek itt ebben ülése 1940 június 6-án, csütörtökön. a törvény javaslatiban megteremtjük. A fajából kinőtt magyar falusi gazda, aki többet tud már, mint amennyi a falu vezetéséhez szükséges és szeretne az ország vezetői közé kerülni, addig sem az iskolában, hanem sajátmagától tanult. Sajnos, a Nagyatádi Szabó Istvánok ma egyre ritkábbak, egyre kevesebbet látunk itt közülük a képviselőházban. Az iskolának kellene ezen a dolgon segítenie, mert egyre kevesebb lesz az olyan ember, aki faluról a mostani szelekció mellett fel tud vergődni a városba, vagy akár az országgyűlésbe. A javaslatnak még egy kompromisszuma van és ez az, hogy lehetőleg minél kevesebbe kerüljön az egész törvény végrehajtása, vagyis lehetőleg ne kerüljön semmivel se többe a nép iskoláztatása, mint eddig. A miniszter úrnak volt egy nagyon takarékos elődje, szegény jó Ernszt Sándor, akinek az volt a jelszava, hogy szegény ember vízzel főz. Szegénynek ez az elve nem vált be és bizony ennél a törvényjavaslatban sem válik be ez az elv, mert vegye tudomásul a miniszter úr, hogy mi a magyar nép _ kultúrája számára nem akarunk vízzel főzni, hanem szívesen meghozunk bármiféle áldozatot éppen a magyar népi kultúra érdekében. Az indokolás arról beszél, hoíyy eddig a kevesek kultúrájára fordítottunk többet. Én ezt kiigazítom úgy, hogy a kevesek kultúráiára, sainos, ezután is többet fogunk költeni, mint a többek kultúrájára. Legyen szabad erről egy kis^ statisztikát idehoznom az igen t. Ház elé. Aránytalan a kulturális célokra fordított öszszegek ^szétosztása a népi kultúra meg a felsoés középosztályú kultúra iközt. Lássuk mindjárt az adatokat. Az egyetemi és a főiskolai hallgatók száma Magyarországon 14.000. Erre esik tanár, magántanár, adjunktus és a többi.. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egészen hamis a kiindulási alap! Ezt nem lehet összehasonlítani!) Bocsánatot kérek, a miniszter úr nem tudja, mit akarok mondani, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tudom a statisztikát!) legyen annyi türelemmel, hogy legalább megvárja okoskodásom végét. Csak ennyi türelmet kérek. Nem esem abba a túlzásba, amelyre a miniszter úr most ebben a pillanatban gondol. Kénytelen vagyok én is a miniszter úr helyett előre gondolkozni. (Derültség.) Tanulok a miniszter úrtól. Mondom, az egyetemi és főisíkolai hallgatók száma 14.000, a tanárok, a magántanárok és a többiek száma egészen a lektorig 2400. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A magántanár és a lektor nem számít!) Bocsánatot kéreik, én beleveszem, mert a költségvetésben is ki vannak mutatva. > (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nincsenek kimutatva!) Bocsánatot kéreik, a statisztika kimutatja. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: A magántanárok nincsenek kimutatva!) Rendben van, koneedálom. Akkor is a helyzet az, hogy egy tanárra hét tanuló jut. Hogvan van ez a középfokú és a szakiskoláknál? Tanuló van 200.000, tanár pedig 11.000. Most menjünk tovább: az elemi iskolai tanulóknál az 1939-es statisztika kimutat 1,200.000 tanulót, tanító pedig hozzávetőlegesen 24.000 van. Ebben nem vagyok egészen biztos, de azt tudom, hogy körülbelül 24.000. Méltóztassék meggondolni, hogy itt 24.000 tanító mellett átlag egy tanítóra 50 tanuló esik. Ha ez arányosan lenne elosztva az ország egész területén, nem szólnánk semmit. Ámde Budapesten van
